Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 717. nap
A követek látogatása próbára tette Ezékiás háláját és
hűségét. A feljegyzés így szól: "De amikor a babiloni vezető emberek
elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az
országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van
a szívében" (2Krón 32:31). Ha Ezékiás az alkalommal élve bizonyságot tett
volna Izráel Istenének hatalmáról, jóságáról és könyörületességéről, akkor a
követek beszámolója fénysugárként ragyogta volna be a sötétséget. Ezékiás azonban
a seregek Ura fölé emelte önmagát. "Ezékiás azonban nem volt hálás az
iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott..." (2Krón 32:25).
Milyen végzetes következményei voltak ennek! Isten
kinyilatkoztatta Ézsaiásnak, hogy a hazatérő követek magukkal viszik a látott
gazdagság hírét, és hogy Babilon királya, valamint tanácsadói Jeruzsálem
kincseivel akarják majd saját országukat gazdagítani. Ezékiás súlyosan
vétkezett; "ezért az Úr haragja sújtotta őt, meg Júdát és
Jeruzsálemet" (2Krón 32:25).
"Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és
megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás
így felelt: Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám. Ézsaiás így szólt: Mit
láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban
van, semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
40
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Vigasztaljátok népemet! Vigasztaljátok népemet!” Ezt kéri Isten
Ézsaiástól a nagy nyomorúság idején, amikor az asszírok legyőzéssel fenyegették
Júdát az i.e. 7. században. Ézsaiás könyvének ez a fejezete lett Händel híres Messiás
oratóriumának bibliai alapja. Händel megzenésítette és kórusok ezrei éneklik világszerte
karácsonykor. A 259 oldalas zeneművet mindössze 24 nap alatt komponálta és
egyszerűen ezt írta aláírásul: „SDT”, „Soli Deo Gloria”, vagyis: Egyedül Istené
a dicsőség.
Való igaz, Ézsaiás
könyvének következő fejezetei annyira félelmetesek, magasztosak, reménnyel és
Isten jóságával telítettek, hogy Händel reakciója teljesen helyénvaló. Isten, és egyedül csak Isten
hozza rendbe a dolgokat, Ő befejezi, amit elkezdett, és reményt ad a
zűrzavarban!
Júda népe félt. Az
északi királyság, Izrael csak néhány évtizeddel korábban esett ellenségei
áldozatául nagy bűnei miatt (2Kir 17). Akház király újabb lelki mélységbe
süllyesztette az országot. Ezékiás jó király volt, de az asszír seregek Júda
elleni szüntelen támadásait nem tudta megállítani. Júda népe, úgy a vezetők,
mint a szegények, bálványimádók, önzők és megvesztegethetők lettek,
elfeledkeztek az igazságról. (Lásd még E. G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 190. oldal.)
Bár Ézsaiás üzenete,
hogy: „Ímhol Istenetek!” (9. vers) és
„De akik az Úrban bíznak” (31. vers), mégis Isten maga az, aki véget vet
népe hadviselésének és megbocsátja gonoszságukat. „Kétszeresen” sújtotta őket
bűneikért, kétszeresen adja megbocsátását és békességét is (2. vers). Ő maga
jön el majd egy napon, miután Keresztelő János „elkészíti az Úr útját”, hogy az
Úr dicsősége végül megjelenjen (3-5. vers). Isten szava az, ami tovább tart a
földön, mint az emberiség (6-8. vers).
„Emeld föl hangodat erősen!” (9. vers), Isten „mint pásztor, úgy legelteti nyáját” (10-11.
vers – új prot. ford.). Ő nagyon nagy, hatalmasabb, mint az óceánok és a
hegyek, minden értelemnél hatalmasabb (12-14. vers). Isten nagyobb, mint
bármely nemzet, aki rájuk támad (15-17. vers). Ő nem egyszerűen aranyból, vagy
fából készült szobor (18-20. vers). Isten nagyobb, mint a föld hatalmasai
(21-24. vers). Ő, maga teremtette a világmindenséget (25-26.vers).
Figyelemreméltó, hogy
Júda hitehagyásának közepette Isten Ézsaiás által a remény gyengéd szavait
küldi nekünk. Hányszor fordult elő, hogy önmagunkra támaszkodtunk és bajba
kerültünk? Milyen gyakran zártuk be fülünket Isten bölcsességének hallása elől,
és végül olyan mélyre süllyedtünk, hogy már nem láttuk többé a fényt? Amit e
gödör mélységében tapasztaltakból tanulhattunk, Isten azt mondja Ézsaiásnak,
hogy kiáltson neked és nekem: Tekints most rám, felejtsük el a múltat, én
mindent újjá teszek.
„Miért mondod… rejtve van sorsom az Úr előtt, … hát nem tudod, vagy nem
hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR?”
A Teremtő útjai kifürkészhetetlenek, de Ő ad erőt a megfáradtaknak, „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem
fáradnak el.” (28-31. vers – új prot. ford.). A sasok a szél áramlatait
kihasználva szállnak, soha nem repülnek a széliránnyal szemben.
Legyen a mai nap
reménységünk kezdete, egy minden eddiginél nagyobb reménységé!
Ron E.
M. Clouzet
az Észak-amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének
Igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem
100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június
25-július 1.).
Feszültség van aközött,
amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra
gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és
eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel
azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre
méltóak, továbbá vállonveregetést.
Természetesen az
életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett
lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi
egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.”
Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi
az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen,
amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.
A Próféták és
királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát
mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva
annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az
egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy
az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.
Amikor Isten Ezékiásnak
adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy
bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett
dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok,
amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez
olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját
cselekedetünk által.
Összpontosítsunk Isten
leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.
Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése