2017. június 29., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 29 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 40

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 717. nap

A követek látogatása próbára tette Ezékiás háláját és hűségét. A feljegyzés így szól: "De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében" (2Krón 32:31). Ha Ezékiás az alkalommal élve bizonyságot tett volna Izráel Istenének hatalmáról, jóságáról és könyörületességéről, akkor a követek beszámolója fénysugárként ragyogta volna be a sötétséget. Ezékiás azonban a seregek Ura fölé emelte önmagát. "Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott..." (2Krón 32:25).

Milyen végzetes következményei voltak ennek! Isten kinyilatkoztatta Ézsaiásnak, hogy a hazatérő követek magukkal viszik a látott gazdagság hírét, és hogy Babilon királya, valamint tanácsadói Jeruzsálem kincseivel akarják majd saját országukat gazdagítani. Ezékiás súlyosan vétkezett; "ezért az Úr haragja sújtotta őt, meg Júdát és Jeruzsálemet" (2Krón 32:25).

"Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám. Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van, semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 40

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

„Vigasztaljátok népemet! Vigasztaljátok népemet!” Ezt kéri Isten Ézsaiástól a nagy nyomorúság idején, amikor az asszírok legyőzéssel fenyegették Júdát az i.e. 7. században. Ézsaiás könyvének ez a fejezete lett Händel híres Messiás oratóriumának bibliai alapja. Händel megzenésítette és kórusok ezrei éneklik világszerte karácsonykor. A 259 oldalas zeneművet mindössze 24 nap alatt komponálta és egyszerűen ezt írta aláírásul: „SDT”, „Soli Deo Gloria”, vagyis: Egyedül Istené a dicsőség.

Való igaz, Ézsaiás könyvének következő fejezetei annyira félelmetesek, magasztosak, reménnyel és Isten jóságával telítettek, hogy Händel reakciója teljesen helyénvaló. Isten, és egyedül csak Isten hozza rendbe a dolgokat, Ő befejezi, amit elkezdett, és reményt ad a zűrzavarban!

Júda népe félt. Az északi királyság, Izrael csak néhány évtizeddel korábban esett ellenségei áldozatául nagy bűnei miatt (2Kir 17). Akház király újabb lelki mélységbe süllyesztette az országot. Ezékiás jó király volt, de az asszír seregek Júda elleni szüntelen támadásait nem tudta megállítani. Júda népe, úgy a vezetők, mint a szegények, bálványimádók, önzők és megvesztegethetők lettek, elfeledkeztek az igazságról. (Lásd még E. G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 190. oldal.)

Bár Ézsaiás üzenete, hogy: „Ímhol Istenetek!” (9. vers) és „De akik az Úrban bíznak” (31. vers), mégis Isten maga az, aki véget vet népe hadviselésének és megbocsátja gonoszságukat. „Kétszeresen” sújtotta őket bűneikért, kétszeresen adja megbocsátását és békességét is (2. vers). Ő maga jön el majd egy napon, miután Keresztelő János „elkészíti az Úr útját”, hogy az Úr dicsősége végül megjelenjen (3-5. vers). Isten szava az, ami tovább tart a földön, mint az emberiség (6-8. vers).

„Emeld föl hangodat erősen!” (9. vers), Isten „mint pásztor, úgy legelteti nyáját” (10-11. vers – új prot. ford.). Ő nagyon nagy, hatalmasabb, mint az óceánok és a hegyek, minden értelemnél hatalmasabb (12-14. vers). Isten nagyobb, mint bármely nemzet, aki rájuk támad (15-17. vers). Ő nem egyszerűen aranyból, vagy fából készült szobor (18-20. vers). Isten nagyobb, mint a föld hatalmasai (21-24. vers). Ő, maga teremtette a világmindenséget (25-26.vers).

Figyelemreméltó, hogy Júda hitehagyásának közepette Isten Ézsaiás által a remény gyengéd szavait küldi nekünk. Hányszor fordult elő, hogy önmagunkra támaszkodtunk és bajba kerültünk? Milyen gyakran zártuk be fülünket Isten bölcsességének hallása elől, és végül olyan mélyre süllyedtünk, hogy már nem láttuk többé a fényt? Amit e gödör mélységében tapasztaltakból tanulhattunk, Isten azt mondja Ézsaiásnak, hogy kiáltson neked és nekem: Tekints most rám, felejtsük el a múltat, én mindent újjá teszek.
Miért mondod… rejtve van sorsom az Úr előtt, … hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR?” A Teremtő útjai kifürkészhetetlenek, de Ő ad erőt a megfáradtaknak, „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (28-31. vers – új prot. ford.). A sasok a szél áramlatait kihasználva szállnak, soha nem repülnek a széliránnyal szemben.

Legyen a mai nap reménységünk kezdete, egy minden eddiginél nagyobb reménységé!

Ron E. M. Clouzet
az Észak-amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének Igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem

100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június 25-július 1.).

Feszültség van aközött, amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre méltóak, továbbá vállonveregetést.

Természetesen az életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.” Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen, amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.

A Próféták és királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.

Amikor Isten Ezékiásnak adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját cselekedetünk által.

Összpontosítsunk Isten leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.

Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése