Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 24. és 25. fejezeteihez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen
White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 24. fejezet 692. nap
24.
"Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent"
Isten Izráel iránti kegyelme a nép engedelmességén múlott.
A Sínai-hegy lábánál szövetséget kötött velük "valamennyi nép közül",
mint tulajdonával. Ünnepélyesen megígérték, hogy az engedelmesség útján járnak.
"Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott" (2Móz 19:5, 8) - mondták.
Amikor néhány nap múlva Isten törvénye elhangzott a Sínai-hegyről, és Isten
rendeletek és végzések formájában további utasításokat adott Mózes útján, ismét
egyhangúlag ígérték: "Megtesszük mindazt, amit elrendelt az Úr." A szövetség
megerősítésekor újra egyhangúlag jelentette ki a nép: "Megtesszük mindazt,
amit elrendelt az Úr" (2Móz 24:3, 7). Isten Izráelt választotta népéül, ők
pedig Istent választották Királyuknak.
A pusztai vándorlás vége felé a nép ismét hallotta a
szövetség feltételeit. Baál-Peornál, közvetlen az ígéret földje határánál -
ahol sokan áldozatul estek a szövevényes kísértésnek - az állhatatosak
megújították fogadalmukat. Isten Mózes által figyelmeztette őket a jövőben
rájuk támadó kísértésekre. Nyomatékosan intette őket, különüljenek el a
környező népektől, és egyedül Istent imádják.
Isten különösképpen lelkükre kötötte, hogy ne tévesszék
szem elől parancsolatait. Erő és áldás származik engedelmességükből.
"...vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját
szemeddel láttál - üzente az Úr Mózes által -; ne vesszenek el emlékezetedből
egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is" (9. v.).
A Sínai-hegyi törvényadást kísérő félelmetes jeleneteket nem volt szabad soha
elfelejteniük. Világos és határozott figyelmeztetésekkel óvta Isten Izráelt a
szomszédos népek bálványimádó szokásaitól. "Nagyon vigyázzatok azért
magatokra - hangzott a tanács -, ...ne készítsetek magatoknak istenszobrot, és
semmiféle bálványszobrot... ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a
holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le
azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég alatt levő többi népnek
hagyta meg Istened, az Úr." "Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek,
az Úrnak veletek kötött szövetségéről, és ne készítsetek magatoknak
istenszobrot semminek a képmására, mert megtiltotta Istened, az Úr" (5Móz
4:15-16, 19, 23).
Mózes előre látta, milyen bajok származnak abból, ha
eltérnek Jahve rendeléseitől. A mennyet és a földet hívta tanúként, amikor
kijelentette, hogy ha a nép - hosszú ígéret-földi tartózkodása után - romlott
istentiszteleti formákat vezet be, a faragott képek előtt meghajol, és nem tér
vissza Istenhez, az Úr haragra gerjed, ők fogságba jutnak, és szétszóródnak a
pogányok között. "...nagyon hamar kivesztek arról a földről, ahova
átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek - intette őket. Nem éltek rajta
sokáig, hanem menthetetlenül kipusztultok. Szétszór benneteket az Úr a népek
közé, és csak kevesen maradtok meg azok közt a nemzetek közt, ahova elhajt
benneteket az Úr. Ott majd olyan isteneket kell szolgálnotok, amelyeket emberi
kéz készített fából és kőből, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és
nem szagolnak" (5Móz 4:26-28).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
15
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás ebben a
fejezetben újabb Istentől kapott látomást magyaráz meg. A kinyilatkoztatásból
megmagyarázza Isten végrehajtó ítéletét a moábiták városai ellen. A 9. versből
tudjuk, hogy a moábitákat ért csapások mind Istentől származtak, büntetésképpen
azokért a dolgokért, amelyeket ők tettek Izrael népe ellen. A moábiták Lót
lányától és Lóttól származtak, és az izraelitákat bálványimádásra csábították.
Az eredeti nyelvben a
fejezet versei részekre vannak osztva és ezeknek a részeknek a kezdőbetűi, vagy
kezdőszavai gyakran megegyeznek, hogy egy ritmikus egyensúlyt adjanak az egész
leírásnak. Olyan, mint egy nagyon alaposan megszerkesztett vers. A vers közepén
van egy különleges kifejezés, amely bepillantást enged abba, mit érez Isten,
miközben bünteti Moábot: „Szívem kiált
Moábért” (5a vers). Akár magától Istentől érkeztek a csapások, akár
közvetve más népeken keresztül, egy dolog világos: egy dolog egészen
egyértelmű, mégpedig az, hogy Isten szíve már attól is fájdalommal telik meg,
hogy meg kell engednie a büntetést.
Miután megemlíti Isten
szívből jövő fájdalmát, amit aközben érez, hogy megbünteti a moábitákat bűneik
miatt, Ézsaiás különböző városokról és helyekről ír, amelyekre szintén büntetés
vár (1-4a vers). Ezek a városok és helyszínek a Holt-tenger csúcsától a
Királyok Útjának keleti feléig húzódtak, majd északra és vissza, nyugatra.
(Most arról az általánosan vett területről beszélünk, ahol az Andrews
University kiterjedt archeológiai kutatómunkát végzett.) Moáb felkiált és „lelke reszket” (4c vers).
Ezen a ponton Ézsaiás még
több betekintést enged ezekbe a súlyos tragédiákba azáltal, hogy a földi
problémákra adott, mennyei reakciókat mutatja be. Isten így szól: „Szívem kiált Moábért” (5a vers). A
mennyei Istent mély fájdalommal tölti el az emberek szenvedése, ami saját bűneik
miatt éri őket, hiszen bálványimádásukkal sátán csalásainak áldozatai lettek.
Ézsaiás még több várost
és helyszínt említ meg, amelyek a Holt-tenger déli része felé visznek minket.
Bár ezeket nem ismerjük annyira, de valószínűleg a Királyok Útját követik délre
(5d vers). A terület most elhagyatott, a fű kiszáradt, nincs zöld növényzet (6.
vers), és a tárolt élelmiszert mind elhordták (7. vers). A nélkülözés jajszava
hangzott mindenhol Moáb földjén. Az élelmet ellopták, az emberek szenvedtek, és
Isten büntető intézkedései nyilvánvalóak voltak. A 9. versben az Úr ezt mondja:
„Más
veszedelmet is hozok Dímónra: oroszlánokat Móáb menekültjeire és a föld
maradékára.”
Szerető Istenünk! Moáb és az ottani emberek bálványimádóak
voltak, és megtagadtak Téged, a világ Teremtőjét. Ezért hoztad rájuk a
büntetést. Segíts minket, hogy ne imádjuk napjaink bálványait, akármik is
legyenek azok, és ne veszítsük el a bibliai látásmódunkat! Olyan időben élünk,
amikor az emberek rokonszenveznek a bevett bűnös gyakorlatokkal, mert csak azt
látják helyes útnak. Urunk, segíts minket, hogy hűségesek maradjunk! Ámen.
Koot van Wyk
97. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 24. és 25. fejezeteihez (június
4-10.).
Szomorú és aggasztó
helyzetekben, amelyekkel közösen és egyénileg szembesülünk, könnyedén
zaklatottak, céltalanok leszünk és szem elől tévesztjük a reményt. Azokban az
időkben, amikor úgy tűnik, hogy a szomorúság és a gonoszság mindent ellenőrzése
alatt tart, a remény a maga teljességében és pompájában valóban egy rendkívüli
becsben tartott ajándék.
Amikor Izrael fiatal
nemzete az Ígéret Földjének határánál állt, sokan azok közül, akik útra keltek
Egyiptomból, már nem számláltattak közéjük. A próféták korábban többször is
figyelmeztették őket azokra a következményekre, amelyek akkor sújtják őket, ha
Istentől távolodnak, és Isten nélkül élnek. Mégis, Isten azzal az ígérettel
biztatott, amely a helyreállítást és reményt teljesedését jelenti az
elkövetkezendő nagy napon. A fájdalom, bálványimádás és lázadás közepette Isten
kiterjesztette ígéretét egy tökéletes napra. Egykor, ott az ígéret földjének
határán a remény volt az, ami sokakat késztetett, hogy megtartsák Isten
megerősítő jelenlétét életükben.
Ma, az örökkévalóság
határán, számunkra is adott a választás, hogy megtartsuk Isten megerősítő
jelenlétét, aki a kezében tartja „azt a napot”, és vele időzzünk. Ügyeljünk hát
a próféták bölcs tanácsára és kapaszkodjunk Istenbe, aki a nagy reményt kínálja
számunkra, ahogyan a megígért földre tekintünk!
Jenniffer Ogden
Gyermek- és
családlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése