Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 26. fejezet 705. nap
Sokan látták meg azt, aki mindenestől fogva kedves, és
tízezer közül is kitetszik. "Saját szemeddel nézheted a király
szépségét" (Ézsa 33:17) - szólt nekik az irgalmas ígéret. Bűneiket Isten
megbocsátja, és Ő lesz egyedüli dicsekvésük. Azon a boldog napon, amikor
megszabadulnak a bálványimádástól, így kiáltanak: "Mert dicsőséges lesz
ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen... az Úr a mi bíránk, az Úr a
törvényadónk, az Úr a királyunk, ő segít meg bennünket" (Ézsa 33:21-22).
Az Ézsaiás által hozott üzenet tele volt vigasztalással és
bátorítással. Azoknak szólt, akik visszafordultak bűnös utaikról. Halljuk meg
az Úr beszédét, amelyet prófétájával üzent:
"Gondold meg, Jákób, mindezeket,
mert te, Izráel, az én szolgám vagy!
Én formáltalak, az én szolgám vagy te,
Izráel, nem feledkezem meg rólad!
Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget,
vétkeidet, mint a felhőt.
Térj hozzám, mert megváltottalak!" (Ézsa 44:21-22).
"Azon a napon ezt mondod majd:
Hálát adok neked, Uram,
mert bár haragudtál rám,
elmúlt haragod, és megvigasztaltál.
Íme, Isten az én szabadítóm,
bízom és nem rettegek,
mert erőm és énekem az Úr,
megszabadított engem.
Örvendezve fogtok vizet meríteni
a szabadulás forrásából.
Azon a napon ezt mondjátok majd:
Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét!
Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit!
Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos!
Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket
vitt véghez az Úr,
tudja meg ezt az egész föld!
Kiálts és ujjongj, Sion lakója,
mert nagy közöttetek Izráel Szentje!" (Ézsa 12).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
28
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás megnevezi
Efraimot az első versben, valami azonban homályos Efraimmal kapcsolatban, amit
meg kell vizsgálnunk. Ott a büszke király, és ott vannak az iszákosok
Efraimban, akiket legyőzött az alkohol. Olyan Efraim, mint a dicsőséges szépség
hervadó virága (1. vers).
Ézsaiás itt Luciferre
is gondol, aki szépsége ellenére büszke lett, és híveivel együtt kiűzetett a
Mennyből. Ézsaiás erős, hatalmas férfinak látja az Urat, a Messiást, aki
veszedelmes szélvészként, hatalmas kezével a földre vetette őket (2d vers).
Lucifert gonoszsága miatt űzte ki a Messiás a Mennyből, és a végrehajtó ítélet
napján végleg és végérvényesen leszámol majd a gonosszal. Igen, az efraimi
kevély koronák és a részegesek elhervadnak és eltűnnek (4. vers).
A messiási korban az Úr
lesz a dicsőség koronája, amit Ádám és Éva elveszített sátán mesterkedései
folytán. Tehát: „Azon a napon a Seregek
Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának” (5. vers).
Krisztus, aki még ítélkezik, lesz „az
ítélet lelke”, és a nyomorúság idején Krisztus, a harcos Messiás lesz „az erőssége azoknak, akik visszaverik az
ellenséget a kapunál” (6b vers). A lelkészek és a papok sajnos „tántorognak a bor miatt, és szédelegnek a
részegítő italtól,…és meginognak az ítélethozatalban” (7a, e vers).
A kérdés, amit Ézsaiás
feltesz, hogy kit fog a Messiás tudományra tanítani? „A tanítást kivel értetné meg?” (9. vers). Ez a kérdés Jézus földi
életének idejére is vonatkozik. Figyelmes és tájékozott néphez szeretett volna
szólni, de a halászháló mellől kellett tizenkét tanítványát elhívnia, és
elválasztani őket az Ige „anyatejétől”, és szilárd táplálékot adni nekik.
Krisztus, a Megváltó dadogó ajakkal és idegen nyelven szól majd azokhoz, akik elvesznek,
ahogy az ApCsel 2. fejezetében tanúi lehetünk, a Lélek ajándéka által több
különböző nyelven is (11. vers). Krisztus ezt mondja majd nekik: „Nyugodjon meg a megfáradott”, ám a
rossz hír az, hogy a megfáradtak „nem
akarták meghallani” (12. vers).
Krisztus
bibliatanulmányozási módszere: sorról sorra, „itt egy kicsi, ott egy kicsi” (13. vers). Az emberek azonban
megbotránkoznak Krisztus próbakövében, csapdába esnek és eltévelyednek. A Római
levél 9:33, és 1Pét 2:6 igeversekben
is szerepel a „próbakő, a becses
szegletkő, erős alappal” (16. vers). Ézsaiás itt az üdvösség központi
kérdéséhez érkezik: „Aki benne hisz, az
nem fut!” Ez a fejezet középpontja!
Krisztus igazságot fog
tenni a jogosság mérőkötelével a vizsgálati ítélet során. Isten nem azért
küldte el Fiát, hogy egyezkedjen a gonosszal. Minden hazugságot el fog söpörni.
A nagy nyomorúság idején, ami a világra következik Isten cselekedetei „szokatlanok” lesznek (21. vers).
Rendkívüli munkája az egész föld elpusztítása lesz (22. vers).
Ézsaiás ezután a
mezőgazdaságból vett hasonlattal él állításának bemutatására. Isten irányítja a
gazdálkodót, hogy mikor vessen, és mikor arasson (26. vers). Hasonlóképpen
Isten sem fogja aratás nélkül a végtelenségig folytatni a vetést. Ézsaiás
dicsőíti az Urat a kapott utasításokért (29. vers).
Drága Istenünk! Nekünk is számot kell vetnünk önmagunkkal,
hogy vajon csak játszunk-e Istennel és Isten maradék népéhez való
tartozásunkkal. Add, hogy teljes
szívünkből és értelmünkből higgyünk mindent, ami nékünk adatott, és
megdicsőítsük a Te nevedet! Ámen.
Koot van Wyk
98. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 26. fejezetéhez (június 11-17.).
Az általunk mesélt
történetek jelentősen befolyásolják az életünk minőségét. A „Nincs elég”
önbeteljesítő jóslattá válik, és a hiány, a halvány árnyék és a mohóság
gondolkodásmódját hozza el. A „Nem vagyok teljes értékű” vagy a „Nem vagyok
szerethető” az áldozatszerep, a bátortalanság és a kicsiség körforgásaiba térít
minket. A „Nem bízok bennük” az önmagunkra támaszkodásra, az aggodalomra és a
magányosságra nevel minket. Az általunk mondott meséket nem annyira választjuk,
mint inkább magunkba szívjuk. Örökségül kapjuk őket, mint a nyelvi akcentust
vagy a modorosságot. A valóságunk érzékelését festik le.
Csak úgy, mint a többi
történet, azok is, amelyeket Istenről mondunk, alakítják az életünket. Részben
ezeket a benne foglalt történeteket állítja Ellen White középpontba ebben a
fejezetben. Az emberek nemzedékeken keresztül hamis feltételezésekkel
rendelkeztek Istenről („nem értették meg Istent”). Amikor az elménkben egy
bosszúálló, sokat követelő, maximalista, hamar haragra gerjedő, egyeseket előnyben
részesítő Isten képe él, könnyű azt feltételezni, hogy az előre látható
tökéletlenségeink miatt nem leszünk elérhetőek az Ő számára. Sőt, ami még
rosszabb, akár azt is feltételezhetjük, hogy mások sem lesznek elérhetőek Isten
számára.
„Teljes mind a széles föld
az ő dicsőségével!” – ez sok történetet próbára tesz. Isten valamennyi
nemzetséget és népet betakar szerető jóindulatával és kegyelmével. Ézsaiás
mindent magába foglaló kijelentése Isten jelenlétéről nem csak azon történetek
számára jelent kihívást, amelyeket az izraeliták örököltek, hanem a sajátjaink
számára is. A kérdés számunkra az: talán túl kevés érdemét tudtam be az ő
nagyszerű kegyelmének, vagy talán túl nagy részben hibáztattam az igazságért?
Kris Loewen
Segédlelkész
Walla Walla University
Church
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése