Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 25. fejezet 697. nap
Ilyen gondolatok kavarogtak fejében, amikor Ézsaiás a
templom csarnokában állt. Egyszer csak mintha a templom belső ajtaja kinyílt és
függönye fellebbent volna, benézhetett a szentek szentjébe, ahova még a próféta
sem léphetett be. Látomás tárult Ézsaiás elé a magas trónon ülő Jahvéről.
Dicsőségének fátyola betöltötte a templomot. A trón mindegyik oldalán szeráfok
lebegtek. Alkotójuk előtt szolgálva, arcukat betakarták hódolatukban és
ismételgették ünnepélyes fohászukat: "Szent, szent, szent a Seregek Ura,
dicsősége betölti az egész földet!" (Ézsa 6:3), s úgy tűnt, hogy az
ajtókeret és a cédrusajtó megremeg hangjuktól, és a házat betöltötte hódolattal
zengő dicsőítő énekük (Ézsa 6:2).
Miközben Ézsaiás Urának dicsőségét és fenségét szemlélte
ebben a látomásban, lelkét Isten tisztaságának és szentségének érzete töltötte
el. Milyen éles ellentét volt Teremtőjének páratlan tökéletessége és azoknak a
bűnös élete között - önmagát is beleértve -, akik régóta Izráel és Júda
választott népe közé tartoznak! "Jaj nékem! - kiáltotta. Elvesztem, mert
tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt,
a Seregek Urát látták szemeim!" (Ézsa 6:5) Mintha a belső szentélyben az
Isten jelenlétéből áradó fény teljes világosságában állt volna, rádöbbent arra,
hogy tökéletlenségével és erőtlenségével semmiképpen sem tudja teljesíteni
küldetését. De egy szeráf odajött hozzá, hogy szorongását feloldja és
alkalmassá tegye fontos küldetésére. Az oltárról vett izzó parázzsal e szavak
kíséretében érintette ajkát: "Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van
véve, vétked meg van bocsátva." Majd Isten hangja hallatszott. "Kit
küldjek el ki megy el követségünkben?" - kérdezte. Ézsaiás válaszolt:
"Itt vagyok, engem küldj!" (Ézsa 6:7-8).
A mennyei lény ezt parancsolta Isten várakozó követének:
"Menj és mondd meg e népnek:
Hallván halljatok, de
ne értsetek,
látván lássatok, de ne
ismerjetek!
Tedd kövérré e nép
szívét,
tedd süketté a fülét,
és kösd be a szemét,
hogy szemével ne
lásson,
fülével ne halljon,
szívével ne értsen,
és megtérve meg ne
gyógyuljon" (Ézsa 6:9-10)
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
20
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás idejében
fellendüléseik és hullámvölgyeik ellenére is az etiópok és az egyiptomiak két
nagyhatalmú, szomszédos nemzet voltak.
Ezékiás akkoriban lett Júda királya, amikor is Isten üzenetet adott
Ézsaiásnak: „Menj és oldd le a gyászruhát
derekadról, és sarudat vond le lábadról!” (2. vers). Tudjuk, hogy Ézsaiás majdnem meztelenre vetkőzött, és úgy járt három
esztendőn át.
Az Úr ismét szólt (3.
vers), miszerint Ézsaiás meztelensége „jegyül
és jelenségül” szolgál Egyiptom és Szerecsenország (Kús földje) ellen.
(Akkoriban az etióp Shabako volt Egyiptom királya.) Hogy Ézsaiásnak vajon így
kellett-e végigmennie Egyiptomig és vissza, szemléltető bemutatót tartva nekik,
azt nem tudjuk biztosan. A lényeg, hogy Ézsaiás jelképezte azt, ami az
egyiptomiakkal történik majd, amikor az asszírok eljönnek és sok egyiptomit
fogságba hurcolnak. „Úgy viszi el
Asszíria királya Egyiptom foglyait és Szerecsenország rabjait, ifjakat és
véneket, ruha és saru nélkül és mezítelen alfellel, Egyiptomnak gyalázatára” (4.
vers).
Sok hűséges ember
menekült biztonságosnak vélt területekre. Az etiópok biztonságot reméltek
Egyiptomban. „S megrettennek és
megszégyenülnek Szerecsenország miatt, amelyben reménykedtek és Egyiptom miatt,
amelyben dicsekedtek” (5. vers). A
hű emberek oda menekültek, de Ézsaiás által életszerűen mutatja be az Úr, hogy
Egyiptom nem nyújtja számukra a szükséges biztonságot, és ezt fogják mondani: „Ímé, így járt reménységünk, hova segítségért
futottunk, hogy Asszíria királyától megszabaduljunk.” A rossz hírre, hogy
Asszíria átvette az uralmat ezt kérdezték: „Hát
mi miként menekülhetnénk meg?” (6. vers).
Az Úr és Ézsaiás
üzenete világos: ne vessük reményünket világi hatalmakba! Az Úrra alapozzuk
reménységünket! Az előző fejezetből tudjuk, hogy a végidőben, közvetlenül az Úr
eljövetele előtt az egyiptomiak megosztottan egymás ellen harcolnak majd a
hatalomért. Ebben a fejezetben pedig megismerték az asszírok erejét, amint
hadvezérük eljött és megtépázta Egyiptom hatalmát.
Ekképpen tehát, Ézsaiás
idejének katasztrófái és a végidő politikai erőinek konfliktusai között
egyetlen dolog világos: a világi hatalmak nem képesek semmilyen emberi
biztonságot és tartós békét nyújtani. Annak teljes mértékben az Úrtól kell
jönnie.
Drága Istenünk! Tudjuk, hogy időnként milyen könnyen a
saját biztonsági rendszereink védelmében bízunk. Urunk, szükségünk van
emlékeztetőre, hogy mennyire fontos kapcsolatban állnunk Veled. Te vagy a mi
biztonságunk, védőpajzsunk az utolsó napok hőségétől. Szükségünk van Rád,
Urunk. Kérünk, segíts rajtunk! Ámen.
Koot van
Wyk
97. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 24. és 25. fejezeteihez (június
4-10.).
Szomorú és aggasztó
helyzetekben, amelyekkel közösen és egyénileg szembesülünk, könnyedén
zaklatottak, céltalanok leszünk és szem elől tévesztjük a reményt. Azokban az
időkben, amikor úgy tűnik, hogy a szomorúság és a gonoszság mindent ellenőrzése
alatt tart, a remény a maga teljességében és pompájában valóban egy rendkívüli
becsben tartott ajándék.
Amikor Izrael fiatal nemzete
az Ígéret Földjének határánál állt, sokan azok közül, akik útra keltek
Egyiptomból, már nem számláltattak közéjük. A próféták korábban többször is
figyelmeztették őket azokra a következményekre, amelyek akkor sújtják őket, ha
Istentől távolodnak, és Isten nélkül élnek. Mégis, Isten azzal az ígérettel
biztatott, amely a helyreállítást és reményt teljesedését jelenti az
elkövetkezendő nagy napon. A fájdalom, bálványimádás és lázadás közepette Isten
kiterjesztette ígéretét egy tökéletes napra. Egykor, ott az ígéret földjének
határán a remény volt az, ami sokakat késztetett, hogy megtartsák Isten
megerősítő jelenlétét életükben.
Ma, az örökkévalóság
határán, számunkra is adott a választás, hogy megtartsuk Isten megerősítő
jelenlétét, aki a kezében tartja „azt a napot”, és vele időzzünk. Ügyeljünk hát
a próféták bölcs tanácsára és kapaszkodjunk Istenbe, aki a nagy reményt kínálja
számunkra, ahogyan a megígért földre tekintünk!
Jenniffer Ogden
Gyermek- és
családlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése