Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 28. fejezet 711. nap
Ezek, és hasonló üzenetek reményt öntöttek sok csüggedő
lélekbe azokban a sötét években, amikor a templomajtók zárva voltak. Az
üzenetek azt tanúsították, hogy az Úr készségesen megbocsát a teljes szívvel
hozzá térőknek, és elfogadja őket. Most pedig, amikor a vezetők reformot
indítottak, a bűn szolgaságába belefáradt tömegek készek voltak
engedelmeskedni.
A Szentírás prófétikus szakaszai csodálatos bátorítást
kínáltak azoknak, akik a templom udvarába léptek, hogy bocsánatért esedezzenek
és megújítsák Jahvénak tett hűségfogadalmukat. A bálványimádás ellen küldött
komoly intéseket - amelyeket Mózes egykor az egész Izráel hallatára mondott -,
ünnepélyes próféciák kísérték. E próféciák azt hirdették, hogy Isten kész
meghallgatni azokat, akik a hitehagyás idején teljes szívükkel keresik őt, és
készségesen megbocsát nekik. "...de végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz -
mondta Mózes -, és hallgatsz szavára, akkor, mivel irgalmas Isten az Úr, a te
Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni. Nem feledkezik meg az
atyáiddal kötött szövetségről, amelyet esküvel fogadott meg nekik" (5Móz
4:30-31).
E templomnak a felszentelésekor, - amelynek a szolgálatait
Ezékiás és társai ekkor helyreállították - prófétikus imájában Salamon így
imádkozott: "Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert
vétkezik ellened, de azután hozzád tér, vallást tesz nevedről, hozzád
imádkozik, és könyörög ebben a házban, te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg
népednek, Izráelnek a vétkét..." (1Kir 8:33-34). Isten jóváhagyásának
pecsétjét helyezte erre az imára, mert amikor Salamon befejezte imáját, tűz
szállt alá a mennyből, hogy megeméssze az égő áldozatot és a véres áldozatot,
és Isten dicsősége betöltötte a templomot. Lásd: 2Krón 7:1! Éjszaka pedig az Úr
megjelent Salamonnak. Elmondta, hogy imáját meghallgatta, és kegyelmet tanúsít
azok iránt, akik ott imádkoznak. Így hangzott a könyörületes bátorítás:
"...de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha
imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is
meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat"
(2Krón 7:14).
Ezek az ígéretek gazdagon teljesedtek az ezékiási
reformáció idején.
A jó munkát, amely a templom megtisztításakor elindult,
átfogó megmozdulás követte, amelyben Izráel és Júda egyaránt részt vett.
Ezékiás azt akarta, hogy a templom szolgálatai igazán
áldást hozzanak a nép számára. Buzgóságában elhatározta, hogy feleleveníti a
páskabárány ősi ünnepét és összegyűjti a zsidókat az ünnepre.
Már hosszú évek óta nem tartották meg a páskabárány nemzeti
ünnepét. Salamon uralkodása végén, a birodalom kettészakadása következtében, ez
kivihetetlennek látszott. A tíz törzset sújtó rettenetes büntetés azonban
egyesek szívében vágyat ébresztett valami jobb után, és a próféták buzdító
kijelentései nem maradtak hatástalanok. Királyi futárok tették közhírré a
meghívást közelben és távolban. "A futárok városról városra jártak Efraim
és Manassé földjén egészen Zebulonig...", és páska ünnepre hívták a népet
Jeruzsálembe. A többség ridegen elutasította a szívélyes meghívás hordozóit. A
megátalkodottak meggondolatlanul elfordultak. Mások azonban, akik nagyon
vágytak Isten akaratának jobb megismerésére, megalázták magukat, és elmentek
Jeruzsálembe (2Krón 30:10-11).
Júda földjén nagyon szíves fogadtatásban részesítették a hírnököket.
Rajtuk volt "... az Isten keze, amely egy akaratra juttatta őket, és
teljesítették a király és a vezető emberek parancsát az Úr szava szerint"
(2Krón 30:12), amely összhangban volt Istennek a prófétái által kijelentett
akaratával.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
34
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az egész Bibliát
átszövi az Isten és sátán közötti nagy küzdelem témája. Küzdelem a fény és a
sötétség, a jó és a rossz, a test és lélek között Isten népe életében. Éppen
ezért szükségünk van egy kis történelmi áttekintésre, hogy jobban megértsük
Ézsaiás 34-et.
Mózes első könyve 25.
fejezetében találjuk Izsák és Rebeka történetét. Két fiuk születik, Ézsau és
Jákób. Ikertestvérek voltak, ugyanabból a nagy becsben tartott királyi
vérvonalból, mégis ez a két fiú két különböző nemzetet és népet képvisel (1Móz 25:23).
Az egyik egy megbecsült nép becses királyi születési joggal, a másik viszont
nélkülözni kényszerült mindezt.
Jákób (bár nem volt
mindig valami nemes viselkedésű a dolgaiban), őszintén vágyott elnyerni az
elsőszülöttségi jogot és Isten áldását. Minden áron (és ez az ár nem volt
olcsó) igyekezett megszerezni a vágyva vágyott értékes ajándékot. Másrészről,
Ézsau nem becsülte semmire az elsőszülöttségi jogot. Tény az, hogy egyetlen tál
vörös lencséért eladta elsőszülöttségi jogát, aminek eredményeképpen ő és
leszármazottai az „Edom” nevet kapták, ami szó szerint vöröset jelent (1Móz
25:30). Az ezt követő években és generációkon át szemlélhetjük azt a folytonos
harcot, ami Rebeka méhében kezdődött a két testvér között.
Ahogy tovább haladunk a
történelemben, látjuk, hogy Jákob az izraeli nemzetnek, Isten választott népének
ősatyja lesz, míg Ézsau az edomiták és megannyi pogány nép ősatyja, akik mindig
Izrael megsemmisítésére törtek. A kivonulás idején Izrael engedélyért
folyamodott Edom királyához, hogy engedje áthaladni őket Edom földjén. A király
megtagadta ezt a kérelmet (4Móz 20:14-21). Nem sokkal ezután az amálekiták (szintén
Ézsau leszármazottai – 1Móz 36:12) voltak a legelsők, akik háborút viseltek
Izrael ellen a Kánaán felé vezető vándorútjuk során (2Móz 17:8).
Az edomitákat Dávid,
majd később Amásia leigázta egy időre (2Sám 8:14; 2Krón
25:11-12), de hamarosan visszanyerték függetlenségüket, és a későbbi években a
királyság hanyatlásának ideje alatt háborút indítottak Izráel ellen (2Kir 16.
fejezet). A káldeusokkal is szövetkeztek, amikor Nabukodonozor elfoglalta
Jeruzsálemet, majd megszállták és egy jó ideig birtokolták is Palesztina déli
részét, egészen Hebronig.
Azonban – habár Edom/Idumea virágzott
egy darabig – Isten népe elleni szüntelen hadakozásuk miatt végső sorsuk meg
volt pecsételve. Szomorú, hogy visszautasították Krisztus engesztelő vérében
rejlő születési jogukat, így kegyetlen pusztulás várt rájuk. Ézsaiás könyve 34.
fejezetében találjuk azt az egyértelmű próféciát, amely közelgő pusztulásukat
jelentette ki (lásd Ezék 25:12-13).
A prófécia
beteljesedett. Nem csupán Edom házán teljesedett be, hanem mindazokon is
teljesedni fog a jövőben, akik úgy döntenek, hogy megvetik lelki születési
jogukat és Isten törvénye ellenére cselekszenek. Végül sajnos ezek az
embertársaink meg fognak semmisülni. Eljön a pillanat, amikor nem lesz többé
irgalom, és nem lesz még egy esély.
Míg a gonoszok és azok,
akik úgy döntenek, hogy inkább a testnek hódolnak, mint Istennek, ellenállva
Szentlelkének, végül vérüket ontják a végítélet napján. Hálát adhatunk
Istennek, hogy Krisztus már kiontotta vérét mindazokért és mindazok helyett,
akik úgy döntenek, hogy Lélekben járnak. A Római levél 8. fejezetének 1.
versében ezt olvassuk: „Nincsen azért
immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test
szerint járnak, hanem Lélek szerint.” Válasszuk hát azt, hogy elfogadjuk
ezt az ajándékot, lelki születési jogunkat ma, hogy egy napon, hamarosan, nagy
örömmel lehessünk annak az új Égnek és új Földnek a lakói, ahol soha többé
senki sem fogja vérét ontani, és ahol Isten letöröl szemeinkről minden könnyet!
Melodious Echo Mason
99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június
18-24.).
Egyszer hallottam egy
élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll
vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a
fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó
szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”
Habár az új király maga
nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak,
kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt
engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el
az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is
igazolhatják.
Amikor először
elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam
el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes
segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban
azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a
felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos
azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam
sem adtam erre jó példát.
Ahogy a csoport
fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek
képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam
mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a
szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy
bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a
hatalomhoz (Akház).
Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University
Church
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése