Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezet 796. nap
Ha Babilon urainak - a leggazdagabb birodalom uralkodóinak
-, gondjuk lett volna Jahve tiszteletére, a tőle kapott bölcsesség és hatalom
hozzá kötötte és erősen tartotta volna őket. De ők csak akkor menekültek
Istenhez, amikor nyugtalanok és tanácstalanok voltak. Ilyenkor - mivel nagy
embereik nem segítettek rajtuk - Dánielhez hasonló embereknél kerestek
segítséget; akikről tudták, hogy az élő Istent tisztelik, és Isten is tiszteli
őket. Hozzájuk fordultak, hogy fejtsék meg nékik a Gondviselés titkait; mert
jóllehet a büszke Babilon urai értelmes emberek voltak, de törvényszegésük
miatt oly messzire sodródtak Istentől, hogy nem tudták felfogni a jövőjüket
érintő kinyilatkoztatásokat és intéseket.
Isten Igéjének tanulója a nemzetek történelmében
megláthatja az isteni jövendölések szó szerinti teljesedését. Babilon végül
összeomlott, darabokra hullott és semmivé lett, mert uralkodóik jólétükben azt
gondolták, hogy nem függnek Istentől, és országuk dicsőségét emberi eredménynek
tulajdonították. A médó-perzsa birodalmat a menny azért sújtotta haragjával,
mert Isten törvényét lábbal tiporta. Az Úr félelme nem talált helyet a nép
többségének szívében. Elharapódzott a gonoszság, istenkáromlás és romlottság.
Az utána következő birodalmak még becstelenebbek, még erkölcstelenebbek voltak,
és erkölcsi értékük mértéke egyre mélyebbre süllyedt.
A föld minden uralkodója a mennytől kapja hatalmát, és
sikere azon múlik, hogyan használja azt. Mindegyikükhöz szól a mennyei Vigyázó:
"Én öveztelek föl, noha nem ismertél" (Ézsa 45:5). Mindegyikük
számára létkérdés, hogy levonja-e a tanulságot a Nabukodonozorhoz intézett
szavakból: "Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett
bánj irgalmasan a szegényekkel! Így boldogan élhetsz sokáig" (Dán 4:24).
Aki megérti ezeket a dolgokat - megérti azt is, hogy
"az igazságosság felmagasztalja a népet;" hogy "...igazság teszi
szilárddá a trónt," és "...szeretet támogatja trónját" (Péld
14:34; 16:12; 20:28). Aki felismeri ezeknek az elveknek megvalósulását, amikor
megmutatkozik Isten hatalma - annak hatalma, aki "királyokat taszít el és
királyokat támaszt" -, az megérti a történelem filozófiáját.
Ez csak Isten szavában tárul fel világosan. Isten
megmutatja benne, hogy a népek erőssége - éppúgy, mint az egyéneké - nem
azokban a lehetőségekben és adottságokban rejlik, amelyek látszat szerint
legyőzhetetlenekké teszik őket; nem is elismert nagyságukban található.
Erősségük mércéje az a hűség, amellyel betöltik Isten szándékát.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
siralmai 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor válsághelyzetbe
kerülünk, a „hogyan” és „miért” kérdések egyből fontosak lesznek számunkra.
Hogyan lehetséges, hogy minden, amit tudtam és gondoltam, amit szilárdnak
éreztem, egyszerre csak a semmibe tűnik? Hogyan maradhat Isten tétlen
fájdalmaim és szenvedéseim közepette?
A Jeremiás siralmainak
első fejezete még nem tér rá a „miértekre” és a „hogyanokra”. Ez a költői könyv
precízen szerkesztett akrosztichonban íródott (ami azt jelenti, hogy a
költő a héber ábécé betűit használta fel a versek kezdőbetűiként az 1., 2., 4.,
és 5. fejezetekben. A könyv középpontjában a héber ábécé 22 betűjének megfelelő
22 vers helyett Jeremiás 66 verset írt, minden három verset azonos betűvel
kezdve.)
Ez a könyv nem egy
csüggedt, reményét vesztett író spontán panaszkodását tartalmazza, hanem a
változatlan helyzet nagyon is pontos leírását, a fogság okairól szóló
beszámolót, és azt az imával kiharcolt felismerést, hogy egyetlen reménységünk
az Alkotónk és Megváltónk iránti megújult odaszentelődés. „Te Uram örökké
megmaradsz” – így hangzik az író hitbeli bizonyságtétele, mindazonáltal ez a
jövőre (is) vonatkozik. Mint mindenkinek, aki fájdalmat és veszteséget szenved
el, nekünk is meg kell tennünk bizonyos lépéseket, ha új életet szeretnénk
kezdeni.
A Siralmak első szava a
„Jaj!” megadja a kezdőhangot. Ez egy fájdalmas felkiáltás, gyászos jajgatás,
ami általában temetés keretében hangzik el (2Sám 1:19, 25, 27; Ézs 1:21; Jer
48:17). Júda nincs többé; temploma romokban hever (10. vers); vezetői és papjai
menekülnek (Jer Sir 10:4, 6). A katasztrófa oka világosan látható: „Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett
csúfsággá” (8. vers). Az író azonnal felismeri Isten válaszát „eltiport engem” (13. vers); „félredobta hőseimet mind mellőlem az Úr, … összetörte ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szűz
leányát”
(15. vers). Ez nem hirtelen balszerencse, vagy háborús politikai helyzet, hanem
maga az Úr áll Jeruzsálem bukásának eseményei mögött. Ez a történelem bibliai
nézőpontjának egyik fontos ábrázolása.
Igen, végül Babilon
rombolta le a várost és annak templomát Kr. e. 586-ban. Igen, Babilon királya,
Nabukodonozor vitette Júda lakóit fogságba, végeredményben azonban Isten volt
az, aki irányította az eseményeket (Dán 1:2). Jeremiás azonban – Dánielhez és a
régi idők többi hűségeséhez hasonlóan – felismerte Isten tevékeny részvételét
választott népe életében. Ezért amikor Isten megengedett egy-egy történést,
arra azt a kifejezést használták, hogy „Ő tette”.
Nem tudom, te milyen
élethelyzetben vagy most. Nem tudom, milyen völgyön vagy hegytetőn vezet ma át
az utad. De emlékezz arra, hogy az ÚR igaz, és minden az Ő irányítása alatt
van. Úgy az ítélet, mint az üdvösség kérdésében Ő a legfőbb tekintély, és
készségesen meghallgatja imáidat, és számon tartja könnyeidet!
Gerald A. Klingbeil
111. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezetéhez (szeptember
10-16.).
Ismerjük a történetet –
Nabukodonozor álmot látott. Különböző fémekből készül hatalmas szoborral
álmodott, amelyet végül egy kő semmisített meg. Dániel próféta, aki fogoly volt
Nabukodonozor birodalmában, magyarázta el neki az álmot.
Isten maga adta a
királynak ezt az álmot, és Isten maga adta Dánielnek az értelmezését. Ez az
álom nem csak a világ jövőjét mutatta meg, ami Jézus visszajövetelekor fog
tetőzni, hanem megmutatott valamit, ami most is időszerű számunkra: mindent
Isten irányít – még a világpolitikát is!
Ellen White így ír
erről a Próféták és királyok című könyvben (502. o.): „Ez csak Isten szavában
tárul fel világosan. Isten megmutatja benne, hogy a népek erőssége – éppúgy,
mint az egyéneké – nem azokban a lehetőségekben és adottságokban rejlik,
amelyek látszat szerint legyőzhetetlenekké teszik őket; nem is elismert
nagyságukban található. Erősségük mércéje az a hűség, amellyel betöltik Isten
szándékát.”
Így tehát világos, hogy
azok a népek, amelyek nem követik Isten szándékát, elvesznek. Sok példa van
erre a történelem során. Azon emberek számára, akik diktátorok, gonosz
uralkodók, korrupt vezetők hatalmát nyögik, vigaszt nyújtó ígéret, hogy minden
földi királyságnak vége lesz előbb vagy utóbb. Amikor Jézus visszatér, az Ő
királysága váltja fel valamennyit, és mindörökké fog tartani!
Christoph Till
a Friedensau Adventista
Egyetem hallgatója
Németország
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése