Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 42. fejezet 801. nap
42.
Az igazi nagyság
A földi méltóság csúcsára emelkedett Nabukodonozor, akit
még az ihletett Ige is "királyok királyá"-nak (Ez 26:7) ismer el,
időnként Jahve kegyének tulajdonította birodalma dicsőségét és uralkodása
fényét. Ez történt azután is, hogy a nagy szoborról álmodott. Mélyen érintette
az, amit látott, valamint az a gondolat, hogy a babiloniai birodalom -
egyetemes volta ellenére - végül elbukik, és más birodalmak fognak uralkodni;
míg aztán minden földi hatalom helyére lép az a birodalom, amelyet a menny
Istene állít fel. Ez a birodalom sohasem múlik el.
Nabukodonozor később szem elől tévesztette nemes
elképzelését arról, hogy mi Isten szándéka a nemzetekkel. Amikor azonban Dura
mezején Isten megalázta a tömeg előtt, újra elismerte: Isten országa "örök
királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre" (Dán 3:33). Jóllehet
születésénél és neveltetésénél fogva bálványimádó volt és bálványimádó nép élén
állt, de ösztönösen érezte, hogy mi az igazság és a jogosság. Ezért Isten fel
tudta használni eszközként a lázadók megbüntetésére és szándékának
véghezvitelére. "A legkegyetlenebb" népnek (Ez 28:7), Nabukodonozornak
a feladata volt, hogy évekig tartó türelmes és fárasztó munka árán legyőzze
Tírust. Győzelmes hadainak Egyiptom is áldozatul esett. Miközben korának
legnagyobb uralkodójaként egyik országot a másik után csatolta a babiloniai
birodalomhoz, a maga dicsőségét is egyre öregbítette.
Nem csoda, hogy a nagy sikereket elért, becsvágyó, öntelt
uralkodót Sátán arra kísértette, hogy térjen le az alázatosság útjáról, amely
az igazi nagysághoz vezető egyedüli út. Hódító hadjáratai közötti
fegyverszünetekben sok gondot fordított fővárosa erősítésére és szépítésére,
míg végül Babilon városa birodalmának legfőbb ékessége, "az egész föld
büszkesége" (Jer 51:41) lett. Építési szenvedélye, valamint az a
rendkívüli dolog, hogy sikerült Babilont a világ egyik csodájává tennie, növelte
kevélységét, és már félő volt, hogy Isten nem tekinti többé bölcs uralkodónak,
akit eszközként használhat szándéka megvalósítására.
Az irgalmas Isten másik álmot adott neki, hogy
figyelmeztesse veszélyes helyzetére és a megrontására állított csapdára.
Éjszakai látomásban Nabukodonozor nagy fát látott, amely a föld közepén nőtt,
és koronája az égig ért. Ágai a föld széléig nyúltak. A hegyek és dombok nyájai
védelmet találtak árnyéka alatt, ágain pedig az ég madarai fészkeltek.
"Szép lombja volt és sok gyümölcse, táplálékot nyújtott mindenkinek...
róla táplálkozott minden élő lény."
Amint a király bámulta a fenséges fát, észrevett egy
"szent angyalt", aki a fához közeledve hangosan kiáltott:
"Vágjátok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait, tépjétek le leveleit, és
szórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a vadak, és ágairól a madarak!
De a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve
között! Hadd áztassa az ég harmatja, és egye a föld füvét, mint az állatok! Boruljon
el emberi elméje, állati értelem maradjon csak benne, hét időszak teljék el így
fölötte! Az angyalok határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés.
Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága
fölött: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra
emelheti."
A királyt nagyon nyugtalanította a kétségkívül
szerencsétlenséget jövendölő álom, és elmondta az írástudóknak, a varázslóknak,
a káldeusoknak és a jövendőmondóknak. Az álom nagyon világos volt, de egyik
bölcs sem tudta megfejteni.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ezékiel
1
Ezékiel
könyve visszavisz bennünket Júda idejébe (Kr.e. 593-571) a Jeruzsálem eleste
előtti és utáni időbe, amikor a babiloni hadsereg Nabukodonozor vezetésével
lerombolta a várost. Ahogyan a próféták megjövendölték, Isten megengedte, hogy
Júdát legyőzzék, makacs bálványimádásukért.
A
győztes babiloniak gyakorlata volt, hogy foglyokat ejtsenek, mint Dánielt és
három társát, és elvigyék őket Babilonba. A legértelmesebb fiatalokat
hadifogolyként elhurcolták, hogy tudományokra, filozófiára és vallási
ismeretekre tanítsák, majd tanácsosi és vezetői pozíciókba helyezzék őket.
Ezékiel
könyve első három versében a próféta nem otthon van a leigázott Júdában, hanem
az ellenség területén, Babilonban. Dániel és három barátja után őt is ide
hurcolták. Babiloni tartózkodása idején Isten látomásokban jelenti ki magát
Ezékielnek. A 4-18. versekben leírt látomás lenyűgöző. Nehéz elképzelni, hogy
pontosan mit láthatott Ezékiel. Mai filmproducereknek is nagy kihívás lenne –
még a mai, korszerű filmtechnikai effektek segítségével is – szemléltetni a
tüzet, a kérubokat a forgó kerekekkel és sok szárnnyal, ráadásul Isten trónját,
ahogy maga Isten ül rajta teljes dicsőségében.
Bármilyen
csodálatos és félelmetes is a látomás, egy tanulság nyilvánvaló számunkra.
Annak ellenére, hogy Júdát legyőzték és leigázták; annak ellenére, hogy Ezékiel
hadifogolyként ül ott társaival együtt a Kébár folyó partján, idegen földön,
Isten pontosan tudja, hogy hol van, megjelenik neki, és személyesen beszél
vele.
Érezted
már úgy magad, mintha idegen földön laknál, ahol a téged körülvevő kultúra
idegen számodra, és nem illik bele abba, ahogyan te Krisztust követed? Vagy
érezted-e már úgy magad, hogy az ellenség területén élsz, elveszve, egyedül és
elfeledve? Vagy éppen saját bálványimádásod természetes következményeit
viseled. Nem olyan bálványimádásról beszélek, amelyben kő vagy fa szobrokat
imádnak, hanem a 21. század bálványimádásáról, a dolgok, emberek vagy a test
kívánságának imádatáról. Esetleg szenvedő áldozata vagy az ellenség
támadásainak, aki már 6000 éve uralja ezt a bolygót
Akár
az általad nem befolyásolható körülmények miatt, akár saját döntéseid nyomán
érzed magad elszigeteltnek és magányosnak, Isten gyermekeként egy dologban
biztos lehetsz: Ő nem felejtett el téged. Pontosan tudja, hol vagy, és Igéje és
Szentlelke által eljön oda, ahol vagy, és szívedhez szól. Megment téged,
körülményeidet megváltoztatja, és elvisz haza az Ő örök otthonába (Zsid 13.14).
Ez egy csodálatos jó hír! Ámen.
Dr.
Eric Bates lelkész
112. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41-42. fejezeteihez (szeptember
17-23.).
Csupán egyetlen személy
van megemlítve Dániel könyve első négy fejezetének mindegyikében. És ez nem Dániel,
hanem Nabukodonozor. Bizonyára érdemes elgondolkoznunk azon, ahogyan ezek a
fejezetek elmesélik Nabukodonozor történetét.
Mi van akkor, ha Dániel
és barátai egészséges étrendjének nem az volt a fő célja, hogy segítsenek nekik
megtanulni, amit meg kellett tanulniuk, hanem, hogy segítsenek Nabukodonozornak
megtanulni, amit meg kellett tanulnia?
Mi van akkor, ha
Nabukodonozor álmának fő célja nem az volt, hogy Isten számára lehetőséget
biztosítson, hogy munkálkodjon Dánielen keresztül, hanem, hogy lehetőséget
biztosítson Isten számára, hogy munkálkodjon Nabukodonozoron keresztül?
Mi van akkor, ha Isten
Fiának fő célja nem az volt, amikor csatlakozott Sidrákhoz, Misákhoz és
Abednégóhoz a tüzes kemencében, hogy megmentse őket, hanem, hogy megmentse Nabukodonozort?
Ha arra gondolunk, hogy
Isten mit tett, hogy megmentse Nabukodonozort, jobban megérthetjük, ahogyan
Dániel könyvének negyedik fejezetében a történet bemutatja, ahogy Isten lejjebb
helyezte Nabukodonozort földi pozíciójában, hogy felemelhesse őt egy mennyei
pozícióba. Istennek hatalmas útjai voltak, hogy megmentse Nabukodonozort.
Gondolkoztál már azon,
hogy Isten mit hajlandó megtenni azért, hogy megmentsen téged, és téged
használjon, hogy másokat megmentsen?
Brent Hamstra
Egyetemi tanár és
tanszékvezető, Kémia tanszék
Southern Adventist
University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése