Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 42. fejezet 803. nap
A próféta intése és tanácsa egy ideig erősen hatott
Nabukodonozorra. De az a szív, amelyet nem formált át az Isten kegyelme, hamar
elveszti a Szentlélek befolyását. Lelke mélyén ott volt az önzés és becsvágy
gyökere, és ezek a jellemvonások később újra előjöttek. A jóindulattal adott
eligazítás és a múlt tapasztalataiból fakadó intések ellenére Nabukodonozor
engedte, hogy az utána következendő birodalmak iránt féltékeny legyen.
Uralkodása, amely mindeddig jórészt igazságos és irgalmas volt, zsarnokivá
lett. Mivel megkeményítette szívét, a maga dicsőségére használta Istentől
kapott képességeit, önmagát Isten fölé emelte, aki életet és hatalmat adott
neki.
Isten hónapokig halogatta büntető ítéletét. Ahelyett
azonban, hogy ez a türelem megtérésre késztette volna a királyt, addig táplálta
magában a gőgöt, míg elvesztette bizalmát az álom magyarázásában, és
tréfálkozott korábbi félelmén.
Egy évvel azután, hogy a figyelmeztetést kapta,
Nabukodonozor palotája tetején sétált, és büszkén gondolt uralkodói hatalmára,
építészeti eredményeire, és felkiáltott: "Ez az a nagy Babilon, amelyet én
építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!"
A gőgös dicsekvés még el sem hagyta a király ajkát, amikor
egy hang a mennyből kihirdette, hogy elérkezett a büntetés ideje. Fülét
megütötte Jahve parancsa: "Neked szól ez az üzenet Nabukodonozor király!
Elvesztetted királyságodat! Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt
tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el
nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak
adja azt, akinek akarja."
Egy pillanat alatt elvesztette Istentől kapott értelmét.
Ítélőképessége, amelyet a király tökéletesnek vélt, bölcsessége, amellyel
hivalkodott, eltávozott tőle, és az egykor hatalmas uralkodó megőrült. Nem
tudta többé az uralmat gyakorolni. Az intő üzeneteket nem fogadta meg.
Megfosztva a Teremtőjétől kapott hatalomtól, és elűzve az emberek közül,
Nabukodonozor "füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta
testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sasnak a tolla, és olyan
karmai nem lettek, mint a sasnak."
Hét éven át döbbenten gondolt Nabukodonozorra minden
alattvalója. A király hét éven át megalázottan élt az egész világ előtt. Hét év
után visszakapta értelmét. Alázattal a menny Istene felé tekintett, és
felismerte Isten kezét a büntetésben. Nyilvánosan meghirdetett nyilatkozatában
elismerte vétkességét, és azt, hogy gyógyulásában Isten nagy irgalma
mutatkozott meg. "Amikor eltelt ez az idő, én, Nabukodonozor,
föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest,
dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és
királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. A föld minden lakóját semminek
tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem
foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz?
Abban az időben értelmem visszatért, és királyságomhoz
méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak
fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra
jutottam."
Az egykor büszke király Isten alázatos gyermekévé; a
zsarnoki, fennhéjázó uralkodó bölcs és könyörületes királlyá lett. Aki
valamikor dacolt a menny Istenével, és káromolta Őt, most elismerte a
magasságos Isten hatalmát; buzgón igyekezett alattvalóiban Jahve iránt
tiszteletet ébreszteni és boldogságukat elősegíteni. A királyok Királya és
uraknak Ura dorgálása nyomán Nabukodonozor végre megtanulta azt a leckét,
amelyet minden uralkodónak meg kell tanulnia - hogy az igazi nagyság tulajdonképpen
az igazi jóság. Elismerte Jahvét élő Istenként. Így szólt: "Most azért én,
Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert
minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik
kevélyen élnek."
Most valóra vált Istennek az a szándéka, hogy a világ
legnagyobb birodalma megdicsőítse Őt. Ezt a nyilatkozatot, amelyben
Nabukodonozor nyilvánosan elismerte Isten irgalmát, jóságát és hatalmát, a
szent történelem a király utolsó tetteként jegyezte fel.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A harmadik fejezet
folytatja a második fejezet témáját. Isten elmondja Ezékielnek, hogy őrállónak
hívta el őt (3:17) és arra, hogy a fogságban levő népnek az Úr Igéjét hirdesse
(3:18-21).
Amint ezt a fejezetet
olvastam, amelyben Isten arra utasítja Ezékielt, hogy hirdesse az üzenetet
mindenkinek, eszembe jutott a magvető példázata. Máté 13-ban Jézus bemutat egy
magvetőt, aki mindenhová szórja a magot, miközben néhány az útfélre, néhány a
köves talajra, néhány a tövisek közé, a többi pedig a jó talajba esik. A Jézus
példázatában szereplő magvetőhöz hasonlóan Ezékielnek is szórnia kell a magot
mindenhová, nem válogatva, hogy ki fogadja el és ki nem.
Sokan félünk az
evangélizációtól. Ha a siker biztosított lenne, sokkal könnyebben tudnánk a
misszióra gondolni, de ha a siker esélye csekély, sokkal nehezebb vele
foglalkozni. Időnként azon találtam magam, hogy nem akarok bizonyságot tenni
hitemről, miközben azt mondogattam magamban, hogy „ez egy nagyon nehezen
elérhető terület”, vagy "a gazdagokat nem érdekli az
evangélium."
Úgy gondolom, hogy a
kudarctól való félelem az elsődleges oka annak, hogy nem merünk engedni Isten
hívásának, hogy hitünket másokkal megosszuk. Időnként ez a félelem oda vezeti a
keresztényeket, hogy egy csomó „talajelemzést végezzenek” (keresve azokat, akik
a legfogékonyabban az üzenetünkre) mielőtt bizonyságot tennének, és utána csak
azokkal osztják meg hitüket, akik valószínűleg fogékonyak.
Mindezeket figyelembe
véve fontos felismerni, hogy Ezékiel 3-ban Istent nem Ezékiel evangélizációs
sikere foglalkoztatja elsősorban, hanem inkább Ezékiel engedelmessége. A
22-27-ig terjedő versekben található látomásban Ezékielnek elmondják, hogy
kötelekkel meg fogják kötözni, és képtelen lesz egy szót is szólni egészen
addig, amíg Isten meg nem engedi neki. Ezékielt szó szerint megkötözik, száját
pedig képletesen bekötik, hogy ne tudjon beszélni. Hogyan prédikálhat egy
próféta, amikor kötelekkel meg van kötözve saját házában, miközben képtelen
arra, hogy egy szót is kiejtsen? Egy helyhez kötött, néma evangélizátor nem
képes betölteni küldetését, hogy Isten igéjét hirdesse, még akkor sem, ha ereje
lenne hozzá.
Isten üzenete
Ezékielhez és hozzánk is nagyon egyszerű: „Amikor elhívlak, felruházlak erővel.
Te gyenge vagy, de én erős. Neked nincsenek szavaid, amelyekkel másokat
meggyőzhetnél arról, hogy szükségük van rám, de nekem vannak. Amikor téged
használlak az emberek vagy hallgatnak rád, vagy nem, de te akarj szolgálni.
Légy hűséges és rendeld alá magad nekem, és akkor én fogom a munkát elvégezni.”
Amikor te és én olvassuk azt, amit Isten Ezékielnek mondott, nem tudom, hogy te
hogy vagy vele, de nekem ez egy jó hír! Ámen.
Dr. Eric Bates
112. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41-42. fejezeteihez (szeptember
17-23.).
Csupán egyetlen személy
van megemlítve Dániel könyve első négy fejezetének mindegyikében. És ez nem
Dániel, hanem Nabukodonozor. Bizonyára érdemes elgondolkoznunk azon, ahogyan
ezek a fejezetek elmesélik Nabukodonozor történetét.
Mi van akkor, ha Dániel
és barátai egészséges étrendjének nem az volt a fő célja, hogy segítsenek nekik
megtanulni, amit meg kellett tanulniuk, hanem, hogy segítsenek Nabukodonozornak
megtanulni, amit meg kellett tanulnia?
Mi van akkor, ha
Nabukodonozor álmának fő célja nem az volt, hogy Isten számára lehetőséget
biztosítson, hogy munkálkodjon Dánielen keresztül, hanem, hogy lehetőséget biztosítson
Isten számára, hogy munkálkodjon Nabukodonozoron keresztül?
Mi van akkor, ha Isten
Fiának fő célja nem az volt, amikor csatlakozott Sidrákhoz, Misákhoz és
Abednégóhoz a tüzes kemencében, hogy megmentse őket, hanem, hogy megmentse
Nabukodonozort?
Ha arra gondolunk, hogy
Isten mit tett, hogy megmentse Nabukodonozort, jobban megérthetjük, ahogyan
Dániel könyvének negyedik fejezetében a történet bemutatja, ahogy Isten lejjebb
helyezte Nabukodonozort földi pozíciójában, hogy felemelhesse őt egy mennyei
pozícióba. Istennek hatalmas útjai voltak, hogy megmentse Nabukodonozort.
Gondolkoztál már azon,
hogy Isten mit hajlandó megtenni azért, hogy megmentsen téged, és téged
használjon, hogy másokat megmentsen?
Brent Hamstra
Egyetemi tanár és
tanszékvezető, Kémia tanszék
Southern Adventist
University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése