2017. szeptember 30., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 30 - SZOMBAT - Ezékiel 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 810. nap

Mindenki számára rendkívül nagy jelentőségű időben élünk. Uralkodók és államférfiak, bizalmi állású és hatósági emberek, minden társadalmi osztályból való gondolkozó férfiak és nők figyelme a körülöttünk zajló eseményekre szegeződik. Figyelik a nemzetek egymás közti viszonyát. Észreveszik, hogy milyen feszültség uralkodik minden területen. Ráébrednek arra, hogy valami súlyos és döntő esemény van készülőben - hogy a világ rettenetes válság küszöbén áll.

A Biblia, és csakis a Biblia ad helyes látást ezekről a dolgokról. Benne tárulnak fel világunk történelmének végső nagy jelenetei, azok az események, amelyek már előrevetítik árnyékukat. Közeledésük zaja megremegteti a földet, és az emberek meghalnak a félelemtől.

"Az Úr elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. ...mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói" (Ézsa 24:1-6).

"Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenhatótól! ...Elszáradt az elvetett mag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincs gabona. Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek." "A szőlőtő elszáradt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből" (Jóel 1:15-18, 12).

"Ó, hogy gyötrődik egész bensőm, elszorul a szívem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkemben hallom már a kürtszót, a harci riadót! Romlás romlást ér, elpusztul az egész ország" (Jer 4:19-20).

"Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle!" (Jer 30:7).

"Ha az Urat tartod oltalmadnak,
a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj,
sátradhoz közel sem férhet csapás" (Zsolt 91:9-10).

"Sion leánya, ...ott vált meg téged az Úr, ellenségeid hatalmától. Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! De ők nem ismerik az Úr gondolatait, és nem értik tervét" (Mik 4:10-12). Isten nem hagyja cserben egyházát a legvészterhesebb órában. Szabadulást ígért. "Jóra fordítom Jákób sátrainak sorsát, és irgalmazok lakóhelyeinek - nyilatkoztatta ki az Úr" (Jer 30:18).

Akkor teljesül Isten szándéka. Országának elveit megdicsőíti mindenki a nap alatt.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez is egy mozgalmas fejezet, de a 8. fejezettől eltérően - ahol Ezékiel különböző helyeken fordul meg Jeruzsálemben és a Templomban - a 10. fejezet Isten dicsőségének helyváltoztatását írja le. Isten dicsősége elhagyja a Templom keleti kapuján át a Szentek Szentjét, majd a várost is elhagyja. Isten dicsőségének a jelenléte nélkül Jeruzsálem halott város. Úgy tűnik, hogy több mint véletlenszerű egybeesés, hogy épp amikor Júda felcserélte az igaz Isten imádatát a bálványok tiszteletére, Isten is ráhagyta Júdára, hogy a bálványok tiszteletének üres ígéreteiben reménykedjen. Isten évszázadokon át élt a nép között a Szentek Szentjében, most azonban távozott, mert a nép engedetlen lett.

Hogyan reagálnánk, ha rájönnénk, hogy lázadásunk és bálványimádásunk miatt Isten távol tartja magát istentiszteleteinktől? Hogy éreznél, ha felfedeznéd, hogy Isten - szombati énekeink és imáink ellenére - nincs jelen a gyülekezetünkben? Azt szeretném gondolni, hogy én megalázkodnék, és hogy a gyülekezet többi vezetőivel együtt Isten lábaihoz borulnánk, egyedül irgalmában reménykedve. A 11. fejezetben látni fogjuk, hogy Júda nem alázattál felelt arra, hogy Isten dicsősége elhagyta a Templomot.

Ugyanakkor - dacára annak, hogy Júda vezetői nem alázták meg magukat az Úr előtt - Ezékiel úgy írja le Isten dicsőségének eltávozását, hogy érzékelhetjük, Isten nem vetettel el a népet mit sem törődve velük, hanem hosszasan késlekedve, vonakodva hagyta el a Templomot.

A családom nagyon szeret látogatóba menni más családokhoz, vagy azt, ha más családok jönnek hozzánk. Ilyenkor a felnőttek sokáig beszélgetnek, a gyerekek pedig együtt játszanak. Amikor eljön az ideje, hogy a vendégek hazatérjenek, a búcsúzkodás is jó időbe telik. Már a nappali szobában kezdünk elköszönni, majd megállunk minden lehetséges helyen, egészen az előszobáig. Többször is elindulunk és megállunk, mert nem nagyon akaródzik elindulni.

Valahogy így hagyta el Isten is Jeruzsálemet - hosszasan késlekedve és vonakodva -, mert nem akart elmenni anélkül, hogy a lehető legtöbb esélyt adja meg Júdának, hogy végre így szóljon Hozzá: "Urunk, Istenünk, kérünk ne hagy magunkra. Nem akarjuk, hogy elmenj. Könyörgünk, maradj velünk!" Isten tegnap és ma és örökké ugyanaz. Ma is arra vágyik, hogy hallja gyermekeit, ahogy megszólítják Őt, és jelenlétéért könyörögnek. Dicsőség Istennek mindörökké.

Dr. Eric Bates

113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember 24-30.).

Az öntelt, nacionalista és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.

Azok, akik elvesznek Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.

Minden személynek és nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.

Folytatjuk-e hát önző életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint Dániel, „szakadjon bár az ég”?

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése