Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 810. nap
Mindenki számára rendkívül nagy jelentőségű időben élünk.
Uralkodók és államférfiak, bizalmi állású és hatósági emberek, minden
társadalmi osztályból való gondolkozó férfiak és nők figyelme a körülöttünk
zajló eseményekre szegeződik. Figyelik a nemzetek egymás közti viszonyát.
Észreveszik, hogy milyen feszültség uralkodik minden területen. Ráébrednek
arra, hogy valami súlyos és döntő esemény van készülőben - hogy a világ
rettenetes válság küszöbén áll.
A Biblia, és csakis a Biblia ad helyes látást ezekről a
dolgokról. Benne tárulnak fel világunk történelmének végső nagy jelenetei, azok
az események, amelyek már előrevetítik árnyékukat. Közeledésük zaja
megremegteti a földet, és az emberek meghalnak a félelemtől.
"Az Úr elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja
felszínét, szétszórja lakóit. ...mert megszegték a törvényeket, megmásították a
rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. Ezért átok emészti a földet,
megbűnhődnek lakói" (Ézsa 24:1-6).
"Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja,
pusztulás jön a Mindenhatótól! ...Elszáradt az elvetett mag a földben, üresen
állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincs gabona. Hogy nyögnek az
állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is
sínylődnek." "A szőlőtő elszáradt, a gránátalma, a pálma, az almafa
és a mező minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből" (Jóel 1:15-18,
12).
"Ó, hogy gyötrődik egész bensőm, elszorul a szívem!
Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkemben hallom már a kürtszót, a
harci riadót! Romlás romlást ér, elpusztul az egész ország" (Jer 4:19-20).
"Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható!
Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle!" (Jer 30:7).
"Ha az Urat tartod oltalmadnak,
a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj,
sátradhoz közel sem férhet csapás" (Zsolt 91:9-10).
"Sion leánya, ...ott vált meg téged az Úr, ellenségeid
hatalmától. Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott!
Megvetéssel nézhetünk a Sionra! De ők nem ismerik az Úr gondolatait, és nem
értik tervét" (Mik 4:10-12). Isten nem hagyja cserben egyházát a
legvészterhesebb órában. Szabadulást ígért. "Jóra fordítom Jákób sátrainak
sorsát, és irgalmazok lakóhelyeinek - nyilatkoztatta ki az Úr" (Jer
30:18).
Akkor teljesül Isten szándéka. Országának elveit megdicsőíti
mindenki a nap alatt.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez is egy mozgalmas
fejezet, de a 8. fejezettől eltérően - ahol Ezékiel különböző helyeken fordul
meg Jeruzsálemben és a Templomban - a 10. fejezet Isten dicsőségének
helyváltoztatását írja le. Isten dicsősége elhagyja a Templom keleti kapuján át
a Szentek Szentjét, majd a várost is elhagyja. Isten dicsőségének a jelenléte
nélkül Jeruzsálem halott város. Úgy tűnik, hogy több mint véletlenszerű
egybeesés, hogy épp amikor Júda felcserélte az igaz Isten imádatát a bálványok
tiszteletére, Isten is ráhagyta Júdára, hogy a bálványok tiszteletének üres
ígéreteiben reménykedjen. Isten évszázadokon át élt a nép között a Szentek
Szentjében, most azonban távozott, mert a nép engedetlen lett.
Hogyan reagálnánk, ha
rájönnénk, hogy lázadásunk és bálványimádásunk miatt Isten távol tartja magát
istentiszteleteinktől? Hogy éreznél, ha felfedeznéd, hogy Isten - szombati
énekeink és imáink ellenére - nincs jelen a gyülekezetünkben? Azt szeretném
gondolni, hogy én megalázkodnék, és hogy a gyülekezet többi vezetőivel együtt
Isten lábaihoz borulnánk, egyedül irgalmában reménykedve. A 11. fejezetben
látni fogjuk, hogy Júda nem alázattál felelt arra, hogy Isten dicsősége
elhagyta a Templomot.
Ugyanakkor - dacára
annak, hogy Júda vezetői nem alázták meg magukat az Úr előtt - Ezékiel úgy írja
le Isten dicsőségének eltávozását, hogy érzékelhetjük, Isten nem vetettel el a
népet mit sem törődve velük, hanem hosszasan késlekedve, vonakodva hagyta el a
Templomot.
A családom nagyon
szeret látogatóba menni más családokhoz, vagy azt, ha más családok jönnek
hozzánk. Ilyenkor a felnőttek sokáig beszélgetnek, a gyerekek pedig együtt
játszanak. Amikor eljön az ideje, hogy a vendégek hazatérjenek, a búcsúzkodás
is jó időbe telik. Már a nappali szobában kezdünk elköszönni, majd megállunk
minden lehetséges helyen, egészen az előszobáig. Többször is elindulunk és
megállunk, mert nem nagyon akaródzik elindulni.
Valahogy így hagyta el Isten is Jeruzsálemet - hosszasan késlekedve és vonakodva -, mert nem akart elmenni anélkül, hogy a lehető legtöbb esélyt adja meg Júdának, hogy végre így szóljon Hozzá: "Urunk, Istenünk, kérünk ne hagy magunkra. Nem akarjuk, hogy elmenj. Könyörgünk, maradj velünk!" Isten tegnap és ma és örökké ugyanaz. Ma is arra vágyik, hogy hallja gyermekeit, ahogy megszólítják Őt, és jelenlétéért könyörögnek. Dicsőség Istennek mindörökké.
Dr. Eric Bates
113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember
24-30.).
Az öntelt, nacionalista
és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi
edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten számára.
Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a Világegyetem
Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem mikrokozmosza,
amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.
Azok, akik elvesznek
Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig
Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten
ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül
hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.
Minden személynek és
nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló
tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma
is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű
és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.
Folytatjuk-e hát önző
életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint
Dániel, „szakadjon bár az ég”?
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése