Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41. fejezet 800. nap
E nap élménye Nabukodonozort ily rendelet kiadására
késztette: "...aki nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenét, azt
vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig
tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten - indokolta -, aki így meg tud
szabadítani."
Babilon királya ilyen és hasonló szavakkal akarta a föld
minden népének tudomására hozni azt a meggyőződését, hogy a héberek Istene
hatalmánál és tekintélyénél fogva egyedül méltó a legfőbb imádatra. Istennek
tetszett, hogy a király igyekezett tiszteletet tanúsítani iránta, és
megvallotta hódolatát a babiloni birodalom előtt.
A király helyesen tette, hogy nyilvánosan megvallotta
meggyőződését, és igyekezett a menny Istenét minden más isten fölé magasztalni.
Amikor azonban megpróbált alattvalóitól hasonló hitvallomást és hasonló
tiszteletadást kikényszeríteni, túllépte földi uralkodói jogkörét. Éppúgy nem
volt joga - sem polgári, sem erkölcsi vonatkozásban - halállal fenyegetni
embereket azért, mert nem tisztelik Istent, mint ahogy nem volt joga tűzbe
vettetni azokat, akik nem voltak hajlandók imádni az aranyszobrot. Isten soha nem
kényszeríti engedelmességre az embert. Mindenkinek szabad döntésére bízza, hogy
kit akar szolgálni.
Hű szolgái megszabadításával az Úr kinyilatkoztatta, hogy
az elnyomottak mellé áll, és rendreutasít minden földi hatalmat, amely fellázad
a menny tekintélye ellen. A három héber ifjú Babilon egész népe előtt
megvallotta hitét Abban, akit imád. Istenre hagyatkoztak. A próba idején
megemlékeztek az ígéretről: "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha
folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng
nem éget meg" (Ézsa 43:2). Így Isten mindenki szeme láttára csodálatosan
megtisztelte az élő Igébe vetett hitüket. Bámulatos szabadulásuk hírét sok
országba elvitték a különböző népek képviselői, akiket Nabukodonozor meghívott a
szobor felszentelési ünnepségére. Gyermekei hűsége által Isten megdicsőült az
egész földön.
Fontos tanulságokat kell levonnunk abból, ami a héber
ifjakkal Dura mezején történt. Napjainkban Isten számos szolgája - bár ártatlan
- szenved majd olyan emberek kezétől megalázást és meggyalázást, akiket Sátán
iriggyé és vallásában vakbuzgóvá tesz. Különösen azok ellen gerjednek haragra,
akik megszentelik a negyedik parancsolatban foglalt szombatot. Végül pedig
egyetemes rendelettel halálra méltónak ítélik őket.
Az Isten népe előtt álló gyötrelmes idő megingathatatlan
hitet igényel. Meg kell mutatniuk, hogy imádatuknak Ő az egyedüli tárgya, és
semmilyen áron, még az életük árán sem lehet őket rábírni arra, hogy akár egy
kicsit is kiegyezzenek a hamis imádattal. A hűséges szív számára az örök Isten
Igéje mellett bűnös, halandó emberek parancsai elvesztik jelentőségüket. Az
igazságnak engedelmeskednek, legyen bár börtön, száműzetés vagy halál a
következménye.
Mint ahogy Sidrák, Misák és Abadnégó korában tette, a föld
történelmének záró szakaszában is az Úr hatalmas dolgokat fog tenni azokért,
akik rendíthetetlenül kitartanak az igazság mellett. Aki e nemes héber ifjakkal
a tüzes kemencében járt, hívei mellett áll, bárhol vannak is. Állandó jelenlétével
vigasztalja és támogatja őket. A nyomorúság idején - amilyen nem volt, mióta
nép létezik - választottai szilárdan megállnak. Sátán a gonoszság minden
seregével sem tudja elpusztítani Isten leggyengébb szentjét sem. Angyalok,
akiknek hatalmas erejük van, megoltalmazzák őket, és érdekükben Jahve
kinyilatkoztatja önmagát mint az "istenek Istene", aki mindenképpen
meg tudja menteni a benne bízókat..
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
siralmai 5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Egy imádság száll a
Menny felé „Emlékezzél meg Uram…!” (1.
vers), ami Istenbe kapaszkodást
jelent. A Jeruzsálem és a templom
lerombolását követő szenvedésben, a sötétségben, mely úgy tűnt elválasztja a
túlélőket az Úrtól, valaki így szólt: „Emlékezzél
meg…!” Jeremiás ismeri a Szentírást. Tudja, hogy amikor az Úr megemlékezik,
akkor történni fog valami népe érdekében. (Vö. 1Móz 8:1; 19:29; 30:22; 2Móz
2:24; 6:5). A nyomorúságot és a katasztrófát ellensúlyozza az Úr
örökkévalósága: „Te Uram örökké
megmaradsz” (19. vers).
Isten időzítése
tökéletes, igazságossága átformáló, türelme örökkévaló. Ő nem feledkezhet el
rólunk (20. vers), mert úgy szeret bennünket, mint a kisbabáját gondozó
édesanya (Ézs 49:14-15). Egyedül Ő képes átalakítani bennünket. „Téríts vissza, Uram, magadhoz, és
visszatérünk” (21. vers).
Személyes küzdelmeink
és életünk sötét pillanatai között a Jeremiás Siralmainak versei emlékeztetnek,
hogy Isten nem tűnt el csendesen. Ő mindig a közelünkben van. Nem ment
szabadságra, és nem is dobott minket a szemétdombra. Igazságossága mindig
átformáló, türelme és hosszútűrése örökkévaló (2Móz 34:6-7). Ő nem haragszik,
hanem alig várja, hogy segítségünkre siethessen.
„Emlékezzél meg” ma
Isten jóságáról és megváltó kegyelméről!
Gerald A. Klingbeil
112. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41-42. fejezeteihez (szeptember
17-23.).
Csupán egyetlen személy
van megemlítve Dániel könyve első négy fejezetének mindegyikében. És ez nem
Dániel, hanem Nabukodonozor. Bizonyára érdemes elgondolkoznunk azon, ahogyan
ezek a fejezetek elmesélik Nabukodonozor történetét.
Mi van akkor, ha Dániel
és barátai egészséges étrendjének nem az volt a fő célja, hogy segítsenek nekik
megtanulni, amit meg kellett tanulniuk, hanem, hogy segítsenek Nabukodonozornak
megtanulni, amit meg kellett tanulnia?
Mi van akkor, ha
Nabukodonozor álmának fő célja nem az volt, hogy Isten számára lehetőséget biztosítson,
hogy munkálkodjon Dánielen keresztül, hanem, hogy lehetőséget biztosítson Isten
számára, hogy munkálkodjon Nabukodonozoron keresztül?
Mi van akkor, ha Isten
Fiának fő célja nem az volt, amikor csatlakozott Sidrákhoz, Misákhoz és
Abednégóhoz a tüzes kemencében, hogy megmentse őket, hanem, hogy megmentse
Nabukodonozort?
Ha arra gondolunk, hogy
Isten mit tett, hogy megmentse Nabukodonozort, jobban megérthetjük, ahogyan
Dániel könyvének negyedik fejezetében a történet bemutatja, ahogy Isten lejjebb
helyezte Nabukodonozort földi pozíciójában, hogy felemelhesse őt egy mennyei
pozícióba. Istennek hatalmas útjai voltak, hogy megmentse Nabukodonozort.
Gondolkoztál már azon,
hogy Isten mit hajlandó megtenni azért, hogy megmentsen téged, és téged használjon,
hogy másokat megmentsen?
Brent Hamstra
Egyetemi tanár és
tanszékvezető, Kémia tanszék
Southern Adventist
University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése