Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezet 795. nap
Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik
fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi
akarat és vitézség függvénye, és az események alakulását nagymértékben emberek
hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a
függönyt, és az emberi érdekek, hatalmak és indulatok minden pro és kontra
ténykedése fölött, mögött és általuk meglátjuk a végtelen irgalmú Isten
munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez a maga szándékát.
Pál apostol páratlanul szép és kedves szavakkal tárta Athén
bölcsei elé, hogy mi volt Isten célja a teremtéssel, valamint a fajok és népek
felosztásával. "Az Isten, aki teremtette a világot - mondta az apostol -,
...az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld
egész felszínén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy
keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják... " (ApCsel
17:24, 26-27).
Isten világossá tette, hogy akik akarnak, "a szövetség
kötelékébe" (Ez 20:37) léphetnek. A teremtéssel az volt a szándéka, hogy a
föld benépesüljön olyan lényekkel, akiknek a léte áldás lesz önmaguk és egymás
számára, Teremtőjüknek pedig dicsőségére. Mindenki, aki akar, azonosulhat ezzel
a szándékkal. Róluk szól: "a nép, amelyet magamnak formáltam... hirdesse
dicséretemet!" (Ézsa 43:21).
Isten közölte törvényében azokat az elveket, amelyek mind
az egyének, mind a nemzetek boldogságának igazi alapjai. Mózes kinyilatkoztatta
erről a törvényről a zsidóknak: "...az által lesztek bölcsek és
értelmesek..." "Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet
jelent nektek..." (5Móz 4:6; 32:47). Az Izráel számára megígért áldásokat
Isten azonos feltételekkel és azonos mértékkel biztosítja
minden népnek és minden egyes embernek a hatalmas ég alatt.
Évszázadokkal azelőtt, hogy egyes népek a cselekvés
színterére léptek, a mindentudó Isten átfogva tekintetével a korszakokat,
megjövendölte a világbirodalmak emelkedését és bukását. Isten kinyilatkoztatta
Nabukodonozornak, hogy a babiloni birodalom elbukik, és egy második birodalom
támad, amelynek szintén lesz próbaideje. Annak a dicsősége is elmúlik, mert nem
az igaz Istent dicsőíti, és egy harmadik birodalom lép helyébe, de az is
letűnik, és a negyedik, amely erős, mint a vas, leigázza a világ népét.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
52
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az 51. fejezet végén
ezt olvashatjuk: „Eddig tartanak Jeremiás
beszédei” (Jer 51:64 – új prot. ford.). De akkor ki írta az 52. fejezetet?
Jeremiás Krisztus előtt 625-ben kezdte el prófétai küldetését. Valószínűleg
akkor már nem élt, amikor Nabukonodozor meghalt, és Evil-Merodák lett a király
Babilonban Kr. e. 562-ben. Ez Jójákin király életének Babilonban száműzetésben
eltöltött 37. évében történt. Továbbá az 52. fejezet majdnem teljesen
megegyezik a 2Királyok végével (24:18-25:30). Valószínűleg Jeremiás írnoka
adhatta ezt a részt hozzá, úgy gondolva, hogy szükséges megerősíteni Jeruzsálem
bukásának tényét Jeremiás könyvének végén.
Ebben a fejezetben
(1-11. versekben) Sedékiás király uralkodását, a káldeusok győzelmét Júda
felett és a királyi család valamint a tisztviselők szörnyű halálát mutatja be
Jeremiás. Isten azért hagyta el Júdát és Jeruzsálemet, mert Sedékiás uralkodása
annyira bűnös volt, mint az őt megelőző Jojákimé.
A 12-16. versekben
Nabuzáradán, Nabukonodozor testőrségének parancsnoka elrendezte az elvarratlan
szálakat Jeruzsálem ostroma után. Nabukonodozor uralkodása 19. évének ötödik
hónapjában, a tizedik napon belépett Jeruzsálembe és felégette az Úr templomát
és a király házát, miután kifosztotta őket. A káldeus sereg lerombolta a város
falait Jeruzsálem körül és Nabuzáradán elvitte a legtöbb júdeait Babilonba,
kivéve a legszegényebb földműveseket, akiket szőlőművesként hagyott hátra.
A 17-23. versekben
felsorolják a templomi tárgyakat, melyeket Jeruzsálemből vittek el Babilonba.
Elvitték a legtöbb aranyat, ezüstöt és bronz tárgyakat, beleértve a két
hatalmas bronz oszlopot és egy hatalmas bronzmedencét. Utána (24-27. versekben)
azt írja, hogy Nabuzáradán elvitt 74 júdeait, köztük papokat Riblába
Nabukonodozorhoz, aki kivégeztette mindegyikőjüket ott Riblában, Hamát földjén.
A 28-30. versek
feltüntetik a júdeai rabok számát, akiket elvittek Júdából. A teljes létszám
4600 fő volt. Mennyire szomorú Jeruzsálem pusztulását olvasni! Júdea népe
tovább virágozhatott volna, ha Istent követik. Az egyetlen pozitív hír ennek a
fejezetnek a végén található, miszerint Evil-Merodák uralkodásának első évében,
kihozatta Jójákint, Júda királyát a börtönből, és engedte neki, hogy az
asztalánál ehessen vele.
Yoshitaka Kobayashi
111. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezetéhez (szeptember
10-16.).
Ismerjük a történetet –
Nabukodonozor álmot látott. Különböző fémekből készül hatalmas szoborral
álmodott, amelyet végül egy kő semmisített meg. Dániel próféta, aki fogoly volt
Nabukodonozor birodalmában, magyarázta el neki az álmot.
Isten maga adta a
királynak ezt az álmot, és Isten maga adta Dánielnek az értelmezését. Ez az
álom nem csak a világ jövőjét mutatta meg, ami Jézus visszajövetelekor fog
tetőzni, hanem megmutatott valamit, ami most is időszerű számunkra: mindent
Isten irányít – még a világpolitikát is!
Ellen White így ír
erről a Próféták és királyok című könyvben (502. o.): „Ez csak Isten szavában
tárul fel világosan. Isten megmutatja benne, hogy a népek erőssége – éppúgy,
mint az egyéneké – nem azokban a lehetőségekben és adottságokban rejlik,
amelyek látszat szerint legyőzhetetlenekké teszik őket; nem is elismert
nagyságukban található. Erősségük mércéje az a hűség, amellyel betöltik Isten
szándékát.”
Így tehát világos, hogy
azok a népek, amelyek nem követik Isten szándékát, elvesznek. Sok példa van
erre a történelem során. Azon emberek számára, akik diktátorok, gonosz
uralkodók, korrupt vezetők hatalmát nyögik, vigaszt nyújtó ígéret, hogy minden
földi királyságnak vége lesz előbb vagy utóbb. Amikor Jézus visszatér, az Ő
királysága váltja fel valamennyit, és mindörökké fog tartani!
Christoph Till
a Friedensau Adventista
Egyetem hallgatója
Németország
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése