Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 808. nap
Babilon utolsó uralkodója az elsőhöz hasonló ítéletet
hallott a mennyei Vigyázótól: "Néked szól ez az üzenet... elvesztetted
királyságodat" (Dán 4:28).
"Szállj le és ülj a porba,
Babilon szűz leánya!
Ülj a földre, nincs már trónus...
Ülj némán, menj sötét helyre,
káldeusok leánya!
Nem neveznek többé országok úrnőjének.
Megharagudtam népemre,
eltaszítottam örökségemet,
és kezedbe adtam őket.
Te pedig irgalmatlanul bántál velük,
az öregre is súlyos igát raktál.
Azt gondoltad, hogy úrnő maradsz örök időkre?
Nem fontoltad meg ezeket,
nem gondoltál a végére.
De most halld meg ezt,
te, aki jóléthez szoktál,
biztonságban laktál,
és ezt mondtad magadban:
Csak én vagyok,
rajtam kívül nincs más!
Nem leszek özvegy,
nem tudom meg, mi a gyermektelenség!
Pedig megéred mindkettőt
hirtelen, egyetlen napon:
rád nehezedik teljes súllyal
a gyermektelenség és az özvegység,
hiába a sok varázslás,
a nagy hatású varázsige!
Gonoszságodban bíztál,
azt gondoltad, hogy nem lát senki.
Bölcsességed és tudományod félrevezetett,
amikor ezt gondoltad magadban:
Csak én vagyok,
rajtam kívül nincs más!
Pedig utolér téged is a baj,
nem tudsz ellene varázsigét.
Rád szakad a veszedelem,
nem tudod elhárítani.
Hirtelen ér utol
a nem várt pusztulás.
Állj elő varázsigéiddel
és sok varázslásoddal
amellyel ifjúságod óta vesződtél,
hátha segíthetsz magadon,
hátha elriasztod a bajt!
Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel.
Álljanak elő, és segítsenek meg,
akik az eget vizsgálják,
a csillagokat nézik,
és újhold napján előre megmondják,
mi történik veled.
Úgy járnak, mint a tarló,
tűz égeti el őket.
Nem mentik meg életüket
a lángok hatalmából...
nem segít rajtad senki!" (Ézsa 47:1-15).
A cselekvés színterére lépő nemzetek azért foglalhatják el
helyüket a földön, hogy megmutatkozzék, betöltik-e a "Vigyázó" és a
"Szent" szándékát. A prófécia felvázolta a világ nagy birodalmainak -
Babilónia, Médó-Perzsia, Görögország és Róma - emelkedését és útját. Mindegyiküknél
- mint a kevésbé hatalmas nemzeteknél is - a történelem megismételte önmagát.
Mindegyiknek volt próbaideje; mindegyik kudarcot vallott, dicsőségük megfakult,
hatalmuk elmúlt.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Érdekes
az, hogy Ezékiel mindenik látomása ebben a fejezetben sokkal rosszabb, mint az
előző látomás. Az első látomásban Ezékiel "az Istent bosszúságra ingerlő
bálványt" látja, amely Jeruzsálem északi kapujában található és ott
imádják. Észak volt az az égtáj, ahonnan általában Júda ellenségei érkeztek.
Ahelyett, hogy Istenben bíztak volna, ettől a bálványtól várták a védelmüket.
Bár nagyon súlyos volt Júdának ez a bűne, még mélyebbre süllyedtek. Miközben az
első látomás egy nyilvános bálványimádásról szól, Ezékiel második látomása egy
sokkal bizalmasabb helyre viszi el őt, a Templom udvarának a bejáratához. Itt
látja Ezékiel a 70 vezető embert, akik falba vésett egyiptomi stílusú isteneket
imádnak. El tudjuk képzelni Júda vezetőit, amit egyiptomi isteneket imádnak, és
kijelentik, hogy Isten nem látja őket, és elfeledkezett róluk (12. vers). Ez
elképzelhetetlen, de teljesen elhalványul a következő látomáshoz képest.
Ezékiel
asszonyokat lát, akik babiloni rítusokat gyakorolnak, siratják Tammuz istent. A
szertartásnak az volt a célja, hogy felgyorsítsa Dumuzu (a Tammuz babiloni
neve) feltámadását. Ez a szertartás a tél végét jelölte és a termékenységet és
az új életet jelképezte. Ezek az asszonyok a halott tél istent imádták az Élő
Isten helyett. A nyolcadik fejezet utolsó látomása volt a legvisszataszítóbb.
Ez a látomás magában a Templomban történik. Ezékiel 25 embert lát, akik hátat
fordítanak a Templomnak, kelet felé néznek és imádják a napot. Hátat fordítanak
a Teremtőnek és a teremtményt imádják.
Ez a
látomást senkit sem hagy ki. A bálványimádásról szóló látomások mindenkire
kiterjednek: férfiak és asszonyok, vezetők és a környék összes bálványa. A
bálványimádás egész Jeruzsálemet behálózta, és még a Templomba is bejutott.
Fontos megfigyelni a Júda bálványimádásáról szóló látomásokban, hogy ezek a
bálványimádók, soha nem állították azt, hogy Isten nem létezik. Elismerték
létezését, de Júda népe és vezetőik tagadták azt, hogy valami köze lenne
életükhöz.
Azt
hiszem, hogy időnként ugyanez elmondható rólunk is. Amikor komoly betegséggel,
vagy anyagi nehézségekkel nézünk szembe munkánk elvesztése miatt, vagy amikor
tönkremennek kapcsolataink, ritkán kérdőjelezzük meg Isten létezését. Bár nem
kételkedünk létezésében, a stresszünk, aggodalmaink és félelmeink világosan
megkérdőjelezik azt, hogy Istennek köze lenne életünkhöz. Amikor az aggodalmainkra és nyugtalanságunkra
sajátmagunk alkotta bálványainknál -
szórakozás, vagyon, erkölcstelenség - keressünk a megoldást, azt üzenjük
Istennek, hogy Ő vagy nem képes segíteni nekünk, vagy nem akar megáldani
bennünket. De van egy jó hír: Isten akar és tud is segíteni. Te és én mindenek
felett bízhatunk Benne. Ámen
Dr.
Eric Bates
113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember
24-30.).
Az öntelt, nacionalista
és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi
edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten
számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a
Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem
mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.
Azok, akik elvesznek
Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig
Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten
ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül
hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.
Minden személynek és
nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló
tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma
is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű
és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.
Folytatjuk-e hát önző
életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint
Dániel, „szakadjon bár az ég”?
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése