Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 40. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezet 791. nap
A varázslók, rettegve kudarcuk következményeitől,
megpróbálták bebizonyítani a királynak, hogy ésszerűtlen dolgot kíván; ez a
feladat meghaladja mindazt, amit eddig bárkitől is elvártak. "Nincs olyan
halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni. Nincs is egy
olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna mágusaitól,
varázslóitól vagy csillagjósaitól. Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz.
Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem
laknak együtt a testben élőkkel."
Ekkor "a király igen nagy haragra gerjedt, és
elrendelte, hogy végezzék ki a babiloni bölcseket mind."
A király emberei, akik az előkészületeket megtették a
rendelkezés végrehajtására, Dánielt és társait is keresték. Amikor az ifjak
meghallották, hogy a rendelet szerint nekik is meg kell halniuk, "Dániel
okos és értelmes szavakkal" megkérdezte a királyi testőrség fejedelmétől:
"Miért adott ki ilyen kegyetlen parancsot a királyt?" Ariók elmondta,
hogy mennyire megzavarta a királyt döbbenetes álma, és hogy nem sikerült
segítséget kapnia azoktól, akikben eddig teljesen megbízott. Amikor Dániel ezt
hallotta, kockázatot vállalva bement a királyhoz. Kérte, adjon neki időt; hadd
imádkozzék Istenéhez, hogy mutassa meg neki az álmot, és az értelmét is.
A király teljesítette kérését. "Ezután Dániel
hazament, és tudtára adta a dolgot" Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak,
az ő társainak. Közösen kértek bölcsességet a világosság és ismeret Forrásától.
Hitüket megacélozta az a tudat, hogy Isten helyezte őket oda, ahol vannak, s az
Ő munkáját végzik, és a rájuk bízott feladatokban helytállnak. A tanácstalanság
és veszély idején tőle kértek eligazítást és oltalmat, és mindig tapasztalták
segítségét. Töredelmes szívvel újólag átadták magukat a föld Bírájának, és
könyörögtek, szabadítsa meg őket e rendkívüli szükség idején. És nem hiába
esedeztek. Az az Isten, akit tiszteltek, most megtisztelte őket. Isten Lelke
megnyugodott rajtuk. "Éjszakai látomásban" kinyilatkoztatta Dánielnek
a király álmát és annak értelmét.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
48
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet prófécia a
moábiták ellen, akik Lót leszármazottai voltak (1 Móz 19:37). Péter úgy nevezi
őt, hogy „igaz Lót” (2Péter 2:7). A Moábiták először délkeleten éltek, a
Jordánon túl, és Ar városát lakták, ami a Holt-Tenger keleti partvidékén terül
el (5Móz 2:9).
Amikor Izráel Kánaán
felé tartott, a moábiták nem engedték meg, hogy áthaladjanak a földjükön. Ugyanakkor
Isten megtiltotta az izraelitáknak, hogy a moábiták ellen harcoljanak, mert
rokon nemzet volt, és Lót volt az ősatyjuk, aki igaz, istenfélő ember volt.
Mózes kora előtt a moábiták
egy Kámós nevű bálványt
imádtak, ezért Isten megengedte, hogy az emoreusok elfoglalják a földjüknek egy
részét (4. Móz 21:26). Később, Mózes idejében, Bálák moábita király arra kérte
Bálámot, hogy átkozza meg Izráelt. Ez akkor történt, amikor a moábiták
Baál-Peórt imádták, és Izrael férfiait is arra csábították, hogy ők is ennek a bálványistennek
hódoljanak (4Móz 25:1-3).
Akháb fia, Jórám,
izraeli király napjaiban, Mésa moábita király Izráel ellen fordult, akinek
Kámós volt az istene, olyannyira, hogy még tulajdon fiát is égő áldozatul ajánlotta
fel neki (2Kir 3:27). Az ezt követő háborúban Mésa nem volt hajlandó megadni
magát Izraelnek. Így Izrael tovább harcolt ellenük, és már-már úgy tűnt, hogy
Moáb eltűnik a föld színéről. Ekkor lépett közbe Isten, így Izrael felhagyott a
moábiták elleni háborúval, és hazament. Úgy tűnik Isten számára még nem
érkezett el annak az ideje, hogy kiirtsa Moábot, habár megrögzött bálványimádók
voltak, ugyanis azt akarta, hogy visszatérjenek Hozzá.
Volt néhány moábita
város, amelyek végül elpusztultak, mert: (1) még mindig Kámóst imádták (Jer
48:13); (2) becsmérelték Izráel Istenét, és gúnyolták Júdát (48:26, 27, 29,
42); (3) azt mondták, hogy „Júda háza is csak olyan, mint a többi
nép!”, mert Júdát elpusztította Babilon
(Ez 25:8), és (4) gyalázták Júda népét, és gyakorta sértették meg
országhatáraikat (Sof 2:8).
Isten pusztulásról szóló üzenete feltételes volt. Azért adta
ezt az üzenetet a moábitáknak Jeremiás által, hogy megvallják bűneiket, és
visszatérjenek Hozzá. Ha a moábiták megvallották volna bűneiket, akkor Isten
megszabadította volna őket a bálványimádás keserves rabságából, és jóra
fordította volna a nemzet sorsát (Jer 48:47).
Sok esztendővel Jeremiás próféciája előtt, Ruth, a moábita
asszony, Naómi istenfélő életének befolyására hitt Istenben. Bárcsak olyanok
lennénk, mint Naómi volt, és hűséges életünk arra késztetné szomszédainkat,
hogy higgyenek Istenben, legyenek hűségesek Hozzá, mint ahogy hű volt Istenhez
Ruth, Naómi menye, akit ott találunk Jézus családfájában (lásd: Mt 1:5).
Yoshitaka
Kobayashi
111. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezetéhez (szeptember
10-16.).
Ismerjük a történetet –
Nabukodonozor álmot látott. Különböző fémekből készül hatalmas szoborral
álmodott, amelyet végül egy kő semmisített meg. Dániel próféta, aki fogoly volt
Nabukodonozor birodalmában, magyarázta el neki az álmot.
Isten maga adta a
királynak ezt az álmot, és Isten maga adta Dánielnek az értelmezését. Ez az
álom nem csak a világ jövőjét mutatta meg, ami Jézus visszajövetelekor fog
tetőzni, hanem megmutatott valamit, ami most is időszerű számunkra: mindent
Isten irányít – még a világpolitikát is!
Ellen White így ír
erről a Próféták és királyok című könyvben (502. o.): „Ez csak Isten szavában
tárul fel világosan. Isten megmutatja benne, hogy a népek erőssége – éppúgy,
mint az egyéneké – nem azokban a lehetőségekben és adottságokban rejlik,
amelyek látszat szerint legyőzhetetlenekké teszik őket; nem is elismert
nagyságukban található. Erősségük mércéje az a hűség, amellyel betöltik Isten
szándékát.”
Így tehát világos, hogy
azok a népek, amelyek nem követik Isten szándékát, elvesznek. Sok példa van
erre a történelem során. Azon emberek számára, akik diktátorok, gonosz
uralkodók, korrupt vezetők hatalmát nyögik, vigaszt nyújtó ígéret, hogy minden
földi királyságnak vége lesz előbb vagy utóbb. Amikor Jézus visszatér, az Ő
királysága váltja fel valamennyit, és mindörökké fog tartani!
Christoph Till
a Friedensau Adventista
Egyetem hallgatója
Németország
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése