Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 809. nap
A nemzetek elutasították a mennyei elveket, és ezzel saját
pusztulásukat munkálták. De az isteni, a mindent legyőző akarat megnyilvánult
minden korszakban. Ezt látta Ezékiel próféta abban a csodálatos látomásban,
amelyet a káldeusok földjén való rabsága idején kapott. Ámuló szemei előtt
kirajzolódtak a mindenek felett álló hatalmat kinyilatkoztató szimbólumok.
Ennek a hatalomnak köze van a földi uralkodók ügyeihez.
A Kébár folyó partján Ezékiel forgószelet látott, amely
mintha észak felől támadt volna, "nagy felhővel és egymást érő
villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből... mintha ezüstös csillogás
tündöklött volna". Négy élőlény egymást keresztező kerekeket mozgatott.
Magasan felettük "trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig
emberhez hasonló alak látszott". "A kerúbok szárnyai alatt emberi kéz
alakja látszott" (Ez 1:4, 26; 10:8). A kerekek elrendezése olyan bonyolult
volt, hogy első látásra úgy tűnt, mintha megbomlott volna közöttük a rend,
pedig teljesen összehangoltan működtek. Mennyei lények hajtották azokat a
kerekeket. A mennyei lényeket pedig a kerúbok szárnyai alatt levő kéz tartotta
és irányította. Felettük a zafír-trónon ült az Örökkévaló. A trón körüli
szivárvány pedig az isteni kegyelmet szimbolizálta.
Isten hatalma úgy irányítja a szövevényes emberi
eseményeket, mint ahogy a kerúbok szárnyai alatt levő kéz vezérelte a
kerékféleségek bonyolult rendszerét. Az, aki a nemzetek harcai és kavargásai
közepette a kerúbok felett ül, most is irányítja e föld ügyeit.
A nemzetek történelme nekünk is szól. Minden népnek és
minden egyes embernek megvan a helye Isten csodálatos tervében. Az egyének és
nemzetek megméretése ma folyik. A mérleg annak kezében van, aki soha nem téved.
Mindenki maga határoz sorsáról, Isten pedig mindent kezében tartva megvalósítja
saját szándékát.
A próféciák, amelyeket a nagy VAGYOK adott Igéjében, az
eseményeket - a múlt örökkévalóságától a jövő örökkévalóságáig - láncszemekként
egymáshoz kapcsolják, és megmondják, hol állunk ma a korszakok folyamatában, és
mit várhatunk az eljövendő időben. Mindazt nyomon követhetjük a történelem
lapjain, aminek a prófécia szerint napjainkig be kell következnie, és biztosak
lehetünk abban, hogy mindaz, ami még hátra van, be fog teljesedni a maga
idejében.
Az idők jelei ma azt mutatják, hogy nagy és ünnepélyes
események küszöbén állunk. Világunkban minden kavarog. Szemünk előtt
teljesednek azok az események, amelyeknek a Megváltó próféciája szerint meg
kell előznie eljövetelét: "Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús
híreket... Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és
földrengések lesznek mindenfelé" (Mt 24:6-7).
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ezékiel
próféta előző fejezetben szereplő látomása után, amely a növekvő gonoszságról
szól, hat angyal kap megbízatást Isten ítéletének a végrehajtására. Közülük az
egyik, aki papi öltözetet visel, azt a feladatot kapja, hogy jelet tegyen azok
homlokára, akik szomorkodnak a Júdában elkövetett gonoszságok miatt. Azokat,
akiken nincs jel, kezdve a vénektől egészen azokig, akik a Templomon kívül
vannak, el kell pusztítaniuk. Azokat pedig, akiken jel van, meg kell kímélniük.
Ez az ítélet annyira széleskörű volt, hogy Ezékiel attól félt, hogy még egy
maradék sem éli túl a pusztítást (8. vers).
Ezek a
képek megismétlődnek Jelenések könyve 9:4-ben, ahol Isten miközben körülírja a
csapásokat, utasítja a sáskákat, hogy ne ártsanak azoknak, akiknek a homlokukon
jel található. Ezékiel könyvéhez hasonlóan a Jelenések könyvében ez a
megjelölés vagy elpecsételés Isten különleges védelmét jelenti az igazak
számára, amint túlélik a megpróbáló időket Jézus közvetlen visszajövetele
előtt.
Mi
valóban az utolsó napokban élünk Jézus eljövetele előtt. Ez a nap borzalmas
lesz azoknak, akik elutasították a Megváltót, és felvették magukra a fenevad
bélyegét. Ezékiel kérdése, hogy a maradék túl fogja-e élni vagy nem Isten
ítéletét, egy nagyon komoly kérdés. Túléli-e valaki is? A válasz egy határozott
"igen". Istennek van egy maradéka. Az igazak homlokukon viselik Isten
saját jelét, amely az Ő tulajdonát jelöli. Isten jóváhagyó bélyege lesz a
homlokukon. Ez a jel garantálja viselője Isten iránti hűségét és Krisztus
jellemének megnyilvánulását életükben, mintha a sajátjuk lenne, de nem azért,
amit ők tettek, hanem Isten kegyelemteljes munkájának köszönhetően, amelyet a
Szentlélek végez el szívükben.
Sok
adventista a pecsétet a szombat megtartásával azonosítja, ami egy külső jele
annak, hogy valaki szereti Krisztust és alárendeli magát neki. A szombat
megtartása azonban csak egy külső bizonyítéka a Szentlélek szívet elpecsételő
munkájának. A jel nem a szombat megtartása, hanem az igazak jellemének
kialakulását ábrázolja.
Ezékiel
látomásban egy olyan népet lát, amely úgy véli, hogy Isten túl kegyelmes ahhoz,
hogy ítéletet hozzon, és akik úgy gondolják, hogy tetteiket nem látja Isten,
vagy mentségükre szolgál a körülöttük lévők bűne. Büszkék és önzőek. De ezzel
ellentétben Isten meghagy egy maradékot, amely semmiben sem olyan, mint a
többség. Amikor Isten a megpecsételteket jellemzi, a maradék azonosító jele a
mély szomorúság afelett a gonoszság felett, amely saját földjükön és saját
népük között megy végbe.
Kevés
különbség látható az elpecsételtek között és azok között, akik nem rendelkeznek
Isten jelével. Mindnyájan zsidók, rokonok és szomszédok. A maradék azonban
olyan emberekből áll, akik felismerik szükségleteiket és megbánják bűneiket. Ők
Krisztusnak alárendelt emberek, akik teljes szívükkel keresik az Urat. Amint
alárendelik magukat és megalázzák magukat Isten előtt, Ő kegyelmet biztosít
nekik, hogy tükrözzék az Ő jellemét. Ő az, aki kegyelmesen átformálja a
jellemünket, és átalakít bennünket az Ő képmására. Ez egy csodálatos hír! Ámen.
Dr.
Eric Bates
113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember
24-30.).
Az öntelt, nacionalista
és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi
edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten
számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a
Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem
mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.
Azok, akik elvesznek
Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig
Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten
ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül
hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.
Minden személynek és
nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló
tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma
is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű
és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.
Folytatjuk-e hát önző
életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint
Dániel, „szakadjon bár az ég”?
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése