Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 806. nap
A magasságos Isten szolgájának nyugodt méltóságával
érzéketlenül állt Dániel a király ígéreteivel szemben a rémülettől dermedt
tömeg előtt, nem azért, hogy hízelgő szavakat mondjon, hanem hogy megmagyarázza
az ítéletet hirdető üzenetet. "Ajándékaidat tartsd meg, és adományaidat
add másnak! De azért az írást elolvasom, és megmagyarázom neked,
királyom."
A próféta először olyan dolgokra emlékeztette Belsazárt,
amelyeket jól ismert, de nem tanulta meg belőlük azt az alázatosságot, amely
megmenthette volna. Beszélt Nabukodonozor bűnéről és bukásáról, valamint arról,
hogyan bánt vele az Úr. Beszélt a néki adott hatalomról és dicsőségről.
Elmondta, hogy milyen büntetést kapott kevélységéért és hogy ezután elismerte
Izráel Istenének hatalmát és irgalmát. Majd Dániel bátran és félreérthetetlenül
megfeddte Belsazárt súlyos gonoszságáért. A király elé tárta bűnét, és
rámutatott a tanulságokra, amelyeket levonhatott volna, de nem tette. Belsazár
nem értette meg nagyapja élményét, és figyelembe sem vette a számára is oly
nagy jelentőségű események intő szavát. Alkalma lett volna megismerni és
követni az igaz Istent, de nem szívlelte meg a leckéket. Ezért most aratnia
kell lázadása következményét.
"De te, Bélsaccar - jelentette ki a próféta -, aki a
fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad. A menny Ura fölé
helyezted magad, mert az ő házának edényeit hozták eléd, és te bort ittál
azokból főrangú embereiddel, feleségeiddel és ágyasaiddal együtt, miközben
dicsőítetted az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált
isteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak, és semmit sem tudnak. De azt az
Istent, akinek a kezében van az életed és minden utad, nem dicsőítetted. Ezért
küldte ő ezt a kezet, és iratta föl ezt az írást."
A próféta a mennyből küldött üzenet felé fordulva ezt
olvasta: "mené, mené, tekél, úparszin!" A kéz, amely a betűket
rajzolta, nem volt már látható, de ez a négy szó még mindig félelmesen,
olvashatóan fénylett. Az emberek pedig lélegzetvisszafojtva hallgatták az idős
próféta szavait:
"Ez pedig a szavak magyarázata: A mené azt jelenti,
hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. A tekél azt jelenti,
hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perész azt jelenti, hogy
felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta."
Eszeveszett ostoba életüknek ezen az utolsó éjszakáján
Belsazár és főurai betöltötték a saját és a káldeus birodalom bűneinek
mértékét. Isten nem háríthatta el a közelgő veszedelmet. Számos intézkedésével
igyekezett törvénye tiszteletére megtanítani őket. "Gyógyítgattuk Babilont
- nyilatkoztatta ki azokról, akiknek ítélete most az egekig ért -, de nem gyógyult
meg" (Jer 51:9). Az emberi szív megdöbbentő romlottsága miatt Isten végül
szükségesnek látta, hogy kimondja a megmásíthatatlan ítéletet: Belsazár elbukik
és birodalma mások kezébe kerül.
Amikor a próféta elhallgatott, a király megparancsolta,
hogy jutalmazzák meg az ígért kitüntetésekkel. Ezért "Dánielt bíborba
öltöztették, nyakára aranyláncot tettek, és kihirdették, hogy rang szerint ő a
harmadik az országban."
Több mint egy évszázaddal előbb az ihletett Ige előre
jelezte, hogy "az áhított alkonyat" (Ézsa 21:4), amelyen a király és
tanácsosai versenyeznek egymással az istenkáromlásban, hirtelen a félelem és
pusztulás idejére változik. Most a nagy jelentőségű események gyors
egymásutánban követték egymást, pontosan úgy, ahogy a prófétai ige évekkel a dráma
főszereplőinek születése előtt lerajzolta.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Különösképpen
a nyugati embereknek könnyű figyelmen
kívül hagyni azokat a bibliai szakaszokat, amelyek a bálványimádásról
beszélnek. Nehéz nekünk Izrael bálványimádását megértenünk, akik olyan helyen
élünk, ahol az arany-, kő- és fabálványok nem mindennapi jelenségek. De
kultúrától függetlenül mindnyájan ki vagyunk téve a bálványimádás kísértésének
egyik vagy másik formájának. A mi bálványaink nem az Asera oszlopok körül
találhatók és nem is a magaslatokon vannak. A mi bálványaink a pénz, a
kapcsolatok, a szórakozás és a személyes kényelem körül forognak. Jobban
értékeljünk azt, amit az emberek gondolnak rólunk, mint amit Isten gondol rólunk. Lehet, hogy
személyes értékünket a munkahelyen elért sikereink, vagy gyermekeink
teljesítménye alapján határozzuk meg, nem pedig Jézus értünk kifizetett
váltságdíja alapján. A jólétet az
ételben, a gyógyszerekben, a televízió képernyőjén, vagy valamilyen kézben
tartható kommunikációs eszköztől várjuk inkább, mint a Golgota keresztjétől.
Amíg életünk motorja szépen muzsikál, mint egy jól működő motor, addig
elégedettek vagyunk, de amikor a dolgok egy rossz motorhoz hasonlóan
kezdenek el működni, visszatérünk
bálványainkhoz azért, hogy jobban érezzük magunkat. Ha igazán őszinték vagyunk
önmagunkhoz, nem nagy a különbség az akkori Izrael és a mi mai életünk
között.
Ezért,
amikor Isten Izrael elleni ítéletéről olvasunk hasonló bűnökért, mint
amilyeneket gyakran mi is elkövetünk, könnyen elbátortalanodhatunk és
megijedhetünk. Isten hűséges ígéreteihez, hogy ítéletet és büntetést hoz
azokra, akik elfordulnak Tőle és bálványokat imádnak. Isten nem akar
elveszíteni minket. Ez az emlékeztető Ezékiel próféta könyvében bűntudattal és
szégyennel tölthet el bennünket, de a fontos kérdés a következő: Mit teszünk a
bűntudattal és a szégyenérzettel? Megkeményedhetünk Istennel szemben és
folytathatjuk bűnös életünket, vagy megtörhet a szívünk bűneink miatt, így a
Szentlélek visszavezethet Istenhez és megbékélhetünk Vele.
Isten
ezt mondja Izraelnek: "De hagyok
maradékot. Lesznek, akik megmenekülnek a fegyvertől, a népek közé szétszóródva
az országokban" (Ez 6:8).
Ugyanúgy,
ahogy Isten hűséges ahhoz, hogy ítéletet és büntetést hozzon, ahhoz is hűséges,
hogy egy megtért népet és egy helyreállított maradékot hozzon létre. Ez a
maradék azokból tevődik össze, akik tudatában vannak bűneiknek, de ahelyett,
hogy elhallgattatnák bűntudatukat, ahelyett, hogy elrejtőznének Előle, és
valamilyen más eszköz segítségével próbálnák helyreállítani lelki békéjüket,
úgynevezett repedezett és üres kutaknál, az Élet Vizét keresik. Keresni fogod
te is ma Őt?
Isten
hű. Igen Ő hűséges abban, hogy véget vessen a gonoszságnak, és hűséges abban,
hogy igazi szabadulást hozzon maradék népének. Ez egy nagyszerű hír! Ámen.
Dr.
Eric Bates
113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember
24-30.).
Az öntelt, nacionalista
és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi
edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten
számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a
Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem
mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.
Azok, akik elvesznek
Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig
Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten
ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül
hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.
Minden személynek és
nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló
tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma
is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű
és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.
Folytatjuk-e hát önző
életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint
Dániel, „szakadjon bár az ég”?
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése