Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 807. nap
A király még az ünnepség csarnokában volt, körülvéve
azokkal, akiknek sorsa megpecsételődött, amikor hírnök közölte vele, hogy
"betörtek városába", elfoglalta az ellenség, akinek cselfogásai ellen
olyan biztonságban érezte magát; "birtokba vették a gázlókat, ...a
harcosokat rémület fogta el" (Jer 51:31-32). Mialatt ő és főemberei Jahve
szent edényeiből ittak, és dicsőítették ezüst és arany isteneiket, mialatt a
médek és a perzsák - az Eufrátesz vizét medréből elvezetve - bevonultak az
őrizetlen város belsejébe. Círusz serege már a palota fala alatt állt; a várost
"mint a sáska" (Jer 51:14) töltötték meg az ellenség katonái; és
diadalittas ordításuk túlharsogta a megdöbbent tivornyázók kétségbeesett
kiáltozását.
"Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok
királyát", és idegen uralkodó ült a trónra.
A héber próféták világosan megmondták, hogyan fog Babilon
elesni. Amikor Isten látomásban kinyilatkoztatta nekik a jövő eseményeit, így
kiáltottak: "Hogy elfoglalták Sésakot! Meghódították az egész föld
büszkeségét! Milyen borzasztó lett Babilon a népek között!" "Hogy
levágták, hogy összetörték az egész föld pörölyét! Milyen borzasztó lett
Babilon a népek között!" "Babilon elfoglalásának zajától megrendül a
föld, jajkiáltás hangzik a népek között."
"Hirtelen esett el Babilon, összeomlott..."
"Pusztító tör Babilonra, elfogják vitézeit, összetörik íjukat, mert a
megtorlás Istene, az Úr, bizonyosan megfizet. Lerészegítem vezetőit, bölcseit,
helytartóit, előljáróit és vitézeit. Örök álmot alusznak, és nem ébrednek föl -
így szól a Király, akinek Seregek Ura a neve."
"Csapdába ejtettelek, meg is vagy már fogva, Babilon,
észre sem vetted! Rád találtak, és megragadtak, mert az Úr ellen mertél
harcolni! Kinyitotta fegyvertárát az Úr, előhozta haragja fegyvereit. Mert
munkája van az Úrnak, a Seregek Urának a káldeusok országában."
"Ezt mondja a Seregek Ura: Nyomorgatták Izráel fiait
Júda fiaival együtt. Akik fogságba hurcolták, ott tartják őket, nem akarják
elbocsátani. De megváltójuk erős, Seregek Ura a neve. Győzelemre viszi ügyüket,
nyugalmat hoz a földre; Babilon lakóira azonban rettegést" (Jer 51:41;
50:23, 46; 51:8, 56-57; 50:24-25, 33-34).
Tehát "Babilon széles várfalát teljesen lerombolják és
magas kapui tűzben égnek el." Így szüntette meg Jahve, a Seregek Ura véget
vet "a kevélyek gőgjének az erőszakosok gőgősségét" megalázza. Így
lett "Babilon, az országok ékessége, a káldeusok fenséges dísze"
Sodoma és Gomorához hasonlóan örökre megátkozott hely. "Nem telepszik le
ott többé senki, nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során. Nem sátoroz ott
az arab, nem deleltetnek ott pásztorok, hanem pusztai vadak tanyáznak ott,
...és baglyokkal telnek meg házaik. Struccok laknak majd ott, és démonok
szökdelnek ott. Hiénák üvöltöznek kastélyaikban, gyönyörű palotáikban sakálok,
mert hamar eljön az ideje, nem késnek napjai." "Bölömbikák tanyájává
teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel - így szól a Seregek
Ura" (Jer 51:58; Ézsa 13:11, 19-22; 14:23).
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A
közelmúltban egy prédikációs sorozatot tartottam Ezékiel próféta könyvének
egyes szakaszairól. Amikor a hetedik fejezethez értem, átugrottam és helyette a
nyolcadik fejezetről prédikáltam. Őszintén megvallom, azért hagytam ki a
hetedik fejezetet, mert ez egy nehéz fejezet. Az ítéletről szól, és én mindig
küszködtem az ítélet témájával.
Fiatal
koromban sokszor keveredtem bajba. A feleségem úgy fogalmazott, hogy egy
maximális fordulatszámon pörgő gyermek voltam. Mindig azt tettem, amit nem
kellett volna, és soha sem tettem azt, amit tennem kellett volna, és ennek
eredményeként sokszor találkoztam az ítélettel és a büntetéssel. Könnyen
befolyásolható voltam és gyorsan át tudtam hárítani a felelőséget más
gyermekekre a családban, de az ítélet formájában megnyilvánuló igazság mindig
megtalált engem a teljes erejével, még akkor is, ha sikeresen késleltetni
tudtam egy ideig.
Soha nem mutattam nagy érdeklődést az ítélet iránt, így a hetedik fejezet átugrása nem jelentett nagy nehézséget nekem. De miközben a következő fejezeten dolgoztam, az Úr meggyőzött engem, hogy ne hagyjam ki ezt a fejezetet, hanem menjek vissza, és prédikáljam azt, ami a szövegben van. Ahogy imádságos szívvel tanulmányoztam, egy néhány dolog világos lett számomra, különösképpen az, hogy milyen teljes és megsemmisítő volt az Izrael számára kilátásba helyezett ítélet, és hogy milyen személyes volt Isten számára az ítélet (figyeljük meg a személyes névmásokat a 8-9. versekben). Milyen teljes volt Izrael bálványainak a kudarca abban, hogy megmentsék őket Babilontól.
Tanulmányoztam
a szöveget, hogy Isten kegyelmének legalább egy kis sugarát felfedezzem, de
minden amit találtam Isten személyes, mindent átfogó ítélete. Ekkor kezdett el
Isten a szívemhez beszélni. Mivel hajlok arra, hogy a kegyelmet és az ítéletet
teljesen különválasszam, és reménykedek, hogy a kegyelem Isten mérlegén sokkal
súlyosabb lesz, mint az ítélet a mérleg másik serpenyőjén, nem láttam meg Isten
kegyelmét az ítéletében. Hogyan lehet az ítélet kegyelemmel telített? Amikor
édesanyám gyermekként fenyített, a célja nemcsak a büntetés volt. A célja
ugyanaz volt velem, mint Isten célja Izraellel - a jellemépítés és a növekedés.
Isten fegyelmezése kegyelmes, mert ráébreszt arra a tényre, hogy Isten komolyan
veszi a bűnt. A fegyelmezésnek időnként szigorúnak kell lennie, hogy a bűn ne
terjedjen gyorsabban, mint ahogy amúgy is terjed, és az ítélet azt is
nyilvánosságra hozza, hogy bálványaink milyen haszontalanok. Amikor Isten népe
szembenézett Isten ítéletével, ezüstjüket és aranyukat kidobálták az utcára,
mintha tisztátalan volna (lásd: 19. vers). Az ítéletben megnyilvánuló kegyelem
által mi is rájövünk bálványaink értelmetlenségére, amelyeket azért
választottunk, hogy kielégítsenek bennünket és elvegyék a félelmeinket.
Az
Ezékiel által megjövendölt ítélet, nem jelentette Júda végső ítéletét. Az
ítélet közepette lehetőségük nyílt a bűnbánatra és az egy igaz Istenhez való
megtérésre. Amint ma az ítélet folyik, mi is lehetőséget kaptunk arra, hogy
elforduljunk bálványainktól, és visszatérjünk Istenhez. Az ítéletben ott van a
kegyelem nagyszerű jó híre! Ámen
Dr.
Eric Bates
113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember
24-30.).
Az öntelt, nacionalista
és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi
edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten
számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a
Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem
mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.
Azok, akik elvesznek
Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig
Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten
ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül
hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.
Minden személynek és
nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló
tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma
is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű
és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.
Folytatjuk-e hát önző
életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint
Dániel, „szakadjon bár az ég”?
Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése