Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 41-42. fejezeteihez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41. fejezet 798. nap
Nabukodonozor gazdag kincstárából egy nagy arany szobrot
csináltatott, hasonlót ahhoz, amelyet álmában látott. Csupán anyagában
különbözött attól. A káldeusok bármennyire hozzá is szoktak a pogány
istenségeik fényűző ábrázolásához, soha azelőtt nem alkottak olyan impozáns és
fenséges dolgot, mint ez a hatvan sing magas és hat sing széles csillogó
szobor. Nem csoda, hogy abban az országban, ahol egyetemes volt a
bálványimádás, a Babilon dicsőségét, pompáját és hatalmát jelképező gyönyörű és
felbecsülhetetlen értékű Dura-mezei szobrot imádás tárgyává tették. Ennek
megfelelően intézkedtek. Kiment a rendelet, hogy a felavatás
napján azzal mutassa meg mindenki a babiloni hatalom iránti
példátlan hűségét, hogy meghajol a szobor előtt.
A kitűzött nap elérkezett, és Dura mezején hatalmas tömeg
gyűlt össze "különböző nyelvű népek és nemzetek" közül. Amikor
megszólalt a zene, a király parancsának megfelelően "leborultak, és
hódoltak az aranyszobor előtt". Úgy tűnt, hogy a sötétség hatalmai felejthetetlen
győzelmet arattak ezen az eseménydús napon. Az aranyszobor imádásából arra
lehetett következtetni, hogy ez a kultusz bele fog szervesen szövődni az ország
államvallásaként elfogadott bálványimádás formáiba. Sátán azt remélte, ezzel
meghiúsíthatja Isten ama szándékát, hogy a fogoly Izráel babiloni tartózkodása
a pogány népek áldását szolgálja.
Isten azonban másképp rendelkezett. Nem mindenki hajtott
térdet az emberi hatalom bálványkultuszának jelképe előtt. A térdelő tömeg
között volt három ember, akik szilárdan elhatározták: nem gyalázzák meg a menny
Istenét. Istenük a királyok Királya és uraknak Ura. Senki más előtt nem
hajolnak meg.
A diadalittas Nabukodonozornak hírül adták, hogy alattvalói
között vannak olyanok, akik merészelték áthágni parancsát. A bölcsek közül egyesek,
akik irigyelték Dániel becsületes társait ért megtiszteltetést, most
jelentették a királynak kívánsága felháborító meggyalázását: "Király,
örökké élj! - kiáltották. ...Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és
Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak
semmibe sem vesznek téged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak
az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál."
A király maga elé rendelte ezeket az embereket.
"...nem tisztelitek isteneimet, és nem hódoltok az aranyszobor előtt,
amelyet felállíttattam?" Megpróbálta őket fenyegetéssel rávenni, hogy
tartsanak a tömeggel. A tüzes kemencére mutatva emlékeztette őket a rájuk váró
büntetésre, ha továbbra sem hajlandók engedelmeskedni akaratának. A héber ifjak
azonban tántoríthatatlanul tettek bizonyságot a menny Istene iránti hűségükről
és szabadító hatalmába vetett hitükről. A szobor előtti meghajlást mindenki
imádásként értelmezte. Ilyen hódolattal csakis Istennek adózhatnak.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
siralmai 3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mindnyájunk életében
vannak sötét időszakok. Küszködünk, kételkedünk, sírunk, mégis általában eljön
egy pillanat, egy fordulópont, ami mindent megváltoztat. Isten gyermekei
számára ez az a pillanat, amikor rájövünk, hogy Isten még mindig a közelünkben
van és, hogy Ő jóságos.
Jeremiás Siralmainak
harmadik fejezete nemcsak e könyv leghosszabb fejezete, hanem ezt a
fordulópontot mutatja be. „Az Úr
kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő
irgalmassága!” (22. vers).
Isten jósága és
együttérzése vitathatatlan, nem tőlünk függ, és szabadon rendelkezésre áll.
Ehhez azonban a mi megfelelő hozzáállásunk a legszükségesebb. Keresnünk kell Őt
és várni Rá (lásd 25-26. vers), csöndesen kell várnunk az Úr
szabadítására (26. vers). A
várakozáshoz kitartásra van szükség, a nem láthatónak valóságként való
elfogadására. A várakozás a Jézust megragadó hit része. A várakozáshoz
önvizsgálat és bűnbánat, valamint megtérésre való hajlandóság is szükséges.
„… kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az
Úrhoz! Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van” (40-41. vers). A
mai nap kihívásaival szembesülve emeld fel szívedet a mennyei Atyához, és mondd
el neki, készen állsz arra, hogy Ő rendezze életed dolgait!
Gerald A.
Klingbeil
112. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41-42. fejezeteihez (szeptember
17-23.).
Csupán egyetlen személy
van megemlítve Dániel könyve első négy fejezetének mindegyikében. És ez nem
Dániel, hanem Nabukodonozor. Bizonyára érdemes elgondolkoznunk azon, ahogyan
ezek a fejezetek elmesélik Nabukodonozor történetét.
Mi van akkor, ha Dániel
és barátai egészséges étrendjének nem az volt a fő célja, hogy segítsenek nekik
megtanulni, amit meg kellett tanulniuk, hanem, hogy segítsenek Nabukodonozornak
megtanulni, amit meg kellett tanulnia?
Mi van akkor, ha
Nabukodonozor álmának fő célja nem az volt, hogy Isten számára lehetőséget
biztosítson, hogy munkálkodjon Dánielen keresztül, hanem, hogy lehetőséget
biztosítson Isten számára, hogy munkálkodjon Nabukodonozoron keresztül?
Mi van akkor, ha Isten
Fiának fő célja nem az volt, amikor csatlakozott Sidrákhoz, Misákhoz és
Abednégóhoz a tüzes kemencében, hogy megmentse őket, hanem, hogy megmentse
Nabukodonozort?
Ha arra gondolunk, hogy
Isten mit tett, hogy megmentse Nabukodonozort, jobban megérthetjük, ahogyan
Dániel könyvének negyedik fejezetében a történet bemutatja, ahogy Isten lejjebb
helyezte Nabukodonozort földi pozíciójában, hogy felemelhesse őt egy mennyei
pozícióba. Istennek hatalmas útjai voltak, hogy megmentse Nabukodonozort.
Gondolkoztál már azon,
hogy Isten mit hajlandó megtenni azért, hogy megmentsen téged, és téged
használjon, hogy másokat megmentsen?
Brent Hamstra
Egyetemi tanár és
tanszékvezető, Kémia tanszék
Southern Adventist
University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése