Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 22. fejezet 1002. nap
Jézus folytatta: "Hát mit látni mentetek ki? Puha
ruhába öltözött embert-é? Ímé akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban
vannak" (Mt 11:8). János azért hívatott el, hogy feddje korának bűneit és
túlzásait; egyszerű ruhája, önmegtagadó élete összhangban állt küldetésének
jellegével. Drága öltözék, fényűző élet nem Isten szolgáinak osztályrésze,
hanem azoké, akik "királyok palotáiban vannak" (Mt 11:8), e világ
uralkodóié, akik kezükben tartják a földi hatalmat és gazdagságot. Jézus fel
akarta hívni a figyelmet a János, és a papok, vezetők által viselt ruhák
közötti különbségre. Ezek a tisztviselők drága köntösöket, költséges díszeket
hordtak. Szerették mutogatni magukat, remélték, hogy így elkápráztatják a
népet, s nagyobb tiszteletet követelhetnek maguknak. Jobban igyekeztek
megnyerni az emberek csodálatát, mint a szívbéli tisztasággal Isten
jóváhagyását. Ezzel elárulták, hogy nem Istenhez hűek, hanem e világ
királyságához.
"Hát mit látni mentetek ki? - kérdezte Jézus -
Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat; Mert ő az, akiről
meg van írva:
Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt,
aki megkészíti előtted a te utadat.
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem
támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál" (Mt 11:9-11). Az angyal kijelentette
Zakariásnak János születése előtt: "Nagy lészen az Úr előtt" (Lk
1:15). A menny értékelése szerint miből áll a nagyság? Nem abból, amit a világ
annak tart: nem gazdagság, rang, nemesi származás vagy szellemi adottságok
önmagukban. Ha a szellemi nagyság - minden magasabb szintű megfontolástól
eltekintve - méltó a tiszteletre, akkor Sátánnak jár a megbecsülés, akinek
intellektuális nagyságát egyetlen ember sem érheti el. Azonban minél nagyobb az
adottság, annál nagyobb lesz az átok, ha az én szolgálata megrontja a
képességeket. Isten az erkölcsi értéket becsüli. A szeretet és a tisztaság azok
a vonások, amelyeket leginkább értékel. János nagy volt az Úr szemében, amikor
a Magas Tanács küldöttei előtt, a nép előtt, saját tanítványai előtt lemondott
a maga dicsőségének kereséséről, s csak Jézusra, a Megígérte mutatott. A
Krisztus szolgálata felett érzett önzetlen öröme a legmagasabbrendű nemességet
képviseli, mely valaha is megnyilvánult emberben.
Halála után így tettek bizonyságot róla Jézusnak, akik
hallották tanúságtételét: "János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz,
amit János efelől mondott, igaz vala" (Jn 10:41). Jánosnak nem adatott
meg, hogy tüzet hozzon le az égből, vagy halottat támasszon, mint Illés, vezéri
pálcát sem hordhatott Isten nevében, mint Mózes. Azért küldetett, hogy hirdesse
a Megváltó adventjét, és elhívja a népet: készüljenek föl jövetelére. Olyan
hűségesen teljesítette misszióját, hogy amikor az emberek visszaemlékeztek, mit
tanított Jézusról, elmondhatták: "Mindaz, amit János efelől mondott, igaz
vala" (Jn 10:41). A Mester minden tanítványának ilyen bizonyságtételt kell
hordoznia Krisztusról.
A Messiás útkészítőjeként János "prófétánál is
nagyobb" (Mt 11: 9) volt. Míg a próféták távolról szemlélték Krisztus
eljövetelét, Jánosnak megadatott, hogy lássa Őt, hallja a menny bizonyságát
Messiás-voltáról, és isten Küldötteként mutassa be Őt Izraelnek. Isten mégis
azt mondta: .,Aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál" (Mt
11:11).
János, a próféta, összekötő kapocs a két korszak között.
Isten képviselőjeként állt elő, hogy megmutassa a kapcsolatot a törvény és a
próféták, valamint a keresztény korszak között. Ő volt a kisebb világosság,
melyet a nagyobbnak kellett követnie. A Szentlélek megvilágosította János
elméjét, hogy fényt áraszthasson népére, ám nem volt olyan világosság és nem is
lesz, amely oly tisztán sugározna az elbukott emberiségre, mint a Jézus
tanításából és példájából áradó fény. Krisztust és szolgálatát csak homályosan
lehetett megérteni az árnyékszolgálat áldozataiban. Még maga János sem fogta
fel teljesen a Megváltó által nyújtott jövendő halhatatlan életet.
Eltekintve az örömtől, amit János a küldetése felett
érzett, élete szomorú volt. Hangját a pusztán kívül ritkán hallották. Sorsa
magányra ítélte. Nem adatott meg neki, hogy meglássa munkájának gyümölcsét. Nem
kapta meg az előjogot, hogy Krisztussal lehessen, és lássa a nagyobb
világosságot kísérő isteni erő megnyilatkozását. Nem láthatta, hogyan nyeri
vissza látását a vak, gyógyul meg a beteg, támad föl a halott. Nem szemlélhette
a Krisztus minden szaván átütő fényt, amely bearanyozta a próféciák ígéreteit.
A legkisebb tanítvány, aki látta Krisztus hatalmas műveit és hallotta szavát,
ilyen értelemben nagyobb kiváltságban részesült, mint Keresztelő János, ezért
olvassuk, hogy nagyobb, mint ő.
Mai Bibliai szakasz: János
7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Úgy
válhatunk Jézus tanítványaivá, ha bensőséges kapcsolatba kerülünk Vele, és szem
előtt tartjuk Megváltónk elsődleges küldetését, ami nem csupán a nagy jelek és
csodatételek, hanem az elveszettek keresése és megmentése. Számunkra, mint
keresztény emberek számára, a legnagyobb kiváltság és kötelesség, hogy kövessük
Jézus egyszerű, alázatos példáját, és ne csodatételeit hangsúlyozzuk annak
bizonyításaként, hogy hatalma rendelkezésünkre áll.
Jézus
atyjafiaihoz hasonlóan, akik azt akarták, hogy Jézus Galileát elhagyva Júdeába
térjen, hogy bemutassa, mi mindenre képes, néha bennünket is inkább egyházunk
sikeres tevékenysége érdekel. Hatalmas evangélizációs előadássorozatokról
beszélünk, számos kórházunkról és egyetemünkről és egyéb nagyszerű dolgokról,
amiket teszünk. Mindezekért persze hálásaknak kell lennünk. Ugyanakkor mindig
az kell, hogy legyen a fő célunk, hogy Jézust képviseljük, és Neki szerezzünk
dicsőséget, és ne magunknak. Engedelmeskednünk kell Szavának, és készen állni
mindig arra, hogy éljünk azokkal a lehetőségekkel, amikkel Ő áld meg bennünket.
Így ír
Ellen White Jézusról: „Jézus
szeme elől eltűnt a felbolydult, kavargó város, a kíváncsi tömeg és az álnok
rabbik csapata. A Mester kiment az olajfás kertek csendjébe, ahol egyedül
lehetett Istennel.” (Ellen White: A nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 2001,
Advent Kiadó. 51. oldal).
Mától kezdve több csöndes időt kell töltenünk Jézussal. Ezekben a csendes
pillanatokban, a Vele való közösség bensőséges alkalmaiban rejlik annak az
áldott ígéretnek a valóra válása életünkben, hogy a Szentlélek ereje hűségesen
velünk marad mindaddig, amíg Jézus újra eljön.
Willie
Oliver
140. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
22-23. fejezeteihez
(április 8 –14.).
Keresztelő Jánosnak a
Messiás számára végzett előkészítő munkája végül egy utolsó helyhez vezetett: a
sírhoz. A szolgálata és élete vége felé közeledő János tapasztalata előre
vetítette Jézus földi szolgálatának és életének végét. János a börtöncellájában
kétségbeesve vívódott, amikor azon tűnődött, vajon a helyes utat választotta-e,
és hogy a tanítványainak hitén esett csorba mit is jelent az Istennel való
kapcsolatukban. Így aztán elküldte a tanítványait, hogy kérdezzék meg, kell-e
másik utat választaniuk.
Miután Jézus
megválaszolta János tanítványainak kérdését, János úgy döntött, hűséges lesz a
halálig.
Amikor Jézus a
Gecsemáné kertben imádkozott, vajon gondolt-e Jánosra? Mikor azon töprengett,
van-e másik út, ami megfelel Isten akaratának, és vajon mi fog történni
kételkedő tanítványaival, eldöntötte-e, hogy ha János úgy döntött, hogy hűséges
lesz a halálig, akkor Ő is megteheti?
Jánoshoz hasonlóan
mindannyiunkkal megesik, hogy el-eltöprengünk azon: vajon az Istenbe vetett
hitünk jó útra vezet-e minket. Ilyenkor kell emlékeznünk arra, hogy Isten
Jánost épp a megfelelő időben küldte el, hogy előkészítse az utat Jézus
számára, aki épp a megfelelő időben szolgált, hogy előkészítse az utat a mi
számunkra. Igaz, hogy nem láthatjuk kezdettől fogva a véget, és nem is
tudhatjuk, hogy Krisztus mikor tér vissza, de tudhatjuk, hogy közel ez az idő,
közel van Isten, és mi is választhatjuk a hit útját.
Brent Hamstra
Egyetemi tanár és
tanszékvezető, Kémia Tanszék
Southern Adventist
University
Collegedale, Tennessee USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése