Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 25. fejezet 1013. nap
Jézus tanulatlan halászokat választott, akiket nem neveltek
koruk hagyományai és téves szokásai szerint. Veleszületett képességekkel
megáldott férfiak voltak, alázatosak és taníthatóak - olyanok, akiket
kiképezhetett a munkára. Az élet megszokott útjain sokan türelmesen újra és
újra elvégzik napi munkájukat, s nem is tudják, hogy olyan erő birtokában
vannak, mely, ha felhasználnák, egy szintre emelné őket a világ legmegbecsültebb
embereivel. Egy hozzáértő kéz érintése szükséges ezen alvó tehetségek
felébresztéséhez. Ilyen embereket hívott el Jézus munkatársaiul, akiknek abban
a kiváltságban volt részük, hogy kapcsolatban lehettek vele. A világ nagy
embereinek sohasem volt ilyen tanítójuk. Amikor a tanítványok elvégezték a
Megváltó iskoláját, nem voltak többé tanulatlanok és műveletlenek.
Gondolkodásban és jellemben hozzá váltak hasonlóvá, s az emberek észrevették
rajtuk, hogy Jézussal voltak.
A nevelés legmagasabb rendű feladata nemcsak a tudás
átadása, hanem a részesítés abban az éltető erőben, amelyet csak az elme és
elme, a lélek és lélek közötti kapcsolatból kaphatunk. Csakis életből születhet
élet. Micsoda kiváltság volt tehát három évig naponta kapcsolatban lenni azzal az
isteni élettel, amelyből minden, a világnak áldást hozó, életadó lehelet
származik! Minden társát felülmúlóan János, a szeretett tanítvány adta át magát
legjobban e csodálatos élet erejének. Ő mondja: "Az élet megjelent, és
láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet,
amely az Atyánál vala és megjelent nékünk" (1Jn 1:2). "Az ő
teljességéből vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért" (Jn 1:6).
Urunk apostolai egyáltalán nem keresték a maguk dicsőségét.
Munkájuk sikerét nyilvánvalóan csak Istennek köszönhették. Ezeknek az
embereknek az élete, a bennük kifejlődő jellem és a hatalmas mű, melyet Isten
általuk elvégzett, megmutatja, hogy mit tesz Ő meg mindenkiért, aki elfogadja a
tanítást és engedelmeskedik.
Aki a legjobban szereti Krisztust, az a legtöbb jót fogja
cselekedni. Hasznavehetőségük korlátlanná válik azoknak, akik az ént félretéve
helyet készítenek szívükben a Szentlélek munkájának, és teljesen Istennek
szentelt életet élnek. Ha alávetik magukat a szükséges tanításnak, s nem
panaszkodnak, nem lankadnak az úton, akkor óráról órára, napról napra Isten
fogja őket tanítani. Ő meg kívánja mutatni kegyelmét. Ha népe eltávolítja az
akadályokat, Ő bőséges patakokban fogja árasztani az üdvösség vizét emberi
csatornákon keresztül. Ha az emberek alázatos élettel keresik mindazt a jót,
amit megtehetnek, ha visszahúzó kezek nem nyomják el buzgóságukat, akkor
Krisztusnak száz munkása lesz ott, ahol ma egy van.
Isten úgy fogadja az embert, ahogy van, és szolgálatára
neveli, ha aláveti magát neki. Ha a lélek befogadja Isten Lelkét, az életre
kelt minden képességet. A Szentlélek vezetésével a maradéktalanul Istennek
szentelt értelem harmonikusan fejlődik, s megerősödik, hogy felfogja és
teljesítse Isten követelményeit. A gyenge, ingatag jellem erőssé, állhatatossá
válik. A folyamatos odaszentelődés olyan szoros kapcsolatot hoz létre Jézus és
tanítványa között, hogy a keresztény gondolkodása és jelleme az Övéhez
hasonlóvá válik. A Krisztussal fenntartott kapcsolat által látóköre tisztább,
szélesebb lesz. Felfogása élesebb, ítélőképessége kiegyensúlyozottabb. Aki
Krisztus szolgája akar lenni, az olyan életadó erőt kap az Igazság Napjától,
hogy sok gyümölcsöt képes teremni Isten dicsőségére.
Művészek, tudományok terén magas képzettségű emberek
értékes dolgokat tanultak meg alázatos keresztényektől, akiket a világ
tanulatlanoknak nyilvánított. Viszont ezek a névtelen tanítványok a legmagasabb
szintű iskolában tanultak. Annak lábánál ültek, akiről ezt olvassuk: "Soha
ember úgy nem szólott, mint ez az ember!" (Jn 7:46).
Mai Bibliai szakasz: János
18
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jézus tudja előre, mi fog
történni vele (3. vers). Letartóztatása, Péter tagadása, Júdás árulása, a
látszatper, mind be kellett, hogy teljesedjen.
Ironikus, hogy Jézus és
tanítványai abba a kertbe vonultak vissza, ahol egyébként is gyakran
megfordultak, és ott találkoztak egy katonai csapattal, amit Júdás vezetett. Az
áruló csók után következik Jézus letartóztatása, és két alkalommal jelenti ki:
„Én VAGYOK”. Ugyanakkor Péter kétszer tagadta le, hogy ismeri Jézust, mondván:
„Nem vagyok.” Péter azonban csak harmadik tagadása tanulja meg a leckét, hogy
teljesen átadja Jézusnak az élete fölötti uralmat. Te már megtanultad, miként
tedd Jézust szíved Királyává, hogy Ő uralja életedet, vagy még mindig
tagadásban élsz? Egyesek csak ajkukkal vallják meg, de életükkel nem szolgálják
Őt, ami szintén tagadás. Jézus nem egy használati tárgy, amit csak szükség
esetén veszünk igénybe. Jézus sosem mondta: „Add nekem a szívedet, és tégy úgy,
mintha nem ismernél engem, és mindazt, amit tanítottam.” EGÉSZ lényünket
akarja, hiszen Ő is TELJES lényét áldozta fel értünk.
Három „kihallgatás”. Az első Annás előtt történt, aki a főpap, Kajafás apósa volt. Kajafás szájából hangzott el a következő kijelentés: „jobb, hogy egy ember vesszen el a népért.” Amikor Annás hallgatta ki Jézust, Ő őszintén válaszolt neki. Erre az őrök közül az egyik arcul csapta Jézust. Az igazság néha fáj!
Jézust Kajafástól a római kormányzó, Pilátus elé
vezették, aki még több kérdést tett fel Jézusnak. Pilátus nem szeretett két tűz
között lenni. A legfontosabb kérdése ez volt Jézushoz: „Te vagy a
zsidók királya?” Jézus így válaszolt neki: „Az én országom nem
e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim
vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak” (36. vers). Pilátus
tovább kérdez. „Király vagy-é hát te csakugyan?” Jézus
válasza: „Te mondod… Én azért születtem,… hogy bizonyságot tegyek az
igazságról.” Pilátus erre felteszi a kérdést:„Micsoda az igazság?” (38.
vers). Pilátus számára az volt az igazság, hogy „nem találok benne
semmi bűnt” (38. vers). Mégis halálra adta Jézust, mert engedte, hogy
a tömeg döntsön egy bűnös és egy ártatlan ember elítélése között.
Mi az igazság? Vajon nem ez a kérdés foglalkoztat minden embert? Gyermekként azt hisszük el, amit mondanak nekünk. Mi felnőttek azonban már kételkedünk mindenben, és kritizálunk szinte mindent, mert már sokszor átéltük, hogy megbántottak, hazudtak nekünk, ránk tapostak, hátba támadtak, alánk vágtak, elárultak… nézzünk szembe a ténnyel: ez a világ nem egy kellemes hely.
Jézus arra hív, hogy lépjünk be az Ő Igéje igazságának a világába, ami a szeretet, a tisztaság és a nyugalom világa. Isten ezt akarja nekünk!
Christopher Bullock
141. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
24-25. fejezeteihez
(április 15 –21.).
Jézus visszatért a
gyermekkori zsinagógájához Názáretbe, és egyértelmű bizonyságot tett az
életéről, szolgálatáról és arról, hogy benne teljesült be az a prófécia, amely
a megígért messiásról szól. Azonban ez nem ment könnyen. Mai modern nyelven
szólva azt mondhatnánk, hogy a tömeg úgy érezte: Jézus eljutott a
„prédikálástól a beavatkozásig”, amikor kijelentette, hogy az írások, amiket ők
kincsként őriztek mint az isteni megszabadítás ígéretét, azon a napon
beteljesedtek Ő általa.
Hogyan lehetséges ez? Soha sem gondoltak úgy Jézusra, mint akiből bárki is válhat. A szabadítónak, akire ők vágytak, emberfölöttinek kellett volna lennie, hogy több nemzedék reményét és álmát megvalósíthassa. Jézusról úgy tartották, hogy túlságosan mindennapi. A próféciák megindították a szívüket, de a beteljesedésük dühöt ébresztett bennük. „Jézus szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér attól, amire vágytak.” (Jézus élete, 237. o.)
Időnként, ha az igazságot akarjuk élni, az azt jelenti, hogy egyedül kell ezt tegyük. „Az igazság nem volt népszerű Krisztus idejében. Napjainkban sem az.” (Jézus élete, 242. o.) Jézus azonban nem elégedett meg azzal, hogy ezt egyedül tegye, Ő tanítványokat keresett, akik követik Őt a szolgálatban. Nem ringatták magukat abba az illúzióba, hogy könnyű életük lesz, de Krisztus megerősítette őket (és minket is) abban, hogy Isten gondoskodni fog a szükségleteikről. Megéri mindent feladni azért, hogy Krisztust követhessük.
Karen Lifshay
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés