Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 21. fejezet 995. nap
Ám ezek a tervek - melyek végrehajtásán olyan buzgón
dolgoztak a rabbik - nem a Magas Tanácstól, hanem egy másik testülettől
származtak. Miután Sátán nem tudta Krisztust legyőzni a pusztában, egyesítette
erőit, hogy szolgálatában gátolja, ha csak lehet keresztezze munkáját. Amit
közvetlen, személyes erőfeszítéssel nem tudott elérni, úgy döntött, hogy azt
haditerv segítségével hajtja végre. Alig vonult vissza a pusztai küzdelemből,
szövetséges angyalaival tanácskozva máris terveket szőtt a zsidók elméjének további
elvakítására, hogy ne ismerjék fel Megmentőjüket. Emberi ügynökök által
szándékozott dolgozni a vallásos világban, átitatta őket saját
ellenségeskedésével az igazság bajnoka ellen. Úgy irányította az embereket,
hogy utasítsák el Krisztust, és életét tegyék a lehető legkeserűbbé. Remélte,
hogy így elriaszthatja Őt küldetésétől. Izrael vezetői Sátán eszközeivé váltak
a Megváltó elleni háborúskodásban.
Jézus "a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé"
(Ésa 42:21). Nem kisebbíteni akarta annak magasztosságát, hanem dicsőíteni. Az
Írás így szól: "Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt
tanít" (Ésa 42: 4). Azért jött, hogy felszabadítsa a szombatot azok alól a
megterhelő követelmények alól, amelyek áldás helyett átokká tették.
Ezért választotta a szombatot Bethesdában gyógyításának
véghezvitelére. Meggyógyíthatta volna a beteget a hét bármely más napján is,
vagy egyszerűen csak orvosolhatta volna baját anélkül, hogy megparancsolja:
hordozza nyoszolyáját. Ezzel viszont Jézus nem kapta volna meg a kívánt
lehetőséget. Bölcs szándékon alapul Krisztus földi életének minden cselekedete.
Minden amit tett, fontos önmagában és tanulságában is. A tónál a
szerencsétlenek közül a legnyomorultabbat választotta, akin megmutatta gyógyító
hatalmát, s megparancsolta az embernek, hogy hordozza nyoszolyáját a városon
keresztül, így mutassa meg mindenkinek a rajta véghezvitt nagy művet. Felmerül
a kérdés, törvényes volt-e ezt tenni szombatnapon, megnyitja ez az utat Jézus
számára az Úr napjára vonatkozó zsidó korlátozások megtagadása felé, és afelé,
hogy érvénytelennek nyilvánítsa hagyományaikat.
Jézus azt állította, hogy a nyomorultak megszabadításának
munkája összhangban van a szombat-parancsolattal. Összhangban van Isten
angyalainak munkájával, akik örökké fel- és alászállanak a menny és a föld
között, hogy segítsenek a szenvedő emberiségen. Jézus kijelentette: "Az én
Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom"
(Jn 5 :17). Minden nap Istené, amikor véghez lehet vinni terveit az
emberiségért. Ha a zsidók értelmezik helyesen a törvényt, akkor Isten téved,
akinek munkája megelevenít és fenntart minden élőlényt, amióta először
lefektette a föld alapjait. Azután az Úrnak - aki kijelentette, hogy munkája
jó, s a szombatot létrehozta műve befejezésének emlékére - meghatározott
időszakokhoz kellene kötnie munkálkodását, és meg kellene állítania a
világegyetem soha véget nem érő körforgását.
Megtiltaná Isten a Napnak, hogy feladatát elvégezze
szombaton, megakadályozná langyos sugarait abban, hogy melegítsék a földet és
táplálják növényeit? Nyugodnia kell a világok rendszerének is ama szent napon?
Megparancsolná a patakoknak, hogy ne öntözzék a mezőket és erdőket, meghagyná a
tenger hullámainak, hogy csendesítsék le szüntelen apadásukat és áradásukat?
Álljon meg a búza, a gabona növekedése, halassza el az érlelődő fürt bíbor
virágzását? Ne hajtsanak a fák, virágok rügyet, bimbót szombaton?
Ebben az esetben az ember nélkülözné a föld gyümölcseit, s
az áldásokat, amelyek kívánatossá teszik az életet. A természet folyásának
változatlanul haladnia kell. Isten a pillanat kedvéért nem állíthatja meg
kezét, különben az ember elerőtlenedne és meghalna. Az embernek is van
elvégezni való munkája ezen a napon. Az életszükségleteket ki kell elégíteni, a
beteget kezelni kell, a szűkölködőt el kell látni. Nem fogják bűntelennek
tartani, aki megtagadja, hogy könnyítsen a szenvedőn szombatnapon. Isten szent pihenőnapja
az emberért rendeltetett, az irgalmasság cselekedetei tökéletes összhangban
vannak ezzel a szándékkal. Isten nem kívánja, hogy teremtményei akár csak egy
órát is szenvedjenek olyan fájdalom miatt, amit szombaton vagy bármely más
napon enyhíteni lehet.
Mai Bibliai szakasz: Lukács
24
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Micsoda dicsőséges
fejezet ez! A sötétség után világosság, a szomorúság után öröm, a halál után
élet!
Hogy ne „gerjedezne a szívünk”, amikor imádságos
szívvel olvassuk ezeket a szavakat? Ez volt a kérdés, és ez ma is: Hol van
Jézus? Az asszonyok nem tudták megtalálni Őt. A tanítványok nem látták, az
angyalok bizonyságot tettek: „Nincs itt”
(6. vers).
Az élő Jézus azonban
két alázatos tanítvány mellett halad az emmausi úton. Ahogy hallgatják Jézus
szavait, szívük gerjedezik bennük. Nem akarják tovább engedni az úton új
Barátjukat, hanem arra kérik, hogy maradjon velük, és felismerik, ahogy a
vacsoránál megtöri a kenyeret. Jelenlététől felvillanyozva elsietnek a
vacsoraasztal mellől, vissza Jeruzsálembe minden idők legnagyszerűbb hírével: „Krisztus feltámadt, mi láttuk Őt!”
Huszonhárom évvel
ezelőtt egy erős vágy tört fel a szívemben. Így imádkoztam: „Jézus, ismerni
akarlak Téged. Kérlek, segíts, hogy megtaláljalak.” Akkor két gyermekem volt és
hétfőtől péntekig minden nap reggel nyolctól délután fél hatig dolgoztam.
Reggel fél négykor keltem és fél hétig időt töltöttem Istennel. Először
imádkoztam, megnyitottam a szívemet Istennek. Utána a Bibliámat olvastam,
először a Zsoltárokat, majd az evangéliumokat, majd pedig az egész Bibliát. A
lapjain megtaláltam az élő Jézust és rájöttem, hogy Ő mindig közvetlen
mellettem volt.
Az egész életem
megváltozott. Jézus mindenem lett és ezt mondtam? „Nekem az élet Krisztus!” (Fil 1:21). Ismerni Jézust azt jelenti,
hogy szeretem és bízok Benne. Benne sosem csalatkozunk. Sokkal többet
megtapasztalhatunk Jézus jelenlétéből, mint amennyit most.
Ő él! Hisszük ezt?
Isten szava csak üres mese számunkra, vagy azt okozza, hogy gerjedezzen a
szívünk bennünk (11, 32. vers)? Ha igazán keressük Őt, megtaláljuk (Jer
29:13-14). A választás a mienk.
Lynn Carpenter
139. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
22. fejezetéhez
(április 1 –7.).
Tanár voltam egy
magániskolában Szumátra szigetén, amikor úgy döntöttem, otthagyom az állásomat
és orvosmisszionárius leszek. És ezt a történetet olvasva az jutott az eszembe,
hogy miért is hagytam ott a biztonságot azért, hogy fejlődési lehetőséget
keressek.
A történetünkben „a
Megváltó látott valakit, akinek állapota mindenkinél nyomorúságosabb volt”. Ez
az ember majdnem kétszer annyi ideig volt beteg, mint amennyi ideje én életben
vagyok! Olyan sokáig bűnösnek érezni magát (mivel hogy a betegsége a saját
hibájából eredt) szörnyű lehetett! „Egyedül, barátok nélkül tengette életét ez
a szenvedő a nyomorúság hosszú évein át, és már úgy érezte, hogy kivettetett
Isten kegyelméből.” (Jézus élete, 202. o.)
Ha kételkedünk Isten
szeretetében, az sötétséget hoz az életünkre, éppen úgy, ahogy ezzel az
emberrel történt. Emlékszem, amikor a saját rossz döntésem miatt elért a
sötétség. A sok nehézség egyike, ami próbára tett, a munkahelyemen ért.
Szombaton is dolgoznom kellett,, igaz csak egy órát. És én megtettem. Két év
telt azóta, és megígértem Istennek és magamnak, hogy soha többé nem engedem,
hogy a sötétség ennyire elérjen, mint akkor. Nem akarok többé kétségeket, miközben
Krisztust követem.
A legnagyobb öröm,
amikor érezzük Isten jóságát. A béna ember ezt érezte, amikor meggyógyította
Krisztus. Én is ezt éreztem, amikor a bűneimtől elfordítottak. "Hagyjad az
Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti" (Zsolt 37:5)
Maulina Ruth Elisawati,
Sumatra, Indonézia
(az Aenon
Orvosmisszionárius Képzési Program hallgatója Malajziában)
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés