Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 26. fejezet 1017. nap
A zsinagógában összegyűltek még egy ideig félő
tisztelettel, lenyűgözve álltak, amikor Jézus visszavonult Péter házába egy
kicsit pihenni. Ám ide egy másik árnyék vetítődött. Péter feleségének anyja
betegen feküdt, magas láztól leverten. Jézus megrótta a betegséget, a szenvedő
felkelt, szolgálta a Mestert és tanítványait.
Krisztus művének híre gyorsan elterjedt egész Kapernaumban.
Az írástudóktól való félelmükben az emberek nem mertek gyógyulásért Hozzá jönni
szombaton, de amint a nap eltűnt a látóhatár mögött, nagy mozgolódás támadt.
Otthonról, az üzletekből, a piacokról igyekeztek a város lakói a Jézust
befogadó szerény hajlék felé. Az ágyon hozott, mankóra támaszkodó, barátaik
által támogatott betegek alig bírtak a Megváltó színe elé botladozni.
Órák hosszat jöttek-mentek, mert senki nem tudhatta, hogy
még másnap is közöttük lesz-e a Gyógyító. Kapernaum addig soha nem látott ilyen
napot. A levegőt betöltötte a győzelem hangja, a szabadulás üdvrivalgása. A
Megváltó örült, hogy örömet szerezhetett. Amint látta a Hozzá jövők
szenvedését, szíve részvéttel telt meg, és örvendezett hatalmának, hogy
egészséget és boldogságot adományozhat.
Jézus nem szűnt meg munkálkodni, míg az utolsó betegen is
nem könnyített. Késő éjszaka volt, mire a sokaság eloszlott, s csönd ülte meg
Simon házát. Elmúlt a hosszú, eseményekben gazdag nap, és Jézus pihenésre
vágyott. Mialatt azonban a város még az igazak álmát aludta, a Megváltó,
fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék" (Mk
1:35).
Így teltek Jézus földi életének napjai. Tanítványait
gyakran elbocsátotta, hogy hazalátogassanak és pihenjenek, de minden olyan
erőfeszítésüknek, mellyel Őt el akarták vonni munkájától, szelíden ellenállt.
Egész nap keményen dolgozott, tanította a tudatlant, gyógyította a beteget,
visszaadta a vak látását, enni adott a sokaságnak, s este, vagy kora reggel
kiment a hegyek szentélyébe, hogy érintkezésbe lépjen Atyjával. Gyakran az
egész éjszakát imában, elmélkedve töltötte, s hajnalban újra munkálkodni
kezdett az emberekért.
Péter és társai korán reggel Jézushoz jöttek azzal, hogy a
kapernaumiak már keresik Őt. A tanítványok mindeddig keserűen csalódtak a
fogadtatásban, melyben Krisztus részesült. A jeruzsálemi hatóságok halálra
keresték, még saját földijei is életére törtek - Kapernaumban viszont boldog
lelkesedéssel üdvözölték, és a tanítványok reményei is megújultak. Hátha a
szabadságszerető galileaiak között új országának támogatóira talál. Meglepve
hallgatták Krisztus szavait: "Menjünk a közel való városokba, hogy ott is
prédikáljak, mert azért jöttem" (Mk 1:38).
A Kapernaumot elöntő izgalom azzal a veszéllyel járt, hogy
Jézus küldetésének célját szem elől tévesztik. Ő nem elégedett meg annyival,
hogy csak mint csodatevő, vagy testi betegségek gyógyítója vonja magára a
figyelmet. Megváltóként óhajtotta magához vonni az embereket. A nép azt akarta
hinni, hogy királyként jött el, földi országot fog alapítani; ezzel szemben Ő a
földiekről a lelki dolgok felé szerette volna terelni gondolataikat. Puszta
földi siker csak akadályozta volna munkáját.
A gondtalan tömeg csodálata is megrázta lelkét. Önmagát
sohasem helyezte előtérbe. Az a tisztelet, melyet a világ megad a rangnak,
gazdagságnak, tehetségnek, idegen volt az Emberfia számára. Jézus egyet sem
használt azokból az eszközökből, melyekkel az emberek hűséget akarnak
biztosítani maguknak vagy tiszteletet parancsolni. Évszázadokkal születése
előtt megjövendölték Róla: "Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja
szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja
ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön
törvényt tanít" (Ésa 42:2-4).
A farizeusok szerettek kitűnni a formaságok aprólékos
betartásával. Azzal bizonyították vallási lelkesedésüket, hogy erről
vitatkoztak. A szemben álló felek közötti érvelések hangosak és hosszúak
voltak, s nem volt szokatlan esemény a dühös ellenkezés hangjait hallani az
utcákon a törvény tudós doktoraitól.
Mindezzel szöges ellentétben állt Jézus élete. Az Ő
életében nem fordult elő zajos vita, kérkedő imádkozás, sem pedig dicséretet
igénylő cselekedet. Krisztus Istenben rejtőzött el, és Isten megnyilatkozott
Fiának jellemében. Jézus erre a kinyilatkoztatásra akarta irányítani az emberek
figyelmét és tiszteletét.
Az Igazság Napja nem ragyogva jelent meg a világon, hogy
dicsőségével elkápráztassa az embereket. Meg van írva Krisztusról: "Az ő
kijövetele bizonyos, mint a hajnal" (Hós 6:3). A napfény csendesen, lágyan
önti el a földet, eloszlatja a sötétség árnyait, és életre kelti a világot. Így
kelt fel az Igazság Napja is, gyógyulást hozott "az ő szárnyai alatt"
(Mal 4:2).
Mai Bibliai szakasz: Az
apostolok cselekedetei 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az apostolok
cselekedeteiről szóló könyv – szinte minden bibliai könyvnél inkább – örömmel
és várakozással tölti meg a szívemet. Élénk képet látok benne arról, hogy
milyen lesz a késői eső kitöltetése. Lukács, az orvos-történész, Jézus egyik
későbbi tanítványa a könyv elismert szerzője. Az egymást követő fejezetekben
megosztja velünk azt, hogy pünkösdöt követően a korai keresztények hogyan
hirdették az evangéliumot hatalommal, Jeruzsálemből kiindulva (ApCsel 1-7).
Mielőtt Jézus felment
volna a Mennybe, egy fontos kulcsot adott a követőinek, amely alkalmassá teszi
őket a Tőle kapott nagy misszióparancs teljesítésére. Ez a kulcs az első
fejezetben található meg, és ez az, amire a legnagyobb szükségünk van ma is: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem
várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem” (4. vers). A 8.
vers tovább részletezi ezt: „Hanem
vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy
Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső
határáig.”
Krisztus egy hatalmas
küldetést adott nekünk, hogy vigyük el az evangéliumot az egész világnak, de
hányszor fordul elő, hogy a nagy misszió parancs teljesítése buzgalmában
elkövetjük a legnagyobb mulasztási vétséget; rohanunk előre, elhagyjuk
Jeruzsálemet (otthonunkat), mielőtt elfordulnánk bűneinktől, mielőtt egységre
jutnánk az otthonunkban (gyülekezetünkben) élőkkel, és mielőtt Isten Igéjére
időt szakítottunk volna, és térdeinken kértük volna Isten erejét.
Vétkesek vagyunk ebben
mindannyian, magamat is beleértve. De ahogy az új évben előre haladunk, ne legyünk
vétkesek többé ebben! Kérjük Istent megújult buzgalommal, hogy adja nekünk ezt
a legértékesebb ajándékot! A késői eső kitöltéséről ezt olvashatjuk: „A
Szentlélek kitöltetésére úgy gondolnak egyesek, mint egy jövőbeni eseményre, de
az egyháznak az az előjoga, hogy már most élhet vele. Keressük, imádkozzunk
érte, és higgyünk benne! Szükségünk van rá, és a Menny adni akarja" (Review and Herald, 1895. március 19.).
Én nagyon várom, hogy megkapjam ezt az ajándékot. De mi a helyzet veled?
Melody (Melodious Echo) Mason
142. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
26-27. fejezeteihez
(április 22 –28.).
Jézusnak az volt a
célja, hogy megmentsen mindenkit, akit csak lehet. Magához vonzotta az
embereket, nem az által, hogy megpróbálta magára felhívni a figyelmet, vagy másnak
lenni, mint a többiek, hanem az által, hogy az igazságot tanította
elrejthetetlen szeretettel. „Arcának szépsége, nagyszerű jelleme, és
mindenekfelett a tekintetében és hangjában megnyilvánuló szeretet Hozzá vonzott
mindenkit, akit még nem keményített meg a hitetlenség. Ha nem kedves,
együttérző lelkületet sugárzott volna minden pillantása és szava, nem vonzotta
volna magához az óriási tömegeket úgy, ahogyan tette.”
Sátán és a démonai
mindent megtettek, hogy eltereljék a figyelmet, előítéleteket keltsenek az
emberekben és becsapják őket, hogy ezáltal ne részesülhessenek az Igazságban,
amely szabaddá tenné őket. Ők ismét nagy erőkkel ezen fognak dolgozni Isten
végső munkája ellen. Azonban a Szentlélek is ki fog áradni nagy erővel. Isten
népe Jézus lelkével telik be, és ugyanazt a munkát fogja végezni, amit Jézus
végzett. És akkor Jézus eljön újra, hogy hazavigye gyermekeit.
Jeanne Johnson
Hermiston Hetednapi
Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés