Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 21. fejezet 997. nap
Amikor Mózes a szentélyt, Isten lakóhelyét készült
megépíteni, utasítást kapott, hogy mindent a hegyen látott minta szerint
készítsen el. Mózes telve volt buzgósággal Isten műve iránt; mellette álltak a
legtehetségesebb, legképzettebb emberek, hogy javaslatait véghezvigyék. Mégsem
az ő elgondolása szerint kellett elkészíteni egyetlen csengettyűt, gránátalmát,
rojtot, bojtot, függönyt, sem a szentély bármely edényét, hanem a néki
bemutatott minta szerint. Isten hívta a hegyre, s kinyilatkoztatta neki a mennyei
dolgokat. Az Úr beborította őt dicsőségével, hogy láthassa a mintát, és mindent
aszerint készíttessen. Ezáltal Izraelnek - amelyet az Úr saját lakhelyévé
kívánt tenni - tárta fel a jellem dicsőséges eszményképét. A mintát az Úr akkor
mutatta meg, amikor a törvényt adta a Sinai hegyen, és elvonult Mózes előtt,
ezzel a szózattal: "Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes
a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen;
megbocsát hamisságot, vétket és bűnt" (2Móz 34:6-'7).
Izrael a maga útját választotta. Nem a minta szerint
építkeztek. Krisztus az igazi templom, amelyben Isten lakozik, földi életének
minden részletét az isteni ideállal összhangban formálta. Így szólt: "Hogy
teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem
közepette van" (Zsolt 40:9). Így épül jellemünk "Isten hajlékává a
Lélek által" (Ef 2: 22). "És mindeneket azon minta szerint
készíts" (Zsid 8 : 5); "hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek
példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek" (1Pt 2:21).
Krisztus szavai arra tanítanak, hogy úgy kell tekintenünk
magunkat, mint akik mennyei Atyánkkal elszakíthatatlan kötelékben vagyunk.
Bármilyen helyzetben is legyünk, Istentől függünk, Ő tartja kézben mindenki
sorsát. Ő jelöli ki teendőnket, felruház képességekkel, ellát eszközökkel a
munkához. Amíg akaratunkat Isten alá rendeljük, bízunk erejében,
bölcsességében, Ő biztos ösvényeken vezet, hogy betölthessük a nagy tervéből
ránk eső részt. Ám aki a maga erejére vagy bölcsességére alapoz, az elválasztja
magát Istentől. Ahelyett, hogy Krisztussal összhangban munkálkodna, Isten és
ember ellenségének szándékát viszi véghez.
A Megváltó folytatta: "Mert amiket az (Atya)
cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi. [...] Amint az
Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar,
megelevenít" (Jn 5:19.21). A szadduceusok nem hittek a test
feltámadásában, Jézus viszont azt mondja nekik, hogy Atyjának egyik legnagyobb
műve a holtak feltámasztása, és néki magának is van hatalma ugyanezt megtenni.
"Eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának
szavát, és akik hallják, élnek" (Jn 5:25). A farizeusok hittek a halottak
feltámadásában. Krisztus kijelenti, hogy már most közöttük van a holtaknak
életet adó erő, látniuk kell megnyilatkozását. Ugyanez a feltámasztó erő ad
életet a "vétkeiben és bűneiben holt" (Ef 2:1) léleknek. A Krisztus
Jézusban való élet ama lelke "az Ő feltámadásának ereje" (Fil 3:10),
megszabadítja az embert "a bűn és a halál törvényétől" (Róm 8:2). A
gonosz hatalma megtört, s hit által az ember oltalomban részesül a bűn ellen.
Aki megnyitja szívét Krisztus Lelkének, az hatalmas erejének részesévé lesz,
amely kihozza testét a sírból.
A szerény Názáreti kijelenti igazi méltóságát. Az emberiség
fölé emelkedik, eldobja a bűn és gyalázat leplét, s láthatóvá válik, mint az
angyalok Dicsőítettje, Isten Fia, aki egy a világmindenség Teremtőjével.
Hallgatói elbűvölten álltak. Soha ember még nem mondott ilyesmit, mint Ő, nem
viselkedett ilyen királyian, fenségesen. Jézus kifejezései világosak,
egyszerűek, tökéletesen ismertetik az Ő küldetését, s a világ kötelességét.
"Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli
a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt. [...] Mert amiként az Atyának
élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában; És
hatalmat ada néki az ítélet-tételre is, mivelhogy embernek fia" (Jn 5 :
22-23.26-27).
Mai Bibliai szakasz: János
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Ószövetségben Mózes
első könyvének 1. és 2. fejezetében olvashatunk arról, hogy Isten megalapítja a
házasságot, mint az első intézményt, és áldásul szánja azt az emberiség
számára. Az Újszövetségben János evangéliumának 2. fejezetében Jézus azzal kezdi
meg szolgálatát, hogy a galileai Kánában részt vesz egy menyegzőn, és ott teszi
első csodáját. Nem tudom, a kedves olvasó hogy van ezzel, de számomra ez azt
üzeni, hogy a házasság nagyon fontos Isten számára, és mindazok, akik az Ő
tanítványainak vallják magukat, jól teszik, ha komolyan és tisztelettel
tekintenek a házasság intézményére.
Az esküvőről szóló
beszámoló egyszerre lenyűgöző és tanulságos. A szűkös anyagi helyzetben lévő
ifjú pár, akik valószínűleg Mária rokonai voltak, az esküvő egy pontján sajnos
kínos helyzetnek nézett elébe a rokonok és barátok előtt. Úgy tűnt, a bor
elfogy, mielőtt a hagyományos, hét napos ünnepség véget érne. Mária
meghívottjaként Jézus nem csak a szégyentől menti meg az ifjú párt, hiszen
mintegy 680 liternyi bort biztosít számukra, miután Mária a segítségét kéri, de
ráadásként a legfinomabb szőlőlét adja nekik, amit valaha ízleltek.
A menyegzőn történt
dráma mélyebb értelemmel bír, mint azt felületes olvasással észrevehetnénk. „A
víz az Ő halálában való keresztségét ábrázolta, a bor pedig vérének kiomlását a
világ bűneiért. Emberi kezek hozták a vizet a megtöltendő vedrekbe, de egyedül
Krisztus szava tudott életadó erőt adni belé” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent
Kiadó. 116. oldal).
Ez a fejezet azzal a
történettel fejeződik be, hogy Jézus megtisztítja a templomot a kereskedőktől,
akik üzleti célokra használták fel a területet. Ez közvetlenül a zsidó húsvét
kezdete előtt történt. A lelki tanulság nyilvánvaló. Ha komolyan elhatározzuk,
hogy tiszteljük Istent, akkor nem folytathatunk olyan szokásokat, amelyek
nincsenek összhangban az Ő országával.
A két történet között
egyértelmű a kapcsolódási pont. Emberi gyengeségünkben sosem találhatunk
megfelelő lelki erőforrást. Mindazonáltal, ha behívjuk Jézust az életünkbe, Ő
olyan bőséges forrásokat biztosít számunkra, ami legvadabb képzeletünket is
felülmúlja.
Nyissuk meg szívünket
ma is Jézus előtt!
Willie Oliver
139. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
22. fejezetéhez
(április 1 –7.).
Tanár voltam egy
magániskolában Szumátra szigetén, amikor úgy döntöttem, otthagyom az állásomat
és orvosmisszionárius leszek. És ezt a történetet olvasva az jutott az eszembe,
hogy miért is hagytam ott a biztonságot azért, hogy fejlődési lehetőséget
keressek.
A történetünkben „a
Megváltó látott valakit, akinek állapota mindenkinél nyomorúságosabb volt”. Ez
az ember majdnem kétszer annyi ideig volt beteg, mint amennyi ideje én életben
vagyok! Olyan sokáig bűnösnek érezni magát (mivel hogy a betegsége a saját
hibájából eredt) szörnyű lehetett! „Egyedül, barátok nélkül tengette életét ez
a szenvedő a nyomorúság hosszú évein át, és már úgy érezte, hogy kivettetett
Isten kegyelméből.” (Jézus élete, 202. o.)
Ha kételkedünk Isten
szeretetében, az sötétséget hoz az életünkre, éppen úgy, ahogy ezzel az
emberrel történt. Emlékszem, amikor a saját rossz döntésem miatt elért a
sötétség. A sok nehézség egyike, ami próbára tett, a munkahelyemen ért.
Szombaton is dolgoznom kellett,, igaz csak egy órát. És én megtettem. Két év
telt azóta, és megígértem Istennek és magamnak, hogy soha többé nem engedem,
hogy a sötétség ennyire elérjen, mint akkor. Nem akarok többé kétségeket,
miközben Krisztust követem.
A legnagyobb öröm,
amikor érezzük Isten jóságát. A béna ember ezt érezte, amikor meggyógyította
Krisztus. Én is ezt éreztem, amikor a bűneimtől elfordítottak. "Hagyjad az
Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti" (Zsolt 37:5)
Maulina Ruth Elisawati,
Sumatra, Indonézia
(az Aenon
Orvosmisszionárius Képzési Program hallgatója Malajziában)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése