Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 27. fejezet 1020. nap
Most a Megváltó szavai zeneként hatoltak a szenvedő fülébe:
"Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid" (Lk 5:20).
A kétségbeesés terhe legördül a beteg lelkéről, a
megbocsátás békéje nyugszik meg rajta, és árad szét arcán. Eltűnt a testi
fájdalom, egész lénye átváltozott. A tehetetlen gutaütött meggyógyult, a bűnös
vétkező bocsánatban részesült.
Őszinte hittel fogadta Jézus szavait, mint az új élet
ajándékát. Nem volt több kérése, örömtől áthatva, csendben feküdt, túlságosan
boldog volt ahhoz, hogy megszólaljon. Mennyei fény sugárzott arcáról, s a nép
szent tisztelettel figyelte a történteket.
Az írástudók nyugtalanul várták, mit szándékozik Jézus
tenni ebben az esetben. Visszaemlékeztek arra, hogyan fordult hozzájuk ez az
ember segítségért, s ők megtagadták tőle a reményt, az együttérzést. Ám ez még
nem volt elég, kijelentették, hogy a betegség Isten átka a bűneiért. Mindez
hirtelen eszükbe jutott, amint maguk előtt látták a beteg embert. Észrevették,
hogy mindenki milyen érdeklődéssel figyeli az eseményeket, és rettenetesen
féltek befolyásuk elvesztésétől.
Ezek a főemberek egy szót sem szóltak egymáshoz, de ahogy
összenéztek, mindegyikük arcáról ugyanazt a gondolatot olvasták le: valamit
tenni kell, hogy feltartóztassák az érzelmek hullámzását. Jézus kijelentette,
hogy a gutaütött bűnei megbocsáttattak. A farizeusok e szavakat
istenkáromlásnak fogták fel, és úgy tekintették, mint amit majd halált érdemlő
bűnként róhatnak föl. Ezt mondták szívükben: "Káromlásokat szól. Ki
bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?" (Mk 2:7)
Jézus rájuk szegezte tekintetét - mire ők megrettentek,
visszahúzódtak -, és így szólt: "Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?
Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt
mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van
hatalma a földön a bűnöket megbocsátani, - mondta, majd a gutaütötthöz fordult:
Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza" (Mt 9:4-6).
Ekkor, akit ágyon hoztak Jézushoz, az ifjúság
rugalmasságával és erejével pattan föl. Az életadó vér áramlik ereiben.
Testének minden szerve hirtelen működni kezd. Az egészség ragyogása váltja föl
a közeledő halál halványságát. "Az pedig azonnal fölkele és felvévén
nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és
dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha nem láttunk ilyet!" (Mk 2:12)
Ó, Krisztus csodálatos szeretete, amely lehajol, hogy
meggyógyítsa a bűnöst, a beteget! Az istenség megszánja a szenvedő emberiséget,
és orvosolja bajait! Ó milyen csodás erő mutatkozott meg az ember fiainak! Ki
kételkedhet a megváltás üzenetében? Ki becsülhetné le az irgalmas Üdvözítő
kegyelmét?
Nem másra, mint teremtő erőre van szükség a bomló test
egészségének helyreállításához. Az a hang, amely életre szólította a föld
porából teremtett embert, ugyanaz adott életet a haldokló gutaütöttnek is.
Ugyanaz az erő, mely életet adott a testnek, megújította a szívet is. Ő, aki a
teremtéskor "szólt és meglett", aki "parancsolt és
előállott" (Zsolt 33:9). Az Ő szava adott életet a bűneiben és vétkeiben
holt léleknek is. A test meggyógyítása annak az erőnek a bizonyítéka, mely
megújította a szívet. Krisztus megparancsolta a gutaütöttnek, hogy keljen fel
és menjen, "hogy [...] megtudjátok - mondta -, hogy az ember Fiának van
hatalma e földön a bűnöket megbocsátani" (Mk 2:10).
A gutaütött testi-lelki gyógyulásra lelt Krisztusban. A
lelki gyógyulást fizikai felépülés követte. Nem szabad megfeledkezni erről a
tanulságról. Ma is ezrek szenvednek testi betegségekben, akik a gutaütötthöz
hasonlóan vágyakoznak az üzenetre: "megbocsáttattak néked a te
bűneid" (Mk 2:9).
A bűn terhe, nyughatatlan és kielégítetlen vágyai képezik
betegségük alapját. Nem találhatnak megnyugvást, míg el nem jönnek a lélek
Gyógyítójához. Az a béke, amelyet egyedül Ő nyújthat, megélénkíti az értelmet,
egészséget ad a testnek.
Jézus azért jött, "hogy az ördög munkáit
lerontsa" (1Jn 3:8). "Őbenne vala az élet" (Jn 1: 4), és Ő így
szól: "Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek" (Jn
10:10). Ő "megelevenítő szellem" (lKor 15:45). Most is ugyanolyan
életadó ereje van, mint amikor a földön meggyógyította a betegeket,
megbocsátott a bűnösöknek. Ő "megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja
minden betegségedet" (Zsolt 103:3).
A gutaütött meggyógyítása olyan hatást váltott ki az
emberekből, mintha megnyílt volna az ég, s kinyilatkoztatta volna a jobb világ
dicsőségét. Ahogy a meggyógyított férfi áthaladt a sokaságon, minden lépésnél
Istent dicsérte, s úgy vitte terhét, mintha az pehelykönnyű volna, az emberek
hátrálva engedtek neki utat, döbbent arccal meredtek rá, s halkan suttogtak
egymás között: "Csodadolgokat láttunk ma" (Lk 5 : 26).
A farizeusoknak a szavuk is elállt a csodálkozástól, és
megsemmisítette őket vereségük. Belátták, hogy most nem tudják irigységükkel
lázba hozni a sokaságot. Csodálatos dolog történt azzal az emberrel, akit már
rábíztak Isten haragjára, és ez olyannyira érintette a népet, hogy egy időre meg
is feledkeztek az írástudókról. A farizeusok látták, hogy Krisztusban olyan erő
lakozik, amely egyedül Istennek tulajdonítható, de szelíd méltóságú modora éles
ellentétben állt saját öntelt viselkedésükkel. Zavarba jöttek, megszégyenültek,
és elismerték - ha nem is vallották be - egy felsőbbrendű lény jelenlétét.
Minél nyilvánvalóbb volt, hogy Jézusnak hatalma van a földön megbocsátani a
bűnöket, annál mélyebben ásták bele magukat a hitetlenségbe. Péter házából -
ahol látták, hogyan gyógyul meg a gutaütött Jézus szavára - azzal távoztak,
hogy új tervet kell kieszelniük Isten Fiának elhallgattatására.
A testi betegséget, bármily rosszindulatú és mélyen
gyökerező lett légyen is az, meggyógyította Krisztus ereje, ám a lelki betegség
erősebben tartja magát azokban, akik behunyják szemüket a világosság előtt. A
lepra, az agyvérzés nem olyan szörnyű, mint a vakbuzgóság vagy a hitetlenség.
Nagy volt az öröm a meggyógyított gutaütött házában, amikor
visszatért családja körébe. Könnyedén hozta az ágyat, melyen röviddel azelőtt
lassan vitték el onnan. Örömkönnyek közt vették körül, alig mertek hinni a
szemüknek. Erős, egészséges férfiúként állt előttük. Azelőtt élettelen karjai
most sietve engedelmeskedtek akaratának. Összeaszott, ólomszínű teste friss,
pirospozsgás lett. Határozottan, szabadon lépdelt. Minden arcvonásán öröm és
reménység rajzolódott ki, a tisztaság és béke kifejezése foglalta el a bűn és
szenvedés nyomainak helyét. Boldog hálaadás szállt föl otthonából Isten
megdicsőíttetett Fia iránt, aki visszaadta a reménytelennek reményét, a
megsebzettnek erejét. Ez az ember és családja készek voltak életüket átadni
Jézusnak. Kétely nem ásta alá hitüket, hitetlenség nem ejtett foltot hűségükön
Őiránta, aki elhozta a fényt sötét otthonukba.
Mai Bibliai szakasz: Az
apostolok cselekedetei 4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Sajnos, amikor csodák
történnek, az ördög is dolgozik, és megpróbálja útját állni az áldásoknak. Így
volt ez akkor is, amikor Pétert és Jánost a vallási vezetők letartóztatták, és
durván vallatták: „Micsoda hatalommal,
vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?” (7. vers). Félhettek volna,
és adhattak volna valami kitérő választ, amivel elterelik Jézusról a figyelmet.
Végtére is jól tudták mi történt Jézussal. Keresztre feszítették Őt! Mégsem próbálták
takargatni az igazságot. Sőt, Péter bátorsággal válaszolt: „Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a
názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten
feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben” (10. vers).
Mi mit tettünk volna
ebben a helyzetben? Azt hiszem, a válaszunk abban rejlik, miként is állunk
helyt az apró próbákban ma. Amikor valaki megkérdőjelezi hitelveinket, életmódunkat,
hitünket, megpróbáljuk-e elrejteni a tényt, hogy hetednapi adventista keresztények
vagyunk, vagy bátran élünk a lehetőséggel, hogy a mi Urunk, Megváltónk és az Ő
igéjének igazságait megosszuk?
Közeledik az idő,
amikor mindannyian próbára tétetünk a hitünk miatt. Sok hittestvérünknek szerte
a világban már ma üldözést kell elszenvednie. A Biblia azonban ezt mondja: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a
tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes
dolog történnék veletek; Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus
szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva
örvendezhessetek” (1Pt 4:12-13).
Máté 10:32 is
emlékeztet bennünket: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én
is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt”. Ez az, amiért élünk – Isten
elismeréséért, nem az emberekéért. Bármi történjék is, legyünk hűségesek Hozzá
ma!
Melody (Melodious Echo) Mason
142. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
26-27. fejezeteihez
(április 22 –28.).
Jézusnak az volt a
célja, hogy megmentsen mindenkit, akit csak lehet. Magához vonzotta az
embereket, nem az által, hogy megpróbálta magára felhívni a figyelmet, vagy
másnak lenni, mint a többiek, hanem az által, hogy az igazságot tanította
elrejthetetlen szeretettel. „Arcának szépsége, nagyszerű jelleme, és
mindenekfelett a tekintetében és hangjában megnyilvánuló szeretet Hozzá vonzott
mindenkit, akit még nem keményített meg a hitetlenség. Ha nem kedves,
együttérző lelkületet sugárzott volna minden pillantása és szava, nem vonzotta
volna magához az óriási tömegeket úgy, ahogyan tette.”
Sátán és a démonai
mindent megtettek, hogy eltereljék a figyelmet, előítéleteket keltsenek az
emberekben és becsapják őket, hogy ezáltal ne részesülhessenek az Igazságban, amely
szabaddá tenné őket. Ők ismét nagy erőkkel ezen fognak dolgozni Isten végső
munkája ellen. Azonban a Szentlélek is ki fog áradni nagy erővel. Isten népe
Jézus lelkével telik be, és ugyanazt a munkát fogja végezni, amit Jézus
végzett. És akkor Jézus eljön újra, hogy hazavigye gyermekeit.
Jeanne Johnson
Hermiston Hetednapi
Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése