Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 21. fejezet 999. nap
A zsidóknak birtokukban volt a Szentírás, s feltételezték,
hogy a szavak puszta, felszínes ismerete alapján örök életre jogosultak.
Azonban Jézus így szólt: "Az ő igéje sincs maradandóan bennetek" (Jn
5:38). Miután szavakkal elutasították Krisztust, személyesen is elvetették.
"Nem akartok hozzám jőni, - mondta Jézus - hogy életetek legyen" (Jn
5 : 40).
A zsidó vezetők tanulmányozták a Messiás királyságára
vonatkozó prófétai tanításokat, de ezt nem az igazság megismerése iránti
őszinte vágyból tették, hanem azért, hogy bizonyítékot találjanak nagyravágyó
reményeik fenntartására. Amikor Krisztus várakozásaikkal ellentétes módon jött
el, nem fogadták be Őt, és saját igazolásukra csalónak próbálták beállítani.
Amikor már rátették lábukat erre az ösvényre, Sátánnak könnyű volt Krisztussal
szembeni ellenállásukban megerősíteni őket. Ugyanazokat a szavakat, melyeket
Istensége bizonyítékának foghattak volna föl, ellene magyarázták. Így Isten
igazságát hazugsággá változtatták, s minél közvetlenebbül szólt hozzájuk a
Megváltó irgalmasságának cselekedetei által, annál csökönyösebben álltak ellent
a világosságnak.
Jézus így szólt: "Én nem embertől nyerem a
bizonyságtételt" (Jn 5:34). Nem a Magas Tanács befolyására vagy
szentesítésére vágyott. Jóváhagyásuk nem jelentett volna megtiszteltetést
számára. A menny ruházta fel méltósággal és hatalommal. Ha kívánja, az Atya
újra tanúsította volna Istenségét. Őmiattuk, a nemzet érdekében, amelynek vezetői
voltak, várta azt, hogy a zsidó főemberek felismerjék jellemét, s elfogadják az
általa hozott áldásokat.
"Én az én Atyám nevében jöttem, és nem, fogadtatok be
engem; ha más jőve a maga nevében, azt befogadnátok" (Jn 5:43). Jézus
isteni hatalommal jött el, az Ő képmását hordozta, betöltötte igéjét, az Ő
dicsőségét kereste - mégsem fogadták el Izrael vezetői. Ám amikor mások jönnek,
Krisztus jellemével ruházzák fel magukat, s közben saját akaratukból
cselekszenek és a saját dicsőségüket keresik - őket elfogadják. És miért?
Azért, mert aki a saját dicsőségét keresi, az másokban is felkelti a
nagyratörési vágyat. Az ilyen felhívásra valóban reagáltak a zsidók. Elfogadták
a hamis tanítót, mert szentesítette becsben tartott véleményüket és
hagyományaikat, így hízelgett büszkeségüknek. Krisztus tanítása viszont nem
egyezett meg az ő elgondolásaikkal. Ő lelki természetű volt, önfeláldozást
követelt, ezért nem fogadták el. Nem ismerték Istent, s mikor Krisztus által
szólt, hangja idegennek tűnt.
Nem ismétlődik-e meg ugyanez napjainkban? Nincs-e sok
ember, még vallási vezető is, aki megkeményíti szívét a Szentlélekkel szemben,
s így lehetetlenné teszi Isten hangjának felismerését? Nem utasítják-e el Isten
igéjét, hogy ragaszkodhassanak saját hagyományaikhoz?
"Ha hinnétek Mózesnek, - mondta Jézus - nékem is
hinnétek; mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon
hisztek az én beszédeimnek?" (Jn 5:46-4"7) Krisztus szólt Mózesen
keresztül Izraelhez. Ha hallgattak volna az isteni hangra, mely nagy vezetőjük
által szólt, ezt ismerték volna fel Krisztus tanításaiban. Ha hittek volna
Mózesnek, neki is hittek volna, Akiről Mózes írt.
Jézus tudta: a papok és írástudók elhatározták, hogy
elveszítik Őt, mégis világosan elmagyarázta az Atyával alkotott egységét, s a
világhoz fűződő viszonyát. Azok is látták, hogy ellenszegülésükre nincsen
ürügy, öldöklő gyűlöletük mégsem csillapodott. Félelem szállta meg őket a Jézus
szolgálatát kísérő meggyőző erő láttán, mégis ellenálltak hívásának, és
sötétségbe burkolóztak.
Egyáltalán nem sikerült aláásniuk Jézus tekintélyét, vagy
elfordítaniuk a nép tiszteletét és figyelmét Tőle. Sok embert meggyőztek
Krisztus szavai. Maguk a vezetők is mélyen kárhoztatták magukat, amikor
bűneiket emlékezetükbe idézte, azonban ez csak még több keserűséget szült Vele
szemben. Elhatározták, hogy kioltják életét. Hírvivőket küldtek szerte az
országba, hogy figyelmeztessék az embereket: Jézus csaló. Nyomába küldött kémek
figyelték és jelentették, mit mondott, mit tett. A drága Megváltó most még
inkább a kereszt árnyékába került.
Mai Bibliai szakasz: János
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jézus a megvetetteket
általunk akarja megmenteni, akik tanítványainak valljuk magunkat. Néhány évvel
ezelőtt látogatást tettem Izraelben, és elhaladtam Samária mellett, ahol az
ebben a fejezetben szereplő történetek játszódnak. Jákób kútja a Garizim és az Ebál
hegy között található. Közel van az ősi kánaánita városhoz, Sikhemhez, ahol
Ábrahám oltárt épített az Úrnak, miután Ő megjelent, és neki, valamint
leszármazottainak ígérte ezt a földet (1Móz 12:6-7).
Ez a fejezet
megvilágítja, mi volt Jézus földi életének egyetlen és legfontosabb feladata. Ő
azért jött, hogy elérje azokat, akiket a társadalom – sőt, sokszor az egyház is
– semmibe vett és lenézett. Jézus példát ad múltbeli és jelenlegi tanítványai
számára, hogy mennyire nagy szükség van az előítéletek leküzdésére, hiszen az
akadályoz abban, hogy elérjük az elveszetteket.
A zsidók szemszögéből
nézve – beleértve Jézus tanítványait is – a samáriai személy, aki a kúthoz
jött, a rossz nemből, a rossz vallásból, a rossz társadalmi osztályból, a rossz
fajból származott, ráadásul még bűnben is élt. Egyértelmű, hogy nem olyan ember
volt, akiért Jézusnak kockáztatnia kellett volna a jó hírnevét. Az üzenet
azonban világos, és ezt ApCsel 10:15 is kihangsúlyozza: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” (új
prot. ford.). A szakasz olyan emberekről szól, akiket sokszor alacsonyabb
rendűnek tartunk saját magunknál. Engednünk kell, hogy Isten hatalma kiűzze
belőlünk ezeket a társadalom által gyártott előítéleteket, amelyek falakat
emelnek közénk és mások közé, akiket Isten szeretne, ha megmentenénk az Ő
országa számára.
Csodálatos látni, mi
minden történik, amikor megosztjuk Jézus kegyelmét azoknak, akik bűneikben
vesztegelnek. Ellen White ezt írja: „Jákób kútjánál a samáriai asszony Jézussal
beszélgetett, és mihelyt megtalálta Jézust, azonnal másokat is hozzá vezetett.
Sokkal eredményesebb misszionáriusnak bizonyult, mint Jézus tanítványai” (A nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 2001,
Advent Kiadó. 61. oldal).
Tartsunk ma
önvizsgálatot, és kérjük Istent, hogy tisztítson meg bennünket az etnikai,
törzsi, vagy faji előítéletektől! Ha ezt megtesszük, akkor bőségesen tudja ránk
árasztani a lelki ajándékokat, hogy elérhessünk másokat, és bemutathassuk nekik
Jézus Krisztus megmentő hatalmát.
Willie Oliver
139. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
22. fejezetéhez
(április 1 –7.).
Tanár voltam egy
magániskolában Szumátra szigetén, amikor úgy döntöttem, otthagyom az állásomat
és orvosmisszionárius leszek. És ezt a történetet olvasva az jutott az eszembe,
hogy miért is hagytam ott a biztonságot azért, hogy fejlődési lehetőséget
keressek.
A történetünkben „a
Megváltó látott valakit, akinek állapota mindenkinél nyomorúságosabb volt”. Ez
az ember majdnem kétszer annyi ideig volt beteg, mint amennyi ideje én életben
vagyok! Olyan sokáig bűnösnek érezni magát (mivel hogy a betegsége a saját
hibájából eredt) szörnyű lehetett! „Egyedül, barátok nélkül tengette életét ez
a szenvedő a nyomorúság hosszú évein át, és már úgy érezte, hogy kivettetett
Isten kegyelméből.” (Jézus élete, 202. o.)
Ha kételkedünk Isten
szeretetében, az sötétséget hoz az életünkre, éppen úgy, ahogy ezzel az
emberrel történt. Emlékszem, amikor a saját rossz döntésem miatt elért a
sötétség. A sok nehézség egyike, ami próbára tett, a munkahelyemen ért.
Szombaton is dolgoznom kellett,, igaz csak egy órát. És én megtettem. Két év
telt azóta, és megígértem Istennek és magamnak, hogy soha többé nem engedem,
hogy a sötétség ennyire elérjen, mint akkor. Nem akarok többé kétségeket,
miközben Krisztust követem.
A legnagyobb öröm,
amikor érezzük Isten jóságát. A béna ember ezt érezte, amikor meggyógyította
Krisztus. Én is ezt éreztem, amikor a bűneimtől elfordítottak. "Hagyjad az
Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti" (Zsolt 37:5)
Maulina Ruth Elisawati,
Sumatra, Indonézia
(az Aenon
Orvosmisszionárius Képzési Program hallgatója Malajziában)
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés