Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 22. fejezet 1003. nap
A beszédeit hallgató hatalmas tömegek révén János híre
mindenfelé eljutott. Óriási érdeklődés kísérte bebörtönzésének kimenetelét.
Szeplőtlen élete és a határozottan őt támogató közvélemény miatt úgy gondolták,
hogy nem bánhatnak erőszakosan vele szemben.
Heródes hitte, hogy János Isten prófétája, és mindenképpen
szabadon akarta bocsátani. Azonban ezt a szándékát késleltette a Heródiástól
való félelme.
Heródiás tudta, hogy közvetlenül sohasem nyerheti el
Heródes beleegyezését János halálához, ezért úgy döntött: célja elérése
érdekében tervet sző. A király születésnapján mulatságot rendeztek az állami
hivatalnokok és az udvari nemesek számára. Lakomázni fognak, lerészegednek.
Heródes elveszíti éberségét, és az asszony saját akarata szerint
befolyásolhatja.
Amikor eljött a nagy nap, és a király evett-ivott az
urakkal, Heródiás beküldte lányát a vacsorázóterembe, hogy táncával
szórakoztassa a vendégeket. Salome ekkor volt női mivoltának első virágjában,
érzéki szépsége megigézte a tivornyázó urakat. Nem volt szokás, hogy az
udvarhölgyek megjelenjenek ezeken az ünnepségeken, s Heródes hízelgő bókokat
kapott, amiért Izrael papjának, hercegének lánya táncolt a vendégek szórakoztatására.
A király elbódult a bortól. A szenvedély került uralomra,
az értelem trónfosztott lett. Csak az örömök termét látta, mulatozó
vendégeivel, az ünnepi asztallal, a csillogó bort és a villódzó fényeket, s az
előtte táncoló fiatal lányt. E pillanattól vakmerően arra vágyott, hogy
olyasmit tegyen, ami dicsőíti őt az udvari főemberek előtt. Esküvel fogadta,
hogy megadja Heródiás lányának, bármit kér, még ha a fele királyságát is.
Salome anyjához szaladt, hogy megkérdezze, mit is kérjen. A
válasz készen volt: Keresztelő János fejét. Salome mit sem tudott az anyja
szívében forrongó bosszúszomjról, s elborzadt a kérés előterjesztésétől, de
Heródiás akarata győzött. A lány visszatért a rettenetes kéréssel:
"Akarom, hogy mindjárt add ide nekem Keresztelő János fejét egy
tálban" (Mk 6:25).
Heródes megdöbbent és összezavarodott. Elcsitult a
mulatozás zaja, baljós csend ülte meg a dőzsölés színhelyét. A király
megdermedt a rémülettől a gondolatra, hogy kioltsa János életét. Mindamellett
szavát adta, s nem akart ingatagnak vagy hirtelenkedőnek látszani. Az esküt
vendégei tiszteletére tette, s ha valamelyikük felajánlotta volna, hogy
feloldja az ígéret alól, boldogan megkímélte volna a prófétát. Lehetőséget
adott nekik, hogy beszéljenek a fogoly érdekében. Ezek az emberek nagy utakat
tettek meg, hogy hallják János prédikálását, és bűntelen embernek, Isten
szolgájának ismerték őt. Noha megrázta őket a lány kérése, a tiltakozáshoz
túlságosan kábultak voltak. Senki sem emelte fel szavát, hogy megmentse az ég
küldöttének életét. E férfiak magas állami, bizalmi állásokat töltöttek be;
súlyos felelősség nyugodott rajtuk, mégis az evésnek, ivásnak adták magukat,
míg végül érzékeik eltompultak. Elméjüket elbódította a szédítő zene és tánc
látványa, lelkiismeretük elaludt. Hallgatásukkal Isten prófétájának halálos
ítéletét mondták ki, s így kielégítették egy elhagyott asszony bosszúját.
Heródes hiába várt, hogy feloldozzák esküje alól; azután
vonakodva megparancsolta: végezzék ki a prófétát. Hamarosan a király és
vendégei elé hozták János fejét. Örökre lezárultak az ajkak, melyek hűségesen
figyelmeztették Heródest: hagyjon fel bűnös életmódjával. Egyetlen éjszakai
mulatás az egyik legnagyobb próféta életébe került.
Ó, hányszor esett áldozatul ártatlanok élete olyanok
kicsapongásának, akik az igazság őreiként kellett volna, hogy álljanak! Aki a
részegítő poharat ajkához emeli, az felelős mindazért az igazságtalanságért,
amit ittas állapotban elkövethet. Mivel értelme eltompul, lehetetlen higgadtan
ítélkeznie, vagy világosan látnia, mi a jó és mi a rossz. Ajtót nyit Sátánnak,
aki rajta keresztül elnyomja és elpusztítja az ártatlanokat. "A bor
csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs"
(Péld 20:1). Ezért van, hogy "eltávozott a jogosság, [. . .) és aki a
gonoszt kerüli, prédává lesz" (Ésa 59:14-15). Akiknek hatalmuk van
felebarátjuk élete felett, bűnt követhetnek el, ha részegeskedésre adják
magukat. Aki törvénykezik, annak meg is kell tartania a törvényt! Önuralommal
kell rendelkeznie! Tökéletesen uralnia kell testi, szellemi és erkölcsi erőit,
hogy értelme élénk legyen, az igazságérzete pedig fejlett!
Keresztelő János fejét átnyújtották Heródiásnak, aki ezt
ördögi elégtétellel nyugtázta. Bosszúja diadalmaskodott, s azzal hízelgett
magának, hogy Heródes lelkiismeretét többé semmi sem kavarja fel. Bűne mégsem
tette boldoggá. Neve utálatosságként kelt közszájra, miközben Heródest
mélyebben zaklatta a lelkiismeret, mint egykor a próféta figyelmeztetései.
János tanításainak befolyása nem csökkent, hanem kiterjedt minden nemzedékre,
egészen az idők végezetéig.
Mai Bibliai szakasz: János
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Életünk minden napján
összpontosítsunk arra, hogy Jézusra mindenek felett szükségünk van! Ha Isten
kegyelme, békessége és hatalma jár át bennünket már a nap kezdetén, ez segít
elkerülni a gonosz kísértéseit. Jézus nemes példát adott nekünk az által, ahogy
az írástudókkal és farizeusokkal bánt. Erről szól a ma tárgyalt bibliai
szakasz, János evangéliumának 8. fejezete.
Bár az evangéliumok
görög kézirataiban nem szerepel ez a történet, csak János kéziratában, a
házasságtörésen kapott, majd az egyházi vezetők által megvádolt asszony
története azonban egybecseng az Újszövetség többi történetével. A tanulság
világos ma is számunkra. Hívőként nem az a dolgunk, hogy megvádoljuk az
embereket, és rámutassunk a bűnükre, legfőképpen azért nem, mert Jézus ismeri a
mi életünkben található gyengeségeket. Inkább Jézusra kell irányítanunk az
emberek tekintetét, akinek van hatalma arra, hogy megbocsásson nekik, és
visszatartsa őket attól, hogy újra a bűn útjára térjenek. Jézus éppen ezért
jött a földre, „hogy megkeresse és
megtartsa, ami elveszett” (Lk 19:10).
Ellen White így írja le
a történet egyik jelenetét: „A világ csak lenézéssel és gúnnyal tekintett erre
a vétkes asszonyra, de a bűntelen Megváltó szánta gyengeségét, és segítő kezet
nyújtott neki. Miközben a képmutató farizeusok elítélték őt, Jézus így szólt
hozzá: »eredj el és többé ne vétkezzél!«”
(The Ministry of Health and Healing,
40. oldal).
Miközben arra
törekszünk, hogy Isten akaratát teljesítsük, sokszor félreértésben lesz
részünk, és hamis vádakkal illetnek bennünket, mint Jézust is, akit
eretnekséggel vádoltak, s azzal, hogy démon lakik benne. Mindennek ellenére mi
továbbra is irányítsuk az emberek figyelmét Jézusra, aki maga az Igazság, és
szabaddá teszi őket. Maradjunk ma is szorosan Jézus mellett!
Willie Oliver
140. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
22-23. fejezeteihez
(április 8 –14.).
Keresztelő Jánosnak a
Messiás számára végzett előkészítő munkája végül egy utolsó helyhez vezetett: a
sírhoz. A szolgálata és élete vége felé közeledő János tapasztalata előre
vetítette Jézus földi szolgálatának és életének végét. János a börtöncellájában
kétségbeesve vívódott, amikor azon tűnődött, vajon a helyes utat választotta-e,
és hogy a tanítványainak hitén esett csorba mit is jelent az Istennel való
kapcsolatukban. Így aztán elküldte a tanítványait, hogy kérdezzék meg, kell-e
másik utat választaniuk.
Miután Jézus
megválaszolta János tanítványainak kérdését, János úgy döntött, hűséges lesz a
halálig.
Amikor Jézus a
Gecsemáné kertben imádkozott, vajon gondolt-e Jánosra? Mikor azon töprengett,
van-e másik út, ami megfelel Isten akaratának, és vajon mi fog történni
kételkedő tanítványaival, eldöntötte-e, hogy ha János úgy döntött, hogy hűséges
lesz a halálig, akkor Ő is megteheti?
Jánoshoz hasonlóan
mindannyiunkkal megesik, hogy el-eltöprengünk azon: vajon az Istenbe vetett
hitünk jó útra vezet-e minket. Ilyenkor kell emlékeznünk arra, hogy Isten
Jánost épp a megfelelő időben küldte el, hogy előkészítse az utat Jézus
számára, aki épp a megfelelő időben szolgált, hogy előkészítse az utat a mi
számunkra. Igaz, hogy nem láthatjuk kezdettől fogva a véget, és nem is
tudhatjuk, hogy Krisztus mikor tér vissza, de tudhatjuk, hogy közel ez az idő,
közel van Isten, és mi is választhatjuk a hit útját.
Brent Hamstra
Egyetemi tanár és
tanszékvezető, Kémia Tanszék
Southern Adventist
University
Collegedale, Tennessee
USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése