Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 24. fejezet 1007. nap
24.
"Avagy nem a József fia-é ez"
Krisztus ragyogó galileai szolgálatának napjait csak
egyvalami árnyékolta be. A názáretiek elutasították. "Avagy nem a József
fia-é ez?" (Lk 4 : 22) - hajtogatták.
Gyermek- és ifjúkorában Jézus testvéreivel együtt vett
részt az istentiszteleteken a názáreti zsinagógában. Bár szolgálatának kezdete
óta nem volt velük, a rokonai tudták, mi történt azóta vele. Amikor újra
megjelent közöttük, érdeklődésük és várakozásuk a legmagasabb fokra hágott. Itt
voltak azok az ismerős alakok, arcok, akiket gyermekkora óta ismert. Itt voltak
anyja és testvérei, s minden szem rászegeződött, amikor szombatnapon belépett a
zsinagógába, és elfoglalta helyét a hívők között.
A szokásos szombatnapi szolgálat keretében a vén
felolvasott a próféták könyveiből, és arra buzdította a népet, hogy
reménykedjenek az Eljövendőben, aki dicső országot alapít, és eltöröl
mindenféle elnyomást. Bizonyítékokat sorolt fel, hogy a Messiás eljövetele
közel van, így akarta lelkesíteni hallgatóit. Leírta eljövetelének dicsőségét,
s kiemelte azt a gondolatot, hogy Ő seregek élén jelenik meg Izrael
szabadítására.
Ha volt jelen írástudó a zsinagógában, elvárták, hogy ő
tartsa a beszédet, de a próféták könyveiből bármelyik izraelita felolvashatott.
Ezen a szombaton Jézust kérték meg, hogy vegyen részt a szolgálatban. Ő
"felálla olvasni, és adák néki az Ésaiás próféta könyvét" (Lk
4:16-17). A szöveget, melyet felolvasott, a Messiásra vonatkoztatták:
"Az Úrnak Lelke
van énrajtam,
mivelhogy felkent
engem,
hogy a szegényeknek az
evangéliumot hirdessem, elkül
hogy a töredelmes
szívűeket meggyógyítsam,
hogy a foglyoknak szabadulást
hirdessek
és a vakok szemeinek
megnyitását,
hogy szabadon bocsássam
a lesújtottakat,
hogy hirdessem az Úrnak
kedves esztendejét.
És behajtván a könyvet,
átadá a szolgának. [...] És a zsinagógában mindenek szemei őreá valának
függesztve. [...] És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának
kedves beszédein, amelyek szájából származtak" (Lk 4:18-22).
Jézus úgy állt az emberek előtt, mint a Reá vonatkozó
jövendölések élő értelmezése. Magyarázta a felolvasott igéket, beszélt a
Messiásról, mint az elnyomottak, a foglyok szabadítójáról, a betegek
gyógyítójáról, a vakok szemének megnyitójáról, arról, aki az igazság
világosságát árasztja a világra. Megnyerő modora és szavainak csodálatos
jelentősége olyan erővel ragadta meg hallgatóit, amilyet még sohasem éreztek.
Az isteni befolyás hullámai minden akadályt elsöpörtek. Mózeshez hasonlóan ők
is szemlélték a Láthatatlant. Amint a Szentlélek érintette szívüket, lelkes
ámennel válaszoltak, és dicsérték az Urat.
Ám amikor Jézus így szólt: "Ma teljesedett be ez az
Írás a ti hallástokra" (Lk 4:21), mintegy hirtelen felébredve, magukra,
valamint Jézus hozzájuk intézett kijelentéseire kezdtek gondolni. Őket,
izraelitákat, Ábrahám gyermekeit foglyoknak nevezte. Jézus rabokhoz szólt,
akiket meg kell szabadítani a gonosz hatalmából, akik sötétségben vannak, és
szükségük van az igazság világosságára. Büszkeségük csorbát szenvedett, félni
kezdtek. Jézus szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér
attól, amire vágytak. Tetteiket túlságosan közelről vizsgálhatja meg. Noha
pontosan betartották a külső ceremóniákat, reszkettek Jézus tiszta, kutató
tekintetétől, megfigyelésétől.
Mai Bibliai szakasz: János
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mindössze hat nappal
húsvét előtt Jézus visszatért Lázár otthonába, és együtt vacsoráztak. Sok zsidó
volt Bethániában amikor Lázár halott volt. A gyakorlat szerint ugyanis a
gyászolók siratókat béreltek föl, és mivel Jeruzsálem igen közel volt, a
barátok és a felbérelt siratók is eljöttek, hogy találkozzanak a feltámadt
Lázárral.
Vessük ezt össze azzal,
ami ezután történt. Mária elővett egy üveg nárdusból való kenetet, aminek az
árát egy évi béréből gyűjtött össze, megkente vele Jézus lábait, majd a saját
hajával törölte meg. Senki nem fizetett neki ezért a tettéért! Mária olyan
szeretetről tett tanúbizonyságot, amilyenről senki más. Egy évnyi keresetének
árából vett kenetet öntött Jézus lábaira! Igazán, lélekből imádta Istent! Júdás
kritizálja a tettét, mert ő magának akarta a pénz egy részét. Milyen
hamis istenimádat és önző lelkület!
A zsidók nagy tömege
hallotta, hogy Jézus ott van, és Lázárt is látni akarták. Milyen ironikus, hogy
a főpap éppen azért akarta megöletni Jézussal együtt Lázárt is, mert ő volt az
élő bizonyíték arra, hogy Jézus a Messiás, aki – legalábbis ők úgy
gondolták – a római jog szerint fenyegette a nemzet biztonságát.
Egy ideig sok zsidó
hitt Jézusnak. Még üdvözölték is pálmaágakkal és Hozsannát zengtek, amint Jézus
a szamárcsikó hátán belépett Jeruzsálembe. Jézust Messiásként üdvözölték,
áldásai és gyógyításai adtak ennek bizonyítékot, és a pálmaágak lengetése olyan
volt, mintha a római ellenség előtt a nemzeti lobogót lengetnék. Volt hit és
hitetlenség a zsidók és vezetőik között, de néhányan, akik hittek, féltek
megvallani Jézusba vetett hitüket (Jn 12:42-43). Ha tudták volna, hogy mi fog
bekövetkezni a következő vasárnap, a feltámadás napján!
Te hogy állsz ezzel?
Hiteles vagy hiteltelen hívő vagy? Igaz, vagy hamis istenimádó vagy?
Legyünk őszinték a hitünkben, és imádjuk az Atyát Jézus nevében! „De eljő az óra, és az most vagyon, amikor
az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is
ilyeneket keres, az ő imádóiul” (Jn 4:23).
Christopher Bullock,
M.Div.
141. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
24-25. fejezeteihez
(április 15 –21.).
Jézus visszatért a
gyermekkori zsinagógájához Názáretbe, és egyértelmű bizonyságot tett az
életéről, szolgálatáról és arról, hogy benne teljesült be az a prófécia, amely
a megígért messiásról szól. Azonban ez nem ment könnyen. Mai modern nyelven
szólva azt mondhatnánk, hogy a tömeg úgy érezte: Jézus eljutott a
„prédikálástól a beavatkozásig”, amikor kijelentette, hogy az írások, amiket ők
kincsként őriztek mint az isteni megszabadítás ígéretét, azon a napon
beteljesedtek Ő általa.
Hogyan lehetséges ez? Soha sem gondoltak úgy Jézusra, mint akiből bárki is válhat. A szabadítónak, akire ők vágytak, emberfölöttinek kellett volna lennie, hogy több nemzedék reményét és álmát megvalósíthassa. Jézusról úgy tartották, hogy túlságosan mindennapi. A próféciák megindították a szívüket, de a beteljesedésük dühöt ébresztett bennük. „Jézus szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér attól, amire vágytak.” (Jézus élete, 237. o.)
Időnként, ha az igazságot akarjuk élni, az azt jelenti, hogy egyedül kell ezt tegyük. „Az igazság nem volt népszerű Krisztus idejében. Napjainkban sem az.” (Jézus élete, 242. o.) Jézus azonban nem elégedett meg azzal, hogy ezt egyedül tegye, Ő tanítványokat keresett, akik követik Őt a szolgálatban. Nem ringatták magukat abba az illúzióba, hogy könnyű életük lesz, de Krisztus megerősítette őket (és minket is) abban, hogy Isten gondoskodni fog a szükségleteikről. Megéri mindent feladni azért, hogy Krisztust követhessük.
Karen Lifshay
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés