Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 28. fejezet 1022. nap
Ilyen alkalmakkor jó néhány olyan embert érintett a
Megváltó tanítása, akik akkor még nem fogadták el Őt, csak mennybemenetele
után. Amikor kitöltetett a Szentlélek, és egyetlen napon háromezren tértek meg,
közülük sokan az igazságot először a vámszedők asztalánál hallották, és
némelyikük az evangélium hírnökévé is vált. Máté számára Jézus példája a
vendégségben állandó tanulságul szolgált. A megvetett vámszedő az egyik
legodaadóbb evangélista lett, szolgálata során szorosan a Mester lábnyomán
járt.
Amikor az írástudók megtudták, hogy Jézus Máténál járt
vendégségben, megragadták az alkalmat, hogy megvádolják. Úgy döntöttek, hogy a
tanítványokon kezdik a munkát. Felébresztik előítéleteiket, s így remélhetőleg
elidegenítik őket Mesterüktől. Az volt a taktikájuk, hogy Krisztust bevádolják
a tanítványoknál, a tanítványokat pedig Krisztusnál, és nyilaikat oda célozzák,
ahol az emberek a legsebezhetőbbek. Sátán ilyen módon dolgozik a mennyei
hűtlenség óta, s az ő lelke indítja mindazokat, akik egyenetlenséget,
széthúzást akarnak kelteni.
"Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és
bűnösökkel együtt?" (Mt 9 :11 ) - kérdezték az irigy írástudók.
Jézus nem várta meg, hogy tanítványai feleljenek a vádra,
hanem maga válaszolt: "Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem
a betegeknek. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem
áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a
megtérésre" (Mt 9:12-13). A farizeusok lelkileg egészségesnek tartották
magukat, mint akiknek nincs szükségük orvosra, a vámszedőkre és pogányokra
viszont úgy tekintettek, mint akik elvesznek a lelki betegségekben. Hát akkor
nem az volt-e Jézus orvosi munkája, hogy ahhoz a réteghez menjen, amelyiknek
szüksége van segítségére?
Bár a farizeusok igen jó véleményt alkottak magukról,
valójában állapotuk rosszabb volt, mint az általuk megvetett személyeké. A
vámszedők kevésbé voltak vakbuzgóak, önelégültek, és így fogékonyabbnak
bizonyultak az igazság iránt. Jézus így szólt az írástudókhoz: "Elmenvén
pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot" (Mt
9:13). Ezzel mutatott rá, hogy noha állításuk szerint Isten igéjét tanítják,
annak lelkülete teljesen ismeretlen előttük.
A farizeusok erre egy időre elhallgattak, de még inkább
megkövesedtek az ellenségeskedésben. Ezután Keresztelő János tanítványaira
vetettek szemet, megpróbálták őket szembeállítani a Megváltóval. Ezek a
farizeusok nem ismerték el Keresztelő János küldetését. Csúfolták önmegtagadó
életéért, egyszerű szokásaiért, szerény öltözetéért, és fanatikusnak
nyilvánították. Mivel János elítélte képmutatásukat, ők is visszautasították szavait,
és megpróbálták az embereket ellene uszítani. Isten Lelke munkálkodott e
gúnyolódók szívében, meggyőzte őket bűneikről - de ők elutasították Isten
tanácsát, és Jánosról kijelentették, hogy ördögtől megszállott.
Most, amikor Jézus elvegyült a nép között, asztaluknál
evett-ivott, falánksággal, iszákossággal vádolták meg. Ezek a szavak pontosan a
vádlókra voltak igazak. Ahogyan Sátán Istent hamis színben tünteti fel, és
saját tulajdonságait ruházza Rá, a gonoszok éppúgy festenek torz képet Isten
küldötteiről.
A farizeusok nem akarták elismerni: Jézus azért eszik
vámszedőkkel és bűnösökkel, hogy mennyei világosságot hozzon a sötétségben
lévők számára. Nem akarták észrevenni, hogy az isteni Tanító minden elhullatott
szava élő mag, amely kicsírázik, és gyümölcsöt terem Isten dicsőségére.
Elhatározták, hogy nem fogadják be a világosságot, és bár szembenálltak
Keresztelő János küldetésével, most készek voltak baráti kezet nyújtani
tanítványainak, mert remélték, hogy ezzel megnyerhetik őket szövetségesül Jézussal
szemben. Állításuk szerint Jézus semmibe vette az ősi hagyományokat; Keresztelő
János egyszerű kegyességét szembeállították Jézus életmódjával, aki
vámszedőkkel és bűnösökkel lakomázik.
János tanítványai ezidőtájt nagyon levertek voltak. Ez még
azelőtt történt, mielőtt Jézust megkeresték János üzenetével. Szeretett
tanítójuk börtönben volt, napjaik gyászban teltek. Jézus semmit sem tett János
kiszabadításáért, sőt mintha azért jött volna, hogy kétségbevonja tanítását. Ha
János Isten küldötte, akkor Jézus és tanítványai miért viselkednek egészen
másképpen?
János tanítványai nem látták tisztán Krisztus munkásságát,
azt gondolták, valami alapja azért lehet a farizeusok vádjainak. Az írástudók
számos előírását betartották, sőt azt remélték, hogy a törvény cselekedetei
által megigazulnak. A böjtöt a zsidók érdemnek számító cselekedetként
gyakorolták, a legmerevebbek hetente két napot böjtöltek. A farizeusok és János
tanítványai éppen böjtöltek, amikor ez utóbbiak Jézushoz jöttek a kérdéssel:
"Miért hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig
nem böjtölnek?" (Mt 9:14)
Jézus nagyon szelíden válaszolt. Nem próbálta
helyreigazítani a böjtölésről alkotott téves felfogásukat, inkább saját
küldetését illetően terelte őket helyes irányba. Ugyanazokkal a kifejezésekkel
élt, melyeket maga Keresztelő János is használt, amikor Jézusról bizonyságot
tett. János ezt mondta: "Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény
barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának.
Ez az én örömem immár betelt" (Jn 3:29). János tanítványai nem tudtak nem
visszaemlékezni tanítójuk szavaira, amikor a hasonlatot folytatva Jézus így
szólt: "Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek, amíg a
vőlegény velük van? " (Lk 5 : 34).
Mai Bibliai szakasz: Az
apostolok cselekedetei 6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A
jeruzsálemi gyülekezet továbbra is folyamatosan növekszik. Az apostolok már
átestek a lenyűgöző börtönbéli tapasztalatokon, és látták a fogház kapuit
csodálatosan megnyílni (ApCsel 5.). Továbbra is bátran tanítottak és
prédikáltak. Most azonban súrlódás keletkezett a görögök és a zsidók között,
mert a görögök szerint az ő özvegyeiket elhanyagolták. Mit tesznek tehát az
apostolok? Bölcsen felismerik, hogy egymagukban nem képesek mindent megoldani,
ezért fokozatosan másokat is megbíznak a munkával. Kiválasztanak hét diakónust,
hogy az egyház tagjainak fizikai szükségleteiről gondoskodjanak. Nem tartozhat
azonban akárki a diakónusok közé. Becsületesnek, Szentlélekkel teljesnek és
bölcsnek kell lenniük. Itt találkozunk első alkalommal Istvánnal.
István
hűséges hívő, Szentlélekkel teljes. Ebből kifolyólag sok csodatétel kíséri
életét és szolgálatát. A Biblia szerint, amikor beszélt, hallgatósága, korának
emberei, nem tudtak ellenállni a szavait kísérő Léleknek és bölcsességnek.
Emiatt őt is rövidesen a Nagytanács elé hurcolták. A vallási vezetők gonosz
taktikája és a hamis tanúk rágalmazó szavai ellenére István erősen megállt
hitében. „És szemeiket reá vetvén a tanácsban ülők mindnyájan, olyannak
látták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját” (15.
vers). Micsoda
bizonyságtétel!
E. G.
White Előtted
az élet című
könyvében ezt üzeni nekünk: „A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége –
olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vesztegethetők; olyan emberekre, akik
lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre, akik merik a bűnt nevén
nevezni; olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik
kötelességüket; olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon
bár az ég!” (Budapest, 1992, Advent Kiadó. 55. oldal.)
István
ilyen ember volt. Isten ma tőlünk, férfiaktól és nőktől ugyanezt a magas
színvonalat várja el. Még ha a világ szét is esik körülöttünk, segítsen minket
az Úr, hogy hűségesek legyünk és erősen megálljunk Őérte! Jézus hamarosan
eljön! Legyünk mindig készen!
Melody
(Melodious Echo) Mason
143. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
28-29. fejezeteihez
(április 29 – május 5.).
A házamban van egy
kiírás ezzel a felirattal: „Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor
mindenki rosszul fogja érezni magát.” Poénként vettem meg, de időnként
túlságosan igaz ahhoz, hogy vicces legyen. Ezen alkalmakkor bizonyára
farizeusként viselkedem.
Ezek a farizeuseok voltak
a legnagyobb hangulatgyilkosok. Nem csak, hogy nem érezték jól magukat, de azt
sem akarták, hogy mások jól érezzék magukat. Úgy látták, hogy a Lévi Máté
házánál lévő ünnepség bűn és szégyenteljes. Ragaszkodtak ahhoz, hogy úgy
menjenek a dolgok, ahogy ők akarják. Sikeresen el is érték, hogy az emberek
szenvedjenek. És ami még rosszabb, beszennyezték Isten hírnevét, mivel az Ő
képviselőinek vallották magukat.
János tanítványai
szintén ebbe a csapdába estek, amikor a böjtölést a vallásos hitbuzgalom kifejezőeszközévé
tették. A farizeusok a szombatot olyan nappá tették, amely a követelményeivel
terhet jelent. Sajnos azonban ez a fajta buzgóság a legalizmust szolgálja és
nem az Urat. Az ezt képviselők elvárásainak nincsen vége, hiszen „ragaszkodnak
ahhoz, hogy olyan úton üdvözüljenek, melyen fontos dolgokat cselekedhetnek.”
(Jézus élete, 280. o.)
Jézus elutasította
annak a gondolatát, hogy a tanítványai böjtöljenek, amíg Ő velük volt. Azt
akarta, hogy az Ő jelenlétében örvendezzenek, és boldogan szolgálják Őt. Ez az
a hozzáállás, amivel a szombatot meg kell ünnepeljük. „Azért rendeltetett, hogy
létrehozza ember és Isten közösségét.” (Jézus élete, 286. o.) „Örvendezzünk és
vígadjunk ezen!” Zsolt. 118:24
Karen Lifshay
Stanfield, Oregon
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés