2018. december 12., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 12 - SZERDA - 2 Mózes 11


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 84. fejezet 1248. nap

84. "Békesség néktek!"

A két tanítvány eljutott Jeruzsálemig és beléptek a városba a keleti kapun, amely ünnepi alkalmakkor éjjel is nyitva volt. A házak sötétek és csendesek voltak, de a tanítványok megtalálták útjukat a szűk utcákon át a felkelő hold fényénél. A felházhoz mentek, ahol Jézus a halála előtti este utolsó óráit töltötte. Tudták, hogy testvéreiket itt találhatják meg. Bár késő éjszaka volt, tudták, hogy a tanítványok nem alusznak el addig, míg bizonyosat nem tudnak arról, ami Uruk testével történt. A felház ajtaját biztonságosan bereteszelve találták. Bebocsátásért kopogtattak, de nem jött semmi válasz. Minden csendes volt. Azután megmondták a nevüket. Ekkor az ajtót óvatosan kireteszelték és ők beléptek a házba. Velük együtt azonban egy láthatatlan másik személy is belépett. Az ajtót azután újra bezárták, hogy a retesz megint az ajtó elé került, hogy távol tartson minden idegent.

Az Emmausból érkezett tanítványok mindenkit meglepő izgalomban találtak. Lázban égtek, hangjuk hálaadásban és dicséretmondásban tört ki. Ezt mondogatták: "Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!" (Lk 24:34). Azután a két emmausi tanítvány lihegve a sietségtől, amellyel útjukat megtették, elmondták a csodálatos történetet arról, hogy Jézus miként jelent meg nekik. Éppen befejezték beszámolójukat, amelyről néhányan azt mondták, hogy nem hiszik el, mert túlságosan is jó ahhoz, hogy igaz lehessen, mikor íme, újabb valaki állott meg előttük. Minden szem az idegenre szegeződött. Senki sem kopogtatott bebocsátásért. A lépések hangját nem hallották. A tanítványok megijedtek. Csodálkoztak és azt kérdezték: mit jelentsen ez? Azután hallottak egy hangot, amely nem volt, nem lehetett senki másé, csak Mesterük hangja. Tisztán és világosan hangzottak ajkáról a szavak: "Békesség néktek! Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. És monda nékik:

Miért háborodtatok meg és miért támadnak szívetekben okoskodások? Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem és lássátok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait" (Lk 24:36-40).

A tanítványok megpillantották a rettentő szögektől átütött kezeket és lábakat. Felismerték Uruk hangját, amelyhez hasonlót sohasem hallottak. "Mikor pedig még nem hivék az öröm miatt és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami ennivalótok? Ők pedig adának néki egy darab sült halat és valami lépesmézet. Melyeket elvőn és előttök evék" (Lk 24:41-43). "Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat" (Jn 20:20). Hit és öröm foglalta el a hitetlenség helyét, és olyan érzéssel, amelyet szavakkal nem lehet kifejezni, vallást tettek feltámadott Üdvözítőjük mellett.

Jézus születésekor angyal hirdette: "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!" (Lk 2:14). Most, mikor feltámadása után Krisztus először jelent meg tanítványainak, az Üdvözítő ezekkel az áldott szavakkal fordult hozzájuk: "Békesség néktek!" (Lk 24:36). Jézus mindig kész békességet ajándékozni azoknak, akiknek a lelkét kétségek és félelmek terhelték meg. Krisztus arra vár, hogy megnyissuk szívünk ajtaját előtte és azt mondjuk neki:

"Maradj velünk!" (Lk 24:29). Maga Krisztus mondja: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem" (Jel 3:20).

Mai Bibliai szakasz: 2 Mózes 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az utolsó csapás volt a legkeményebb. Ezen a ponton Egyiptom, amely egykor globális szuperhatalom volt, a gazdasági jólét epicentruma, romokban hever. Termésük tönkrement, állataik elpusztultak, városaikat döglött békatetemek borítják, az emberek pedig épphogy elkezdtek gyógyulni a sebekből, a legyektől és a tetvektől. Egyiptom csak árnyéka korábbi önmagának és sok idő fog eltelni addig, amíg felépül romjaiból.

Mindeközben a fáraó még mindig elutasítja az izraeliták elengedését. A gazdasági veszteség, amit felhalmozott azzal, hogy megkeményítette a szívét, messze túlszárnyalja azt a gazdasági veszteséget, amit a rabszolgák elengedése okozott volna. Még gyermeke elvesztésének a fenyegetettsége alatt is megkeményíti a szívét.

Sátán erős hatást gyakorol a fáraóra ebben a helyzetben. Egy hatalmas tanulsága az egyiptomi csapásoknak az, hogy Sátán befolyása csak fájdalmat, halált és pusztulást eredményez. Arra indít, hogy kezdj el magyarázkodni és ne csak magadnak, de a körülötted élő embereknek is árts. Ha a fáraó csak egy lépést visszalépett volna és el kezdte volna megérteni, hogy mennyi kárt okozott esztelen makacsságával, hősként dicsőítették volna és nem egy zsarnokot láttak volna benne.   

Dönts úgy, hogy Istenre hallgatsz, és amikor azt érzed, hogy másoknak fájdalmat okozol, lépj vissza és bizonyosodjál meg arról, hogy makacsságod nem okoz másoknak fájdalmat.   

Solana Campbell

175. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  83-84. fejezeteihez (december 9-15.).

A tanítványok a kövekben botladozva és időnként a sötétben eltévedve visszamentek a nyolcmérföldes úton Jeruzsálembe. Lángra lobbant szívükkel alig várták, hogy elmondhassák a tanítványoknak: „Láttuk a feltámadt Urunkat!”

Jeruzsálemből Emmauszba tartva a fel nem ismert Úr arra vágyott, hogy megvigasztalja az összezavarodott tanítványokat. El akarta törölni a könnyeket az arcukról, és örömmel helyettesíteni, de elsőként felejthetetlen leckéket kellett adnia nekik. Krisztusnak meg kellett mutatnia, hogy ami valamennyi reményük elvesztését jelentette, valójában valamennyi reményük bibliai alapja. A kereszt árnyéka a kereszt dicsőségévé fog válni.

Krisztus figyelmesen sétált a köves út mentén, társainak járásához igazodott, időnként megállt pihenni; nagyon szerette volna felemelni a zavarodottság fátylát a szeretett tanítványai elméjéről. Isten ma is tiszteletben tartja a mi tempónkat. Soha sem visz minket gyorsabban, mint ahogy el tudjuk viselni. Gyengéden és figyelmesen fedi fel az igazságokat magáról és a saját szívünkről, úgy, hogy emlékezetesek legyenek, és életünk szerves részévé váljanak.

Gyakran összezavar minket a fájdalom és vigasztalódásra vágyunk, de Krisztus tudja, mire van szükségünk, hogy sziklaszilárd hitünk alakuljon ki. Így aztán Ő türelmesen sétál velünk, tanít és kalauzol minket. És igen, vigasztal.

A Krisztussal járás időnként lehet, hogy a zavarodottság, a könnyek és a tanulás útját jelenti. Végül azonban, amikor megismerjük útitársunkat, akivel sétáltunk, eljön az örömünnep ideje. Bízz az Ő időzítésében! Ő tudja, mire van szüksége a szíveknek.


Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: