Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 84. fejezet 1248. nap
84.
"Békesség néktek!"
A két tanítvány eljutott Jeruzsálemig és beléptek a városba
a keleti kapun, amely ünnepi alkalmakkor éjjel is nyitva volt. A házak sötétek
és csendesek voltak, de a tanítványok megtalálták útjukat a szűk utcákon át a
felkelő hold fényénél. A felházhoz mentek, ahol Jézus a halála előtti este
utolsó óráit töltötte. Tudták, hogy testvéreiket itt találhatják meg. Bár késő
éjszaka volt, tudták, hogy a tanítványok nem alusznak el addig, míg bizonyosat
nem tudnak arról, ami Uruk testével történt. A felház ajtaját biztonságosan
bereteszelve találták. Bebocsátásért kopogtattak, de nem jött semmi válasz.
Minden csendes volt. Azután megmondták a nevüket. Ekkor az ajtót óvatosan
kireteszelték és ők beléptek a házba. Velük együtt azonban egy láthatatlan
másik személy is belépett. Az ajtót azután újra bezárták, hogy a retesz megint
az ajtó elé került, hogy távol tartson minden idegent.
Az Emmausból érkezett tanítványok mindenkit meglepő
izgalomban találtak. Lázban égtek, hangjuk hálaadásban és dicséretmondásban
tört ki. Ezt mondogatták: "Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent
Simonnak!" (Lk 24:34). Azután a két emmausi tanítvány lihegve a
sietségtől, amellyel útjukat megtették, elmondták a csodálatos történetet
arról, hogy Jézus miként jelent meg nekik. Éppen befejezték beszámolójukat,
amelyről néhányan azt mondták, hogy nem hiszik el, mert túlságosan is jó ahhoz,
hogy igaz lehessen, mikor íme, újabb valaki állott meg előttük. Minden szem az
idegenre szegeződött. Senki sem kopogtatott bebocsátásért. A lépések hangját
nem hallották. A tanítványok megijedtek. Csodálkoztak és azt kérdezték: mit
jelentsen ez? Azután hallottak egy hangot, amely nem volt, nem lehetett senki
másé, csak Mesterük hangja. Tisztán és világosan hangzottak ajkáról a szavak:
"Békesség néktek! Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami
lelket látnak. És monda nékik:
Miért háborodtatok meg és miért támadnak szívetekben
okoskodások? Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok:
tapogassatok meg engem és lássátok; mert a léleknek nincs húsa és csontja,
amint látjátok, hogy nékem van! És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és
lábait" (Lk 24:36-40).
A tanítványok megpillantották a rettentő szögektől átütött
kezeket és lábakat. Felismerték Uruk hangját, amelyhez hasonlót sohasem
hallottak. "Mikor pedig még nem hivék az öröm miatt és csodálkozának,
monda nékik: Van-é itt valami ennivalótok? Ők pedig adának néki egy darab sült
halat és valami lépesmézet. Melyeket elvőn és előttök evék" (Lk 24:41-43).
"Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat" (Jn
20:20). Hit és öröm foglalta el a hitetlenség helyét, és olyan érzéssel,
amelyet szavakkal nem lehet kifejezni, vallást tettek feltámadott Üdvözítőjük
mellett.
Jézus születésekor angyal hirdette: "Dicsőség a
magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jó
akarat!" (Lk 2:14). Most, mikor feltámadása után Krisztus először jelent
meg tanítványainak, az Üdvözítő ezekkel az áldott szavakkal fordult hozzájuk:
"Békesség néktek!" (Lk 24:36). Jézus mindig kész békességet
ajándékozni azoknak, akiknek a lelkét kétségek és félelmek terhelték meg.
Krisztus arra vár, hogy megnyissuk szívünk ajtaját előtte és azt mondjuk neki:
"Maradj velünk!" (Lk 24:29). Maga Krisztus
mondja: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én
szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő
énvelem" (Jel 3:20).
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az utolsó csapás volt a
legkeményebb. Ezen a ponton Egyiptom, amely egykor globális szuperhatalom volt,
a gazdasági jólét epicentruma, romokban hever. Termésük tönkrement, állataik
elpusztultak, városaikat döglött békatetemek borítják, az emberek pedig épphogy
elkezdtek gyógyulni a sebekből, a legyektől és a tetvektől. Egyiptom csak
árnyéka korábbi önmagának és sok idő fog eltelni addig, amíg felépül romjaiból.
Mindeközben a fáraó még
mindig elutasítja az izraeliták elengedését. A gazdasági veszteség, amit
felhalmozott azzal, hogy megkeményítette a szívét, messze túlszárnyalja azt a
gazdasági veszteséget, amit a rabszolgák elengedése okozott volna. Még gyermeke
elvesztésének a fenyegetettsége alatt is megkeményíti a szívét.
Sátán erős hatást
gyakorol a fáraóra ebben a helyzetben. Egy hatalmas tanulsága az egyiptomi
csapásoknak az, hogy Sátán befolyása csak fájdalmat, halált és pusztulást
eredményez. Arra indít, hogy kezdj el magyarázkodni és ne csak magadnak, de a
körülötted élő embereknek is árts. Ha a fáraó csak egy lépést visszalépett
volna és el kezdte volna megérteni, hogy mennyi kárt okozott esztelen
makacsságával, hősként dicsőítették volna és nem egy zsarnokot láttak volna
benne.
Dönts úgy, hogy Istenre
hallgatsz, és amikor azt érzed, hogy másoknak fájdalmat okozol, lépj vissza és
bizonyosodjál meg arról, hogy makacsságod nem okoz másoknak fájdalmat.
Solana Campbell
175. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
83-84. fejezeteihez
(december 9-15.).
A tanítványok a
kövekben botladozva és időnként a sötétben eltévedve visszamentek a
nyolcmérföldes úton Jeruzsálembe. Lángra lobbant szívükkel alig várták, hogy
elmondhassák a tanítványoknak: „Láttuk a feltámadt Urunkat!”
Jeruzsálemből Emmauszba
tartva a fel nem ismert Úr arra vágyott, hogy megvigasztalja az összezavarodott
tanítványokat. El akarta törölni a könnyeket az arcukról, és örömmel
helyettesíteni, de elsőként felejthetetlen leckéket kellett adnia nekik.
Krisztusnak meg kellett mutatnia, hogy ami valamennyi reményük elvesztését
jelentette, valójában valamennyi reményük bibliai alapja. A kereszt árnyéka a
kereszt dicsőségévé fog válni.
Krisztus figyelmesen
sétált a köves út mentén, társainak járásához igazodott, időnként megállt
pihenni; nagyon szerette volna felemelni a zavarodottság fátylát a szeretett
tanítványai elméjéről. Isten ma is tiszteletben tartja a mi tempónkat. Soha sem
visz minket gyorsabban, mint ahogy el tudjuk viselni. Gyengéden és figyelmesen
fedi fel az igazságokat magáról és a saját szívünkről, úgy, hogy emlékezetesek
legyenek, és életünk szerves részévé váljanak.
Gyakran összezavar
minket a fájdalom és vigasztalódásra vágyunk, de Krisztus tudja, mire van
szükségünk, hogy sziklaszilárd hitünk alakuljon ki. Így aztán Ő türelmesen
sétál velünk, tanít és kalauzol minket. És igen, vigasztal.
A Krisztussal járás
időnként lehet, hogy a zavarodottság, a könnyek és a tanulás útját jelenti.
Végül azonban, amikor megismerjük útitársunkat, akivel sétáltunk, eljön az
örömünnep ideje. Bízz az Ő időzítésében! Ő tudja, mire van szüksége a
szíveknek.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés