Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 81. fejezet 1241. nap
Krisztus feltámadt a halottak közül első gyümölcseként
azoknak, akik elaludtak. Előképe volt a kévelengetésnek. Feltámadása éppen azon
a napon következett be, mikor a kévelengetést kellett bemutatni az Úr előtt.
Több mint ezer évig hajtották végre ezt a jelképes ceremóniát.
A szántóföldekről az első megérett, magvas gabonakalászokat
összegyűjtötték. Amikor az emberek felmentek Jeruzsálembe, akkor az első
termésből kötött kévéket lengették hálaáldozatként az Úr előtt. Amíg ez a
felajánlás meg nem történt, a sarlóval nem érinthették meg a gabonaszálakat,
nem gyűjthették és köthették azokat kévékbe. Az Istennek felajánlott kévék
ábrázolták azt a nagy lelki aratást, amelynek a kalászait és kévéit be kellett
takarítani Isten országa számára. Krisztus feltámadása az előképe és a záloga
az igazak feltámadásának. "Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és
feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus
által ővele együtt" (lThess 4:14).
Mikor Krisztus feltámadott, a foglyok sokaságát hozta elő a
sírjaikból. A halálakor bekövetkezett földrengés megnyitotta sírjaikat, és
amikor feltámadt, akkor vele együtt előjöttek ezekben a megnyílt sírokban
nyugvó halottak is. Ezek olyan halottak voltak, akik míg éltek, Isten
munkatársai voltak, és akik életük árán is bizonyságot tettek az igazságról.
Most Krisztus mellett kellett nekik bizonyságot tenniük, aki feltámasztotta
őket a halálból.
Földi szolgálata alatt Jézus életre hívott néhány halottat.
Feltámasztotta a naini özvegyasszony fiát, és egy főembernek, név szerint
Jairusnak a leányát és Lázárt. Ezeket azonban nem ruházta fel
halhatatlansággal. Feltámadásuk után is még mindig alá voltak vetve a halálnak.
Azok azonban, akik Krisztus feltámadásakor jöttek elő a sírjukból, már az örök
életre támadtak fel. Vele együtt emelkedtek fel a halál felett aratott
győzelmének bizonyságaiként, diadalemlékeiként. Ezek - mondotta Krisztus -,
többé nem foglyai a Sátánnak, mert megváltottam őket. Hatalmam első
gyümölcseiként kihoztam őket sírjukból, hogy velem legyenek ott, ahol én
vagyok, és hogy soha többé ne lássanak halált, és ne tapasztaljanak
szomorúságot.
Ezek a Krisztussal együtt feltámadott halottak mentek be a
városba, és jelentek meg sokaknak és mondották el mindenkinek, hogy Krisztus
feltámadott a halottak közül, és mi is vele együtt támadtunk fel. Így vált
letagadhatatlanná a feltámadás igazsága. A feltámadott szentek tettek
tanúbizonyságot a próféta szavainak igazsága mellett. "Megelevenednek
halottaid és holttesteim fölkelnek" (Ésa 26:19). Feltámadásuk szemléltette
a prófécia beteljesedését: "Serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban
lakoztok, mert harmatod az élet harmata és visszaadja a föld az árnyakat!"
(Ésa 26:19).
A hívő emberek számára Krisztus a feltámadás és az élet.
Üdvözítőnknél Isten helyreállította azt az életet, amely a bűn által elveszett.
Mivel az életet önmagában hordozza, azért meg tudja eleveníteni azokat, akiket
akar. Isten felruházta őt a halhatatlanság adásának a jogával. Azt az életet,
amelyet letett ember voltában, ismét felveszi és az emberiségnek adja. "Én
azért jöttem - mondta -, hogy életük legyen és bővölködjenek" (Jn 10:10).
"Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg
nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek
kútfeje lesz őbenne" (Jn 4:14). "Aki eszi az én testemet, és issza az
én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon"
(Jn 6:54).
A hívő emberek számára a halál csak egy röpke pillanat és
nincs nagy jelentősége. "Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát
halált soha örökké [...] nem kóstol halált örökké" (Jn 8:51-52). A
keresztények számára a halál csak elalvás, egy pillanatnyi csendesség és
sötétség. A Krisztussal való élet Istenben elrejtett élet.
"Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelen, akkor majd
ti is Ővele együtt, megjelentek dicsőségben" (Kol 3:4).
Azt a hangot, amely a keresztről ezt kiáltotta:
"Elvégeztetett!" (Jn 19:30) - a halottak is meghallották. Ez a hang
átütötte a sírok falait és megparancsolta az alvóknak, hogy keljenek fel. Így
lesz majd, mikor Krisztus hangja felharsan az égből. Ez a hang behatol majd a
sírokba, kinyitja a sírboltokat és a Krisztusban meghaltak feltámadnak.
Üdvözítőnk feltámadásakor csak néhány sír tárult fel. Második eljövetelekor
azonban minden drága halottunk meghallja majd az Ő hangját és előjönnek a
dicsőséges és halhatatlan életre. Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta
Krisztust a halottak közül, feltámasztja majd az Ő egyházát is, és megdicsőíti
azt Vele, minden fejedelemségek, minden hatalmasságok és minden más név felett,
amely adatott, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Mózes és Isten
közötti párbeszéd azt szemléltetni, hogy mennyire vágyik Isten arra, hogy megismerjük
az Ő munkáját: Ő embereket készít fel az örök életre, köztük minket is.
Szüksége volt Istennek
Mózesre ahhoz, hogy a zsidókat kiszabadítsa Egyiptomból? Nem volt szüksége. Még
akkor is, amikor elhív, hogy eszközök legyünk megváltó munkájában, lehetetlen
lenne számunkra, bűnös emberek számára az, hogy bárkit is megváltsunk. Isten
mégis kiválasztott bennünket arra, hogy Vele dolgozzunk emberek megmentésén.
Amint Isten ismételten válaszol Mózes ellenkezéseire, biztosítja őt arról, hogy
segítségére lesz. Isten képes rá és
hajlandó is arra, hogy gondoskodjon bármilyen gyengeségünkről, amellyel
rendelkezünk. Isten munkásaiként tud használni bennünket gyengeségeink ellenére
is, ha készek vagyunk arra, hogy az Ő partnerei legyünk.
„Nagy és szent az a feladat, amelyet az Úr reánk bízott. Az
elkövetkezendő életben azok kapják a legnagyobb örökséget, akik ebben az
életben a leghívebben és legkészségesebben szolgáltak. Az Úr maga választja ki
eszközeit... Azokat választja ki, akik szívük őszinteségével törekszenek tervét
véghezvinni. Nem azért választja ki őket, mert tökéletesek, hanem mert a vele
való közösség útján tökéletesek lehetnek” (Krisztus példázatai, 226. oldal)
Julianna
Dunn
174. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
81-82. fejezeteihez
(december 2-8.).
A könnyektől áztatott
szemek és a bánattól sújtott szív gyakran megakadályozzák, hogy Krisztus
bensőséges jelenlétét érzékeljük.
A felházba bezárva a
tanítványok a feltámadás vasárnapjának nagy részét bánattal, aggodalommal és
félelemben töltötték. A megsemmisítő fájdalom megakadályozta, hogy Krisztus
ígéreteire emlékezzenek, vagy hogy higgyenek az asszony szavának, hogy Uruk
feltámadt.
Krisztus tudta, hogy a
tanítványok lelkét, különösen Péterét, elborította a gyász és a sajnálkozás.
Meg akarta erősíteni barátait, ezért a feltámadás után Krisztus első
könyörületes feladata az volt, hogy bemutassa az Ő feltétel nélküli, gyengéd
szeretetét. Mielőtt a mennybe emelkedett, kétszer is meghagyta üzenetben
Máriának és a többi asszonynak, hogy mondják meg a tanítványoknak, hogy
hamarosan Galileában találkoznak. Miután az Atyával találkozott, Krisztus egy
újabb, reményteli üzenetet hagyott. A tanítványok mindazonáltal nem tudtak
hinni az üzeneteknek. Az öröm a sírba temetve maradt.
Mi másmilyenek vagyunk
vajon? Milyen gyakran fordul elő, hogy a múltbeli hibáink, a felderengő
veszélytől való félelem vagy a különböző veszteségek miatti fájdalom elvakít
minket, és nem látjuk a jelenlévő, feltámadott Urunk valóságát? A fájdalomba
beburkolózva elmulasztjuk az örömöt, mert azt hisszük, Krisztus nincs jelen a
mi körülményeinkben. A félelem elvakít minket, és elfelejtjük Isten ígéreteit,
hogy Ő soha, de soha el nem hagy minket. Épp úgy, mint a tanítványok, jobban
bízunk az érzéseinkben, mint az Ő szavában.
Jézus mégis gyengéden
bánik velünk. Újra meg újra megpróbál áttörni a fájdalmunkon és felnyitni a
szemünket, hogy lássuk az Ő jelenlétét. Sóvárogva vágyja, hogy megbízzunk a
kiapadhatatlan szeretetében, és higgyünk megismételt üzeneteinek.
Higgy, barátom.
Örvendezz!
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés