Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 85. fejezet 1254. nap
Jézus így egészen nyilvánvalóvá tette Péter számára
halálának a módját. Sőt még kezeinek a kereszten való kiterjesztését is
megjövendölte neki. Jézus ismét azt parancsolta tanítványának: "Kövess
engem!" (Jn 21:19). Pétert nem bátortalanította el halála módjának a
kinyilatkoztatása. Felkészültnek érezte magát arra, hogy Uráért bármiféle
halált elszenvedjen.
Hajdan Péter test szerint ismerte Krisztust úgy, mint ma is
sokan ismerik. Többé azonban nem kellett neki egy ilyen korlátozott ismerettel
megelégednie. Péter többé nem úgy ismerte Krisztust, mint ahogy akkor ismerte,
mikor emberi, földi közösségben volt Vele. Akkor és ott Péter emberként,
mennyből küldött tanítóként szerette Jézust. Most azonban már Istenként
szerette. Péter megtanulta a leckét, hogy számára Krisztus volt "minden
mindenben" (lKor 15:28). Péter most már kész volt arra, hogy részt vegyen
Ura szolgálatában, amelyhez az áldozat is hozzátartozott. Mikor végül keresztre
feszítették, akkor saját kérésére fejével lefelé függesztették, mert azt
gondolta, hogy túl nagy megtiszteltetés lenne számára, ha ugyanazon a módon
szenvedné el a halált, mint Mestere.
Péter számára ezek a szavak: "Kövess engem!" (Jn
21:19) tele voltak tanítással. Krisztus nemcsak halálára vonatkozólag, hanem
élete minden lépésére nézve is leckét adott neki ezzel a két szóval. Eddig
Péter hajlott arra, hogy függetlenül cselekedjék. Megpróbálta megtervezni Isten
munkáját, ahelyett, hogy megvárta volna Isten tervének a kinyilatkoztatását és
követte volna azt. Semmit nem nyerhetett azonban azzal, hogy előresietett és
nem várta meg, míg Isten közli vele tervét. Jézus ezt parancsolja meg neki:
"Kövess engem!" (Jn 21:19). Ne rohanj elém! Ne, mert akkor nem kell
majd magányosan, egyedül összetalálkoznod a Sátán seregével. Engedd, hogy én
menjek előtted! Engedd, mert akkor nem győz majd le téged az ellenség!
Mikor Péter Jézus mellett lépkedett, észrevette, hogy János
követi őket. Elfogta a vágy, hogy megismerje János jövendőjét is. Jézushoz
fordult és megkérdezte: " ram, ez pedig mint lészen? - Monda néki Jézus:
Ha akarom, hogy ő megmaradjon amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess
engem!" (Jn 21:21-22). Péternek meg kellett volna fontolnia, hogy Ura csak
azt jelenti ki neki, aminek a tudása, megismerése a legjobb számára.
Mindenkinek az a kötelessége, hogy kövesse Krisztust indokolatlan
aggodalmaskodás nélkül azok felől, ami a mások számára kijelölt munkát illeti.
Jánosról való kijelentésében: "Ha akarom, hogy ő megmaradjon amíg
eljövök" (Jn 21:22) -, Jézus nem adta biztosítékát annak, hogy ez a
tanítvány megéri az Úr második eljövetelét. Krisztus egyszerűen kijelentette
saját legfőbb hatalmát, és azt; hogyha éppen akarná is, hogy így legyen, az
semmiképpen nem érintené Péter munkáját. Mindkettőjük, János és Péter jövője is
Uruk kezében volt. Jézus mindegyiküktől annak a kötelességnek a teljesítését
követeli csak meg, hogy engedelmesen kövessék Őt.
Ma milyen sokan vannak olyanok, mint Péter! Mások ügyei
érdeklik őket, és égnek a vágytól, hogy megismerjék azok kötelességeit,
miközben abba a veszélybe kerülnek, hogy saját kötelességük teljesítését
elhanyagolják. Mások életében észreveszik a tévedéseket és a jellemükben
meglevő hiányosságokat. Emberi természetünket gyengeség fogja körül.
Krisztusban azonban megtaláljuk majd a tökéletességet. Miközben Jézusra
tekintünk és mindig Őt tartjuk szemünk előtt, életünk átalakul.
János nagyon magas életkort ért meg. Tanúja lett Jeruzsálem
pusztulásának és a fenséges templom lerombolásának - a világ végső teljes
megsemmisülése jelképének. Legvégső napjáig, haláláig hűségesen követte Urát.
Az egyházakhoz intézett bizonyságtételének a terhe, a lényeges tartalma ez
volt: "Szeretteim, szeressük egymást [...] aki a szeretetben marad, az
Istenben marad, és az Isten is őbenne" (1Jn 4:7.16).
Krisztus visszahelyezte Pétert apostolságába. Az a
tisztelet és tekintély azonban, amit Krisztustól kapott, nem adott neki
elsőséget, főhatalmat tanítványtársai fölött. Ezt Krisztus világossá tette,
mikor Péter kérdésére: "Uram, ez pedig mint lészen?" ezt válaszolta:
"Mi közöd hozzá? Te kövess engem" (Jn 21:22). Pétert nem úgy
tartották tiszteletben, mint az egyház fejét. Az a kegy, amelyet Krisztus
gyakorolt az Őt megtagadó tanítványa iránt, és az a tény, hogy megbízta őt a
nyáj legeltetésével, valamint Péter hűsége Krisztus iránt - visszaadta számára
tanítványtársai bizalmát. Péternek nagy befolyása volt az egyházban. Azt a
leckét azonban, amelyet Krisztus adott neki a Galileai-tengernél, Péter magával
vitte egész életen át. A Szentlélek által írt és a gyülekezetekhez intézett
levelében ezt olvashatjuk: "A köztetek levő presbitereket kérem én, a
presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek
részese: Legeltessétek az Istennek köztetek levő nyáját, gondot viselvén arra,
nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem
jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint
példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a
dicsőségnek hervadatlan koronáját" (1Pt 5:1-4).
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 17
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az
izraeliták még azután is zúgolódtak, hogy Isten a keserű vizet ihatóvá
változtatta. Mózes céltáblája lett egy egész nép haragjának, amelynek meg kellett
tapasztalni az alapvető létszükségletek hiányát ahhoz, hogy megismerje a
legalapvetőbb szükségletet, hogy bízzon Istenben.
Izrael
szomja csillapodott és lázadásukat kiengesztelte egy megsújtott szikla.
Izraelnek azonban egyéb nehézségeket is el kellett szenvednie ahhoz, hogy
növekedni tudjon és érett szent nemzetté váljon. Nem Mózes kezének felemelése
adta nekik a győzelmet, hanem az a hit, amely arra késztette őket, hogy
engedjenek az „Így szól az Úr”-nak.
Krisztus
az Üdvösség Kősziklája és az Élet Vize! Ő megsebesíttetett azért, hogy mi
ingyen kapjuk azt a vizet, amely soha el nem fogy (Jel 22:17). Ahogyan Mózes
Istennek engedelmeskedve megütötte a sziklát, így nekünk is az életünket a Sziklára,
azaz Krisztusra kell építenünk (Mt 4:24).
És ne
feledjük: a Sziklára való építésnek és az Élet Vizéből való ivásnak személyes
tapasztalatnak kell lenni.
Rosana
Garcia Barros
176. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
85-86. fejezeteihez
(december 16-22.).
Pétert nem csak hogy a
Krisztus elárulása miatti bűntudat fogta el, de társainak, a többi tanítványnak
a bizalmát is elvesztette. Többé már nem bíztak benne. Krisztus tudta, hogy
ahhoz, hogy Péter teljes egészében visszaállhasson a szolgálatba, a
bizonyítania kell, hogy szíve megújult. Amikor a bizalom darabokra törött, az
átalakulásnak mindig meg kell előznie a helyreállítást.
Újra meg újra azt
kérdezte Krisztus Pétertől: „Szeretsz engem?”
És Péter több ízben is
elkerülte az üres kérkedést, egyszerűen biztosította Krisztust a szeretetéről.
Péter többé már nem bízott a saját képességeiben és ösztönös reakcióiban.
Megtanulta, hogy ne bízzon magában, és teljes egészében Krisztus
felhatalmazására támaszkodjon.
Ó, milyen gyengéd is
volt Krisztus kegyelemközpontú helyreállítása! Nem bírált és nem marasztalt el.
Pusztán három egyszerű, szívre ható kérdés volt az, ami helyreállította Péter
pozícióját, mind a saját, mint a tanítványok szemében.
Ahogyan Krisztus finoman
bánt Péter szívével, Péter is együttérző pásztorává vált azoknak, akiket a
gondjára bíztak. Ismervén saját szörnyű hibáit, finoman reagált mások hibáira.
Krisztus könyörületesen bánt vele, ő pedig továbbvitte ezt a szerető türelmet
azokra, akik eltévedtek az útjaikon.
Minél mélyebben és
őszntébben bocsátanak meg nekünk, mi annál gyengédebben és finomabban
viselkedünk másokkal, akik hibáznak. Minél több kegyelem tisztított meg minket,
annál inkább tudatára ébredünk saját hiányosságainknak és annál több kegyelmet
gyakorlunk azokkal szemben, akik még mindig a bűntudat fogságában vergődnek. Ha
azonban nem hagytuk, hogy Isten körülvegyen minket kegyelmével, kegyelem
nélküliek leszünk a másokkal való kapcsolatainkban.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés