Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 87. fejezet 1259. nap
87.
"Az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz"
Krisztus számára eljött az idő, hogy felmenjen Atyja
trónjához. Isteni győztesként éppen visszatérőben volt a győzelmi trófeákkal a
mennyei udvarokba. Halála előtt kijelentette Atyjának: "Elvégeztem a
munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17:4). Feltámadása
után egy rövid ideig még a földön időzött, hogy a tanítványai jobban
megismerkedhessenek feltámadott és megdicsőült testével. Krisztus most már
készen volt a búcsúzkodásra. Hitelesítette azt a tényt, hogy Ő volt az élő
Üdvözítő. Tanítványainak nem kellett Őt többé a sírbolttal összekapcsolni. Most
már úgy gondolkodhatnak Róla, mint aki megdicsőült a mennyei világmindenség
előtt.
A mennybemenetel színteréül Jézus azt a helyet választotta
ki, amelyet gyakran megszentelt jelenlétével, miközben az emberek között
lakozott. Nem a Sion-hegyét, amelyen Dávid városa terült el, nem a
Mórija-hegyét - amelyen a templom állott - tisztelte meg ezzel az eseménnyel.
Krisztust ezen a helyen gúnyolták ki és vetették el. Az isteni irgalom
hullámait, amelyek újra és újra visszatértek a szeretet egy-egy erősebb
dagályával, a kőkemény szívek visszaverték. Jézus fáradtan, megterhelt szívvel
ment tovább erről a helyről, hogy nyugalmat találjon az Olajfák-hegyén. Mikor
Isten dicsősége - a shekinah - elhagyta az első templomot, a keleti hegyen
állott meg, mintha vonakodott volna elhagyni a választott várost. Így Krisztus
is az Olajfák-hegyén állott meg, és sóvárgó szívvel tekintett át Jeruzsálemre.
A ligeteket és a hegy keskeny völgyeit megszentelték imádságai és könnyei. A
hegy meredek lejtői visszhangozták a sokaság diadalkiáltásait, mikor királynak
hirdették ki Krisztust. A hegy lejtőjén ereszkedett le, hogy otthonra találjon
Lázár házában, Bethániában. A hegy lábánál elterülő Gecsemáné kertjében
imádkozott és tusakodott egyedül. Erről a hegyről kellett Krisztusnak felmennie
a mennybe. Mikor pedig ismét visszajön, akkor ennek a hegynek a tetején
pihennek majd meg lábai. Nem a szomorúság, a fájdalom férfiaként, hanem
dicsőséges és diadalmas királyként áll majd az Olajfák-hegyén, miközben a
megváltottak hatalmas seregének az üdvrivalgása egyre fokozódó hangon ezt
kiáltja: Koronázzátok meg Őt, az Uraknak Urát!
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 22
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az első 15 versben folytatódnak a személyes
tulajdonnal kapcsolatos törvények. Ezek a törvények bővebben kifejtik a
nyolcadik parancsolatot, amely így szól: „Ne
lopj!" Isten azt akarta, hogy Izrael gyermekei különleges esetekkel
ismerkedjenek meg azért, hogy teljesen megértsék a törvény mélységeit.
Ez a fejezet különleges figyelmet szentel az
idegenek, az özvegyek és az árvák védelmének. Isten biztosítani akarta népét
arról, hogy a közöttük levőkről gondoskodnak majd. 2008-ban az izraeli Khirbet
Qeiyafaban egy feliratot találtak, a legrégebbi héber írással, amit valaha
feltártak. Egy tudós azt vallja, hogy ez egy rendelkezés, amely arról szól,
miként gondoskodjanak az özvegyekről és az árvákról, míg mások úgy vélik, hogy
a királyság felállításával van kapcsolatban. Hogyha az első értelmezés igaz,
akkor jó példa arra, hogy ezt vallották Izrael történelmének folyamán. Ha a
második az igaz, ez egy fizikai bizonyíték a teokráciából az emberi király
általi vezetésre való áttérésre.
Ez felvet néhány fontos kérdést: a szükségben
lévők megsegítését, és az állampolgársági hűséget. Azok, akik számára Isten a
legfőbb tekintély, gondoskodni fognak a szegényekről és a kevésbé
szerencsésekről.
Michael Hasel
177. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
87. fejezetÉhez
(december 23-29.).
Hogyan veszel búcsút
valakitől, aki annyira szeret, hogy meghalt érted?
A búcsújelenet az
Olajfák hegyén bizonyára szívbemarkoló volt. Miután Krisztus több, mint 33 évig
távol volt mennyei otthonától, most percekre volt attól, hogy a felhőkbe lépjen
és felemelkedjen az örökkévalóságba, maga mögött hagyva követőit, akik annyira
szerették őt.
Krisztus az értékes
utolsó perceket azzal töltötte, hogy emlékeztette tanítványait korábbi
tanításaira és ígéreteire. Az érzelmes búcsú vigasztalta a tanítványokat.
Azonban volt még egy
megerősítése Krisztusnak a fájó szívek számára. Ahogyan Krisztus felemelkedett
a mennybe, a végső ígérete visszhangzott az őt palástoló felhőkön keresztül:
„Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ez az ígéret az
örökkévaló jelenlétéről szólt. Bár szemek nem látják, Ő mindörökké közel lesz.
Krisztus őrző angyalai, akik sosem maradtak el mellőle, megálltak egy
pillanatra, hogy egy utolsó megerősítést nyújtsanak a földhöz kötött
tanítványok számára. „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, akképpen jő
el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.”
Ne féljetek,
tanítványok! A Jézus, akit szerettek, ugyanúgy vissza fog térni, ahogyan
elment. Ugyanaz a Jézus, aki szeretett és vigasztalt titeket. Ugyanaz a Jézus,
aki meghalt értettek, és újra feltámadt. Amikor ugyanez a Jézus visszatér, nem
lesz több búcsúzkodás. Csak a szerető kapcsolat örökkévalósága.
A régen történt
búcsúzkodás nem volt végső búcsú. A Legjobb Barátunk a mennyben van, az Atya
trónjánál, végtelenül szeret minket, és visszatér hozzánk!
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés