Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 85. fejezet 1253. nap
Krisztus leckét ad minden követőjének. Az evangélium nem
köt megegyezést a gonosszal kölcsönös engedmények alapján. Az evangélium nem
nézheti el a bűnt. Titkos bűneinket titkon kell megvallanunk Istennek.
Nyilvánvaló bűneink azonban a nyilvános megvallást követelnek tőlünk. Mikor egy
tanítvány bűnt követ el, mindig Krisztust illetik szemrehányással. Ez arra
készteti Sátánt, hogy diadalünnepet üljön, és az ingadozó lelkeket arra
ösztönzi, hogy botladozzanak. A bűnbánat bizonyítékának a megadásával azonban a
tanítványnak, amennyiben hatalmában áll, el kell távolítani ezt a szemrehányást
Krisztusról.
Miközben Krisztus és a tanítványok ételüket fogyasztották a
tengerparton, az Üdvözítő így szólt Péterhez: "Simon, Jónának fia: jobban
szeretsz-e engem ezeknél?" (Jn 21:15). Ezzel tanítványtársaira utalt.
Péter már egyszer kijelentette: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is
tebenned, én soha meg nem botránkozom" (Mt 26:33). Most azonban
helyesebben értékeli, becsüli fel magát: "Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek téged!" (Jn 21:15). Ebben a feleletében nincs semmi heves bizonygatás
arról, hogy az ő szeretete nagyobb tanítványtársai szereteténél. Nem fejezi ki
saját véleményét hódolatáról. Krisztustól, Aki el tudja olvasni a szív minden
indítékát, azt kéri, hogy Ő ítélje meg válasza őszinteségét: "te tudod,
hogy szeretlek téged" (Jn 21:15). Jézus pedig megparancsolja neki:
"Legeltesd az én bárányaimat!" (Jn 21:15).
Jézus ismét próbára teszi Pétert és megismétli előbbi
szavait: "Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem?" (Jn 21:16). Ez
alkalommal nem kérdezte meg Pétertől, hogy vajon jobban szereti-e Őt, mint
tanítványtársai. A második válasz hasonlított az elsőhöz. Nem volt benne semmi
mértéktelen magabiztosság: "Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek
téged." Jézus erre azt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!" (Jn
21:16). Az Üdvözítő még egyszer feltette a megpróbáló kérdést: "Simon,
Jónának fia, szeretsz-é engem?" (Jn 21:17). Ekkor Péter szomorú lett, mert
azt gondolta, hogy Jézus kétségbe vonta az ő szeretetét. Tudta, hogy Urának
minden oka megvan arra, hogy ne bízzon benne, és fájó szívvel ezt válaszolta:
"Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged". Jézus
ismét így szólt hozzá: "Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21:17).
Péter háromszor nyíltan megtagadta Urát, és Jézus most
háromszor kérte tőle a biztosítást szeretetéről és hűségéről kérdéseivel,
amelyeket kihegyezett nyilakként lőtt bele Péter fájó szívébe. Az
összegyülekezett tanítványok előtt Jézus feltárta Péter bűnbánatának a
mélységét, és megmutatta nekik, hogy milyen mélyen alázatos lett az egykor
dicsekedő tanítvány.
Péter természetétől fogva heves és megfontolás nélküli
ember volt. Sátán kihasználta Péternek ezeket a jellegzetes tulajdonságait
arra, hogy legyőzze, elbuktassa őt. Éppen Péter bukása előtt mondatta neki
Jézus a következőket: "Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy
megrostáljon mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te
hited: Te azéra idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed" (Lk
22:31-32). Most eljött ez az idő, és a változás Péterben nyilvánvaló volt. Az
Úr nyomatékos, megpróbáló kérdései nem váltottak ki Péterből valamiféle
tolakodó, önelégültséget mutató választ. Megalázkodása és bűnbánata
következtében Péter jobban felkészült, mint valaha is előzőleg arra, hogy a
nyáj pásztoraként működjék.
Az első munka, amit Krisztus rábízott Péterre a szolgálatra
való visszaállítása után, a bárányok legeltetése volt. Olyan munka volt ez,
amelynek a végzése terén Péter kevés tapasztalattal rendelkezett. Ez a munka
nagy gondoskodást és gyengédséget, sok türelmet és állhatatosságot követelt. Ez
a munka tulajdonképpen arra hívta el Pétert, hogy szolgálja azokat, akik még
fiatalok voltak a hitben; hogy tanítsa a tudatlanokat; hogy magyarázza nekik a
szent írásokat és oktassa őket a hasznos együttmunkálkodásra Krisztus
szolgálatában. Egykor Péter nem volt alkalmas erre a feladatra, vagy éppen e
szolgálat fontosságának a felfogására. Jézus azonban most éppen ennek a
munkának az elvégzésére hívta el. Erre a munkára a szenvedésről és bűnbánatról
szerzett saját tapasztalata készítette őt fel.
Bukása előtt Péter mindig meggondolatlanul beszélt úgy,
ahogy arra a pillanat éppen indította. Mindig kész volt arra, hogy másokat
kiigazítson és kifejezze saját véleményét, mielőtt teljesen tiszta véleménye
lett volna önmagáról és arról, amiről beszélnie kellett. A megtért Péter
azonban egészen más volt. Visszafogta előző hevességét, és buzgalmát Krisztus
kegyelme szabályozta. Nem volt többé féktelen, önhitt és önmagát dicsőítő,
hanem nyugodt, higgadt és tanítható. Most már tudta legeltetni Krisztus bárányait.
Az Üdvözítő bánásmódja jó lecke volt Péter számára, de
tanítványtársai számára is. Ez a bánásmód arra tanította meg őket, hogy a
bűnössel türelmesen, részvéttel és megbocsátó szeretettel foglalkozzanak. Ámbár
Péter megtagadta Urát, az a szeretet, amellyel Jézus hordozta őt, soha nem
ingott meg. Éppen ilyen szeretetet kellene éreznie a segédpásztornak is a nyáj
és a bárányok iránt, amelyeknek a gondozását rábízták. Péternek, miután
megemlékezett saját gyengeségéről és kudarcáról, olyan gyengéden kellett
foglalkoznia nyájával, mint amilyen gyengédséggel Krisztus foglalkozott vele.
Az a kérdés, amelyet Krisztus tett fel Péternek, jelentős
kérdés volt. Krisztus csak egyetlen feltételét említette meg a tanítványságnak
és a tanítványi szolgálatnak: "Szeretsz-é engem?" (Jn 21:15). Ez
lényeges feltétel. Bár Péternek lehet sok más képesítése, de Krisztus iránt
érzett szeretete nélkül nem lehetne hűséges pásztora az Úr nyájának. Tudás, jó
szándék, ékesszólás, hála és buzgalom mind segítséget jelentenek a jó munka végzésében,
de ha a Jézus iránt érzett szeretet nincs meg a szívben, akkor a keresztény
lelkész munkája csak kudarccal végződhet. Jézus egyedül akart beszélni
Péterrel, mert volt valami, amit csak vele akart közölni. Halála előtt Jézus
így szólt Péterhez: "Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb
azonban utánam jössz!" Péter erre azt válaszolta: "Uram, miért nem
mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!" (Jn 13:36-37). Péter,
mikor ezt mondta, nemigen tudta, hogy Krisztus milyen magasságokban és
mélységekben jár majd előtte. Péter kudarcot vallott, mikor eljött a próba
ideje, de ismét meg kellett kapnia az alkalmat arra, hogy bebizonyítsa Krisztus
iránti szeretetét. Azért, hogy megerősödhessék hite végső próbájára, az
Üdvözítő feltárta előtte a jövőjét. Megmondotta neki, hogy egy hasznos élet
leélése után, mikor életkora elfogyasztotta már erejét, valóban követheti majd
Urát. Jézus ezt mondta neki: "Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb
valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahová akarád; mikor pedig
megöregszel, kinyújtod a kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem
akarod. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti meg majd
az Istent" (Jn 21:18-19).
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 16
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mózes
második könyvében tizenhatodik fejezetében azt látjuk, hogy Izrael fiainak
egész gyülekezete zúgolódik Mózes és Áron ellen, mert hiányolták a kenyeret és
a húst, amit Egyiptomban ettek. A valóságban azonban Isten ellen zúgolódtak, és
szomorították a szívét hitetlenségükkel. Isten azonban meghallgatta őket és
válaszolt nekik, megadta mindazt, amit kértek. Adott nekik fürjeket és mannát
is – mennyei kenyeret. Minden reggel manna borította el a földet azzal az
üzenettel, hogy Isten kegyelme minden reggel megújul, és ha ez nem történne
meg, minannyian elvesznének.
Isten
mindig és most is odafigyel gyermekei szükségleteire, gondoskodásának megannyi
bizonyítékát adva nekik. Ezt a gondoskodást a leginkább Jézusban tapasztaljuk
meg, aki feljebbvaló a mannánál, amit Izrael gyermekei a pusztában kaptak. „Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6:48). „Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le,
hogy aki eszik belőle, meg ne haljon” (Jn 6:50).
Ma
inkább ismerjük el a kapott áldásokat és ne zúgolódjunk azért, ami nem tetszik
nekünk a mennyei Kánaánba vezető utunkon. Legyünk hálásak szeretetéért és
gondoskodásáért!
Wilma
Raquel B. Riberio Spagnoloi
176. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
85-86. fejezeteihez
(december 16-22.).
Pétert nem csak hogy a
Krisztus elárulása miatti bűntudat fogta el, de társainak, a többi tanítványnak
a bizalmát is elvesztette. Többé már nem bíztak benne. Krisztus tudta, hogy
ahhoz, hogy Péter teljes egészében visszaállhasson a szolgálatba, a
bizonyítania kell, hogy szíve megújult. Amikor a bizalom darabokra törött, az átalakulásnak
mindig meg kell előznie a helyreállítást.
Újra meg újra azt
kérdezte Krisztus Pétertől: „Szeretsz engem?”
És Péter több ízben is
elkerülte az üres kérkedést, egyszerűen biztosította Krisztust a szeretetéről.
Péter többé már nem bízott a saját képességeiben és ösztönös reakcióiban.
Megtanulta, hogy ne bízzon magában, és teljes egészében Krisztus
felhatalmazására támaszkodjon.
Ó, milyen gyengéd is
volt Krisztus kegyelemközpontú helyreállítása! Nem bírált és nem marasztalt el.
Pusztán három egyszerű, szívre ható kérdés volt az, ami helyreállította Péter
pozícióját, mind a saját, mint a tanítványok szemében.
Ahogyan Krisztus
finoman bánt Péter szívével, Péter is együttérző pásztorává vált azoknak,
akiket a gondjára bíztak. Ismervén saját szörnyű hibáit, finoman reagált mások
hibáira. Krisztus könyörületesen bánt vele, ő pedig továbbvitte ezt a szerető
türelmet azokra, akik eltévedtek az útjaikon.
Minél mélyebben és
őszntébben bocsátanak meg nekünk, mi annál gyengédebben és finomabban viselkedünk
másokkal, akik hibáznak. Minél több kegyelem tisztított meg minket, annál
inkább tudatára ébredünk saját hiányosságainknak és annál több kegyelmet
gyakorlunk azokkal szemben, akik még mindig a bűntudat fogságában vergődnek. Ha
azonban nem hagytuk, hogy Isten körülvegyen minket kegyelmével, kegyelem
nélküliek leszünk a másokkal való kapcsolatainkban.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés