Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 86. fejezet 1255. nap
86.
Menjetek el és tanítsatok minden népeket!
Röviddel mennybemenetele előtt Krisztus megbízást adott
tanítványainak. "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön -
mondotta. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket" (Mt
28:18-19). "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden
teremtésnek" (Mk 16:15). Krisztus újra és újra megismételté ezeket a
szavakat, hogy a tanítványok megragadhassák jelentőségét. A menny
világosságának rá kell ragyognia a föld minden lakosára, a magas és az alacsony
rendűekre, a gazdagokra és a szegényekre tisztán és erős sugarakkal. A
tanítványoknak a Megváltó munkatársaivá kell lenniük a világ megmentésének
munkájában.
Krisztus ezt a megbízást akkor adta tanítványainak, mikor a
felházban találkozott velük. Most azonban tanítványai szélesebb táborának is
megadta ezt a felhatalmazást. Azon az összejövetelen, amelyet Galileában a
hegyen tartottak meg Krisztus követői, mindazok a hívők megjelentek, akiket meg
tudtak hívni. Halála előtt maga Krisztus jelölte ki ennek a gyűlésnek a helyét
és idejét. A sírboltnál az angyal emlékeztette a tanítványokat Krisztusnak arra
az ígéretére, hogy Galileában találkozik majd velük. Ezt az ígéretet
elmondották azoknak a hívőknek is, akik húsvét hetének folyamán Jeruzsálemben
gyülekeztek össze, és rajtuk keresztül az ígéret sok magányos hívőhöz is
eljutott, akik gyászolták Uruk halálát. Mindnyájan nagy érdeklődéssel
várakoztak erre a találkozásra és megbeszélésre. A gyűlés színhelyére
kanyargós, kerülő utakon jöttek minden irányból, hogy elkerüljék a féltékeny
zsidók gyanújának a felkeltését. A hívők csodálkozó szívvel jöttek, és komolyan
beszélgettek egymással azokról a hírekről, amelyek eljutottak hozzájuk
Krisztusról.
A kijelölt időpontban mintegy ötszáz hívő gyűlt össze kis
csoportokban a hegyoldalon. Türelmetlenül igyekeztek mindent megtudni azoktól,
akik látták már Krisztust feltámadása óta. A tanítványok csoporttól csoportig
mentek és elmondották mindazt, amit láttak és hallottak Jézusról, és érveltek a
szent Írásokból, mint ahogy Krisztus is tette velük. Tamás elmondotta
hitetlensége történetét, és elmondotta azt is, hogy hitetlenségét miként
szüntette meg a feltámadott Úr. Hirtelen Jézus állott meg közöttük. Senki sem
tudta megmondani, hogy honnan és hogyan jött. A jelenvoltak közül sokan még
sohasem látták előzőleg Jézust. Kezein és lábain azonban meglátták a keresztre
feszítés jeleit. Az arcvonásai olyanok voltak, mint Isten orcája. Amikor
meglátták Jézust, azonnal imádni kezdték.
Néhányan azonban hitetlenkedni, kételkedni kezdtek. Így
lesz ez mindig. Vannak és lesznek olyanok, akik nehéznek találják a hit
gyakorlását, és ezek a kételkedők oldalán foglalnak helyet. Hitetlenségük
következtében azonban ezek sokat veszítenek.
Jézusnak ez volt az egyetlen találkozása és megbeszélése feltámadása
után sokakkal a hívők közül. Jézus eljött, és így szólott hozzájuk: "Nékem
adatott minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28:18). A tanítványok már
imádták Jézust, mielőtt megszólalt. Mivel azonban szavai azokról az ajkakról
hangzottak el, amelyeket egyszer lezárt a halál, különleges erővel az örömmámor
kerítette őket hatalmába. Jézus most a feltámadott Üdvözítő volt. Sokan közülük
látták Őt, mikor hatalmát a betegek meggyógyításában gyakorolta, és a sátáni
hatalmakat ellenőrzése, uralma alá hajtotta. Voltak, akik azt látták, hogy
Jézusnak hatalma van arra, hogy felállítsa királyságát Jeruzsálemben, és
letörjön minden ellenállást és uralkodjék a természet elemei fölött. Jézus
lecsendesítette a haragos háborgó vizeket; járkált a fehértarajú hullámokon;
életre támasztotta fel a halottakat. Most pedig kijelentette, hogy Isten Neki
adott minden hatalmat. Jézus szavai felülemelték hallgatói gondolatait a földi
és ideiglenes dolgokon és ráirányították a mennyei, örökkévaló dolgokra,
miáltal rendkívüli módon tárult fel előttük az Ő méltósága és dicsősége.
Krisztus szavai a hegyoldalon azt jelentették be, hogy
áldozata, amelyet az emberekért hozott, teljes és tökéletes volt. A jóvátételt
betöltötte és azt a munkát, amelyért eljött erre a világra, elvégezte. Jézus
útban volt Isten trónjához, hogy tiszteljék az angyalok, a fejedelemségek és
hatalmasságok. Elkezdte közbenjárói munkájának a végzését. Határtalan
tekintéllyel felruházva átadta megbízását tanítványainak: "Elmenvén azért
tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a
Fiúnak és a Szentléleknek nevében; tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit
én parancsoltam néktek; és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ
végezetéig" (Mt 28:19-20).
Isten a zsidó népet tette a szent igazság megőrzőjévé. A
farizeizmus azonban az egész világ legfelsőbbrendűnek látszó, legegyedülállóbb
álkegyes embereivé formálta őket. Minden, ami a papokkal és a főemberekkel
összefüggésben állott - a ruháik, a szokásaik, szertartásaik, a hagyományaik -
alkalmatlanná tette őket arra, hogy a világ világossága legyenek. Úgy
tekintették magukat, a zsidó népet, mint magát a világot. Krisztus azonban
azzal bízta meg tanítványait, hogy olyan hitet és istentiszteletet hirdessenek,
amelynek nincs dolga a kasztokkal vagy az országokkal; olyan hitet, amely
elfogadható minden nép, minden nemzet és az emberek minden osztálya számára.
Krisztus, mielőtt elhagyta tanítványait, világossá tette
előttük királysága jellegét. Emlékezetükbe idézte mindazt, amit előzőleg
mondott nekik királyságáról. Krisztus kijelentette, hogy nem állt szándékában
ezen a világon egy ideiglenes királyság felállítása. Az Ő célja egy lelki
ország megalapítása. Krisztus nem úgy akart uralkodni, mint egy földi király Dávid
trónján. Ismét megmutatta nekik a szent Írásokból, hogy mindazt, amin átment, a
mennyben rendelték el, az Atya és az Őközte lefolyt tanácskozásokon. Mindezeket
előre megmondották a Szentlélek által ihletett emberek. Krisztus azt mondotta:
látjátok, hogy mindent kijelentettem nektek erről, hogy Messiásként való
elvetésemnek el kellett jönnie és meg kellett történnie. Mindannak, amit
mondottam megaláztatásomról, amelyet el kellett tűrnöm, és halálomról, amellyel
meg kellett halnom, beigazolódott. A harmadik napon feltámadtam. Azért még
szorgalmasabban kutassátok a szent Írásokat, és meglátjátok majd, hogy
mindezekben a dolgokban a prófécia részletes leírásai Rólam beteljesedtek.
Krisztus megbízta tanítványait, hogy végezzék azt a munkát,
amit rájuk hagyott, és Jeruzsálemben kezdjék el tevékenységüket. Jeruzsálem
volt a színtere az emberért történt legmélyebb megaláztatásának. Jeruzsálemben
szenvedett, itt vetették el, és itt ítélték kereszthalálra. Júdea volt Krisztus
szülőföldje. Itt öltötte magára az emberi alakot, itt járt és élt együtt az
emberekkel, és csak néhányan ismerték fel, hogy a menny közeljött a földhöz,
mikor Jézus közöttük volt. Ezért a tanítványok munkálkodásának Jeruzsálemben
kellett elkezdődnie.
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 18
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az
após és vő közötti párbeszéd arról a szeretetről tanúskodik, amely kettejüket
jellemzi; Jetró nagyon örült annak, „hogy
annyi jót cselekedett az Úr Izráellel” (9.vers). Milyen csodálatos az, hogy
emberek szeretnek bennünket és törődnek velünk! Ez egy különleges jellemzője
annak, akit a Szentlélek betölt: örül az örülőkkel és sír a sírókkal (Róm
12:15).
Jetró
tanácsa a túl nehéz teherrel kapcsolatosan (18. vers), az egyik legagyszerűbb
vezetéstudományi elv. Sokan vannak, akik magas tisztségre és felelőségteljes pozícióra
jutottak, és erejük fölötti terheket viselnek. Isten terve az Ő népével az,
hogy kölcsönösen segítsék egymást és, hogy aggodalmaikat elsősorban Hozzá
vigyék.
Egyes
vezetők elfelejtik azt, hogy legszentebb munkájuk az, hogy családtagjaikat
vezessék üdvösségre. Az Úr senkitől sem kér olyan feladatot, ami veszélyezteti
családja üdvösségét. Az Úrnak szüksége van „derék,
istenfélő férfiakra, hűséges emberekre, akik gyűlölik a megvesztegetést”
(21. vers). Istennek olyan emberekre van szüksége, akik vállalják a pap szerepét
otthonukban, és bölcsek az időbeosztásban.
Hogyan
fogadod ezt a hívást? (lásd: ApCsel 16:31-et).
Rosana
Garcia Barros
176. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
85-86. fejezeteihez
(december 16-22.).
Pétert nem csak hogy a
Krisztus elárulása miatti bűntudat fogta el, de társainak, a többi tanítványnak
a bizalmát is elvesztette. Többé már nem bíztak benne. Krisztus tudta, hogy
ahhoz, hogy Péter teljes egészében visszaállhasson a szolgálatba, a
bizonyítania kell, hogy szíve megújult. Amikor a bizalom darabokra törött, az
átalakulásnak mindig meg kell előznie a helyreállítást.
Újra meg újra azt
kérdezte Krisztus Pétertől: „Szeretsz engem?”
És Péter több ízben is
elkerülte az üres kérkedést, egyszerűen biztosította Krisztust a szeretetéről.
Péter többé már nem bízott a saját képességeiben és ösztönös reakcióiban.
Megtanulta, hogy ne bízzon magában, és teljes egészében Krisztus
felhatalmazására támaszkodjon.
Ó, milyen gyengéd is
volt Krisztus kegyelemközpontú helyreállítása! Nem bírált és nem marasztalt el.
Pusztán három egyszerű, szívre ható kérdés volt az, ami helyreállította Péter
pozícióját, mind a saját, mint a tanítványok szemében.
Ahogyan Krisztus
finoman bánt Péter szívével, Péter is együttérző pásztorává vált azoknak,
akiket a gondjára bíztak. Ismervén saját szörnyű hibáit, finoman reagált mások
hibáira. Krisztus könyörületesen bánt vele, ő pedig továbbvitte ezt a szerető
türelmet azokra, akik eltévedtek az útjaikon.
Minél mélyebben és
őszntébben bocsátanak meg nekünk, mi annál gyengédebben és finomabban
viselkedünk másokkal, akik hibáznak. Minél több kegyelem tisztított meg minket,
annál inkább tudatára ébredünk saját hiányosságainknak és annál több kegyelmet
gyakorlunk azokkal szemben, akik még mindig a bűntudat fogságában vergődnek. Ha
azonban nem hagytuk, hogy Isten körülvegyen minket kegyelmével, kegyelem
nélküliek leszünk a másokkal való kapcsolatainkban.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés