Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 86. fejezet 1256. nap
Mindannak következtében, amit Krisztus Jeruzsálemben
elszenvedett és az itt végzett munkájának a meg nem becsülését látva, a
tanítványok egy ígéretesebb, megfelelőbb munkamezőt kérhettek volna Uruktól. A
tanítványok azonban nem járultak hozzá ilyen kéréssel, hiszen éppen azt a
területet kellett megmunkálniuk, amelyen Jézus szétszórta az isteni igazság
magvát, hogy a mag felnövekedjék, és bőséges termést adjon az aratás idején.
Munkájuk közben a tanítványoknak üldöztetést kellett elviselniük a zsidók
féltékenysége és gyűlölete miatt. Ezt az üldöztetést azonban Mesterük is
eltűrte és ezért ők sem riadtak vissza tőle és nem menekültek el előle. A
kegyelem első adományait először az Üdvözítő gyilkosainak kellett felkínálniuk.
Sokan voltak azután olyanok is Jeruzsálemben, akik titokban
hittek Jézusban, és olyanok is sokan voltak, akiket a papok és a főemberek
félrevezettek. A tanítványoknak ezeket is meg kellett ajándékozniuk az
evangéliummal, és megtérésre kellett felhívniuk őket. Azt a csodálatos
igazságot is, hogy egyedül Krisztus útján lehet elnyerni a bűnök bocsánatát, a
tanítványoknak kellett világossá tenni mindenki előtt. Miközben egész
Jeruzsálemet felkavarták az elmúlt néhány hét izgalmas eseményei, az evangélium
prédikálása tehette a legmélyebb hatást az emberekre.
A munkának azonban nem volt szabad itt megállnia. Isten
művét ki kellett terjeszteni a föld legtávolabbi határáig. Krisztus azt mondta
tanítványainak: Tanúi lettetek életemnek, a világért hozott önfeláldozásomnak.
Láttátok Izraelért végzett fáradozásaimat. Nem jöttek Hozzám, hogy életük
lehessen; jóllehet a papok és főemberek a felsoroltakat mind megcselekedték
Velem; elvetettek Engem, amint azt a szent Írások előre megmondották - mégis
kapnak majd egy másik alkalmat Isten Fia elfogadására. Láttátok, hogy
mindazokat, akik Hozzám jönnek és megvallják bűneiket, kész vagyok elfogadni.
"Azt, aki hozzám jön, semmiképen ki nem vetem"
(Jn 6:37). Mindazok, akik csak akarják, megbékülhetnek Istennel és megkaphatják
az örökkévaló életet. - Rátok, tanítványaimra bízom most az irgalmasságnak ezt
az üzenetét. Először Izraelnek kell ezt átadnotok, és azután minden nemzetnek,
nyelvnek és népnek. Mindazokat, akik hisznek Jézus Krisztusban, egy egyházba
kell összegyűjtenetek.
A Szentlélek ajándékával a tanítványoknak csodálatos
hatalmat kellett kapniuk. Tanúbizonyságtételüket jeleknek és csodáknak kellett
megerősíteni. Csodákat nemcsak a tanítványok tennének, hanem azok is, akik
elfogadták üzenetüket. Jézus ezt mondta: "Azokat pedig, akik hisznek,
ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólanak.
Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik;
betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak" (Mk 16:17-18). Abban az időben
gyakran előfordult, hogy valakit megmérgeztek. Gátlástalan emberek nem
haboztak, hogy ezzel az eszközzel eltávolítsák azokat, akik becsvágyuk útjában
állottak. Jézus tudta, hogy tanítványai életét is hasonló veszedelmek
fenyegetik. Sokan azt gondolhatták, hogy Istennek tesznek azzal szolgálatot, ha
Krisztus tanítványait megölik. Jézus azért védelmet ígért tanítványainak ezzel
a veszéllyel szemben.
A tanítványoknak ugyanazzal a hatalommal kellett
rendelkezniük, amellyel Jézus rendelkezett, hogy gyógyítani tudjanak "a
nép között minden betegséget és minden erőtelenséget" (Mt 4:23). Mikor
Jézus nevében meggyógyítják a testi betegségeket, akkor Jézus gyógyító
hatalmáról a lelkek meggyógyításával bizonyságot kell tenniük. Jézus egy
képességet is megígért most tanítványainak, mivel idegen országokban más
nemzetek között is prédikálniuk kellett az evangéliumot; ezért meg kellett
kapniuk azt a képességet, hogy más, idegen, új nyelveken is tudjanak beszélni.
Az apostolok és társaik tanulatlan emberek voltak. Pünkösd napján a Szentlélek
kitöltésével azonban beszédük, akár saját, akár idegen nyelven mondották is el
azt, tisztává, egyszerűvé, szabatossá vált szóban és hangsúlyban egyaránt.
Krisztus így adta át tanítványainak megbízatásukat.
Gondoskodott a munka folytatásához szükséges ellátásról és felszerelésről, s
magára vállalta a felelősséget a munka sikeréért. Amíg tanítványai
engedelmeskedtek szavának, és Vele együtt munkálkodtak, addig nem szenvedhettek
kudarcot. Menjetek el minden néphez, parancsolta nekik. Menjetek el a földgolyó
legtávolabbi részéig, de legyetek mindig tudatában jelenlétemnek. Dolgozzatok
hittel és bizalommal, mert soha nem hagylak el benneteket.
Az Üdvözítő tanítványainak adott megbízása kiterjed minden
hívő emberre. Magába foglal minden Krisztusban hívő embert az idő végéig.
Végzetes tévedést követnénk el, ha azt feltételeznénk, hogy a lelkek
megmentésének a munkája egyedül csak a felszentelt lelkészektől függ. Krisztus
mindazokat megbízta az evangélium hirdetésével, akikhez eljutott a mennyei
ismeret. Krisztus mindazokat felavatja, felszenteli arra, hogy munkálkodjanak
embertársaik üdvösségéért, akik már megkapták, és magukban hordják életét. Az
egyházat ennek a munkának a végzésére alapították, és mindazok, akik ünnepélyes
és szent fogadalmat tettek az egyháznak, arra kötelezik el magukat, hogy együtt
munkálkodnak Krisztussal.
"És a Lélek és a mennyasszony ezt mondják: Jövel! És
aki hallja, ezt mondja: Jövel!" (Jel 22:17). Mindenkinek, aki hallja, meg
kell ismételnie a meghívást. Legelső kötelessége az kell legyen, hogy lelkeket
nyerjen meg Krisztusnak. Lehet, hogy nem képes a nagy összejöveteleken
prédikálni, de munkálkodni tud egyes emberekért. Közölni tudja velük azt a
tanítást, amit Urától kapott. Az egyházi szolgálat nemcsak prédikálásból áll.
Azok is szolgálnak, akik megkönnyítik a betegek és szenvedők helyzetét; akik
segítséget nyújtanak a szükségben levőknek; akik a vigasztalás szavait mondják
el az elcsüggedteknek és a kishitűeknek. Közel és távol egyaránt vannak olyan
lelkek, akikre nyomasztólag hat bűntudatuk. Nem a nehézség, a gürcölés, vagy a
szegénység az, ami lealjasítja az embert, hanem a vétek és a bűnös cselekedet.
Ez tesz bennünket nyugtalanná és elégedetlenné. Krisztusnak olyan szolgákra van
szüksége, akik megpróbálnak a bűntől megbetegedett lelkeken segíteni.
A tanítványoknak ott kellett elkezdeni munkájukat, ahol
voltak. A legnehezebb és a legkevésbé megfelelő munkát sem kerülhették ki, nem
mehettek el mellette. Így Krisztus minden egyes munkásának is ott kell
elkezdenie szolgálatát, ahol él. Lehet, hogy éppen saját családunkban vannak
olyan lelkek, akik vágyakoznak együttérzésünkre, és éhséget éreznek az élet
kenyerére. Lehetnek olyan gyermekek a közelünkben, akiket el kell vezetnünk a
Krisztusban való hitre. Vannak pogányok közvetlenül az ajtónk előtt. Végezzük
hűségesen azt a munkát, amely legközelebb van hozzánk. Azután terjesszük ki
munkánkat olyan messzire, amilyen messze Isten keze elvezethet bennünket. Sok
munka olyannak látszik, mint amelyet korlátok közé szorítanak bizonyos helyi
körülmények. Bárhol legyen is azonban a teendőnk, ha hittel és szorgalommal
végeztük el, akkor akár a föld legvégső részein is eredményünk lesz. Krisztus
munkája egy szűk területre korlátozottnak látszott, mikor megjelent a földön,
de mégis az akkor ismert összes országból oda érkezett emberek sokasága
hallotta üzenetét. Isten gyakran a legegyszerűbb eszközöket használja fel a
legnagyobb eredmények eléréséhez. Krisztusnak az a szándéka, hogy munkájának
minden része másokhoz kapcsolódjék, mint ahogy egyik fogaskerék is a másikba
belesimulva működik harmonikusan. A legalázatosabb munkás is, akit megindított
a Szentlélek, láthatatlan húrokat érint meg, amelyeknek a rezgései elhangzanak
a föld végső határáig és dallamuk átcseng az örökkévaló korszakokon.
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 19
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten itt a Hóreb hegyén egy szövetséget
kezdeményez népével. Isten az Ő szeretetében, kegyelmes tettével kijelöli, vagy
kiválasztja Izraelt, éppúgy, ahogy a korábbi szövetségekben is tette a
pátriárkákkal. Isten már megszabadította Izraelt Egyiptomból, és most a
Sínainál kötött szövetség folytatása lesz szabadító tettének. Ennek a
szövetségi viszonynak feltételei vannak: „Most
azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet,
akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész
föld” (5. vers). Izrael eddig a pontig már megtapasztalta Isten különleges
szabadítását. Vajon Izrael úgy dönt, hogy egyedül megy tovább, vagy úgy, hogy
engedelmesek lesznek Istennek és követik Őt mindenhová, ahová vezeti őket?
És hogy van ez ma velünk? Szánkkal szolgáljuk
Őt, mint népe, aztán panaszkodunk és megpróbáljuk nélküle élni az életünket?
Vagy úgy válaszolunk, mint Izrael: „Megtesszük
mindazt, amit az Úr mondott” (8. vers). Ez volt Isten vágya a Sínainál, és
ez ma is, hogy legmélyebb, legbensőségesebb közössége legyen teremtett
gyermekeivel.
Michael Hasel
176. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
85-86. fejezeteihez
(december 16-22.).
Pétert nem csak hogy a
Krisztus elárulása miatti bűntudat fogta el, de társainak, a többi tanítványnak
a bizalmát is elvesztette. Többé már nem bíztak benne. Krisztus tudta, hogy
ahhoz, hogy Péter teljes egészében visszaállhasson a szolgálatba, a
bizonyítania kell, hogy szíve megújult. Amikor a bizalom darabokra törött, az
átalakulásnak mindig meg kell előznie a helyreállítást.
Újra meg újra azt
kérdezte Krisztus Pétertől: „Szeretsz engem?”
És Péter több ízben is
elkerülte az üres kérkedést, egyszerűen biztosította Krisztust a szeretetéről.
Péter többé már nem bízott a saját képességeiben és ösztönös reakcióiban.
Megtanulta, hogy ne bízzon magában, és teljes egészében Krisztus
felhatalmazására támaszkodjon.
Ó, milyen gyengéd is
volt Krisztus kegyelemközpontú helyreállítása! Nem bírált és nem marasztalt el.
Pusztán három egyszerű, szívre ható kérdés volt az, ami helyreállította Péter
pozícióját, mind a saját, mint a tanítványok szemében.
Ahogyan Krisztus
finoman bánt Péter szívével, Péter is együttérző pásztorává vált azoknak,
akiket a gondjára bíztak. Ismervén saját szörnyű hibáit, finoman reagált mások
hibáira. Krisztus könyörületesen bánt vele, ő pedig továbbvitte ezt a szerető
türelmet azokra, akik eltévedtek az útjaikon.
Minél mélyebben és
őszntébben bocsátanak meg nekünk, mi annál gyengédebben és finomabban
viselkedünk másokkal, akik hibáznak. Minél több kegyelem tisztított meg minket,
annál inkább tudatára ébredünk saját hiányosságainknak és annál több kegyelmet
gyakorlunk azokkal szemben, akik még mindig a bűntudat fogságában vergődnek. Ha
azonban nem hagytuk, hogy Isten körülvegyen minket kegyelmével, kegyelem
nélküliek leszünk a másokkal való kapcsolatainkban.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés