Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 87. fejezet 1260. nap
Jézus most tizenegy tanítványával a hegy felé vette útját.
Mikor áthaladtak Jeruzsálem kapuján, sok csodálkozó szem tekintett a kis
csoportra, amelyet Az vezetett, akit néhány héttel előbb a főemberek elítéltek
és keresztre feszítettek. A tanítványok nem tudták, hogy az volt utolsó
találkozásuk és beszélgetésük Mesterükkel. Jézus beszélgetéssel töltötte velük
az időt, és megismételte korábbi oktatását. Mikor a Gecsemánéhoz közeledtek,
Jézus szünetet tartott, hogy tanítványai emlékezetükbe idézhessék azokat a
tanításokat, amelyeket nagy tusakodása éjszakáján adott nekik. Jézus ismét
rátekintett a szőlőtőkére, amellyel megmagyarázta tanítványainak egyháza
egységét, közösségét Vele és Atyjával. Ismét megemlítette azokat az
igazságokat, amelyeket akkor kifejtett. Körülötte minden, de minden
viszonzatlan szeretetére emlékeztetett. Még a tanítványok is, akik olyan drágák
voltak szívének, szemrehányást tettek Neki és elhagyták Őt.
Krisztus harminchárom évig tartózkodott a világon. Eltűrte
mindazt a megvetést, bántalmazást és kigúnyolást, amelyben a világ részesítette.
A világ elvetette és keresztre feszítette. Most, mikor felemelkedőfélben volt
dicsősége királyi székéhez - és még egyszer átgondolta azoknak az embereknek a
hálátlanságát, akiknek a megmentéséért jött el -, vajon nem vonja-e tőlük
vissza rokonszenvét, részvétét és szeretetét? Érzelmei nem arra a birodalomra
összpontosulnak-e, amelyben értékelik személyét, és ahol ártatlan angyalok
várnak arra, hogy teljesítsék parancsait? Nem! Jézus ígérete azoknak a
szeretteinek szól, akiket otthagy ezen a földön: "Ímé én ti veletek vagyok
minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20).
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az igazságosság Isten jellemének fontos
eleme. Mivel Ő igazságos, arra hívja népét, hogy ők is legyenek igazságosak
mindenkivel szemben. A kilencedik parancsolat kiterjesztésében – ne tégy hamis
tanúbizonyságot – Izraelt arra figyelmezteti, hogy ez a rendelkezés nem
korlátozódik csupán a bírósági esetekre. Mindennapi megnyilvánulásaink legyenek
mentesek a hamis tanúbizonyságtól, a pletykától és rágalmak terjesztésétől. Nem
kell a tömegeket követnünk, és engednünk a társadalmi nyomásnak, hanem meg kell
hoznunk a magunk bölcs ítéletét, és ki kell állnunk az igazságosság mellett!
Ha Izrael engedelmeskedik mindannak, amit Ő
mond, elküldi az Ő Angyalát, Krisztust, hogy előttük menjen (lásd: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993,
Advent Kiadó. 190, 269, 326. oldal). A sínai-hegyi törvény Istennek azzal az
ígéretével zárul, hogy Ő közbelép harcaikban. Biztosítja Izraelt arról, hogy
félelmet küld előttük, és megfutamítja, illetve megsemmisíti ellenségeiket. A
szabadulásról szóló ígéretben Izrael parancsot kap arra, hogy bízzon Istenben,
és mindabban, amit Ő fog tenni.
Mindennapi életünkben gyakran mi magunk
akarjuk véghezvinni azt, amit Isten szándékozik tenni értünk. Vajon készek
vagyunk arra, hogy bízzunk benne; higgyük, hogy előttünk megy, és így tanúi
lehessünk hatalmas tetteinek?
Michael Hasel
177. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
87. fejezetÉhez
(december 23-29.).
Hogyan veszel búcsút
valakitől, aki annyira szeret, hogy meghalt érted?
A búcsújelenet az
Olajfák hegyén bizonyára szívbemarkoló volt. Miután Krisztus több, mint 33 évig
távol volt mennyei otthonától, most percekre volt attól, hogy a felhőkbe lépjen
és felemelkedjen az örökkévalóságba, maga mögött hagyva követőit, akik annyira
szerették őt.
Krisztus az értékes
utolsó perceket azzal töltötte, hogy emlékeztette tanítványait korábbi
tanításaira és ígéreteire. Az érzelmes búcsú vigasztalta a tanítványokat.
Azonban volt még egy
megerősítése Krisztusnak a fájó szívek számára. Ahogyan Krisztus felemelkedett
a mennybe, a végső ígérete visszhangzott az őt palástoló felhőkön keresztül:
„Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ez az ígéret az
örökkévaló jelenlétéről szólt. Bár szemek nem látják, Ő mindörökké közel lesz.
Krisztus őrző angyalai, akik sosem maradtak el mellőle, megálltak egy
pillanatra, hogy egy utolsó megerősítést nyújtsanak a földhöz kötött tanítványok
számára. „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, akképpen jő el,
amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.”
Ne féljetek,
tanítványok! A Jézus, akit szerettek, ugyanúgy vissza fog térni, ahogyan
elment. Ugyanaz a Jézus, aki szeretett és vigasztalt titeket. Ugyanaz a Jézus,
aki meghalt értettek, és újra feltámadt. Amikor ugyanez a Jézus visszatér, nem
lesz több búcsúzkodás. Csak a szerető kapcsolat örökkévalósága.
A régen történt
búcsúzkodás nem volt végső búcsú. A Legjobb Barátunk a mennyben van, az Atya
trónjánál, végtelenül szeret minket, és visszatér hozzánk!
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés