Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 26. fejezet 1700. nap
Sokan, amikor a szombat parancsát megismerték, a világ
érveivel hozakodtak elő. Ezt mondták: "Mindig a vasárnapot tartottuk,
apáink is azt tartották. Sok jó és kegyes vasárnapot ünneplő ember boldogan
halt meg. Ha nekik igazuk volt, akkor nekünk is. Ha az új szombatot megtartjuk,
szembekerülünk a világgal, és akkor nem tudjuk befolyásolni. Mit tud ez a kis
szombatünneplő csoport elérni a vasárnapot ünneplő világgal szemben?" A
zsidók is ilyen érvekkel próbálták igazolni magukat, amikor Krisztust megtagadták.
Atyáikat Isten elfogadta a bemutatott áldozatokért, hát miért ne
üdvözülhetnének gyermekeik ugyanazon az úton? A Luther korabeli pápisták is úgy
okoskodtak, hogy számos igaz keresztény halt meg a katolikus hitben, ezért ez a
vallás elégséges az üdvösséghez. Ilyen érveléssel sikerült meggátolni a
vallásos hit és gyakorlat minden előrelépését.
Sokan hangoztatták, hogy a vasárnapünneplés hosszú századok
óta bevezetett tantétel és általánosan elterjedt szokás az egyházban.
Érvelésüket viszont cáfolta az a tény, hogy a szombatünneplés sokkal régebbi;
olyan régi, mint maga a világ, és magán hordja mind Isten, mind az angyalok
jóváhagyó pecsétjét. Amikor Isten a világ alapját lefektette, amikor a
hajnalcsillagok együtt énekeltek, és Isten fiai ujjongnak és örvendeznek, akkor
fektette le Isten a szombat alapját is (Jób 38:6-7; lMóz 2:1-3). Ez az ünnep joggal
igényelheti tiszteletünket. Nem emberi hatalom rendelte el, és nem emberi
hagyományokon alapszik. Az Öregkorú alapította, és örök érvényű szavával
parancsolta meg.
Amikor az emberek figyelme a szombatreformra terelődött,
hírneves lelkészek kiforgatták Isten szavát. Isten bizonyságtevésének olyan
értelmezést adtak, amely a legalkalmasabb volt arra, hogy az emberek
érdeklődését elfojtsa. Akik pedig nem kutatták személy szerint a Szentírást,
beérték azokkal a következtetésekkel, amelyek megfeleltek kívánságaiknak. Sokan
megkísérelték érveléssel, álokoskodással, az atyák hagyományaival és az egyház
tekintélyével elfojtani az igazságot. Az igazság képviselői pedig a Bibliához
fordultak, hogy megvédjék a negyedik parancsolat érvényességét. Alázatos emberek,
akiknek egyedüli fegyverük az igazság Igéje volt, kivédték tanult emberek
támadásait. E művelt emberek meglepődtek és haragudtak, hogy ékes
álbölcselkedésük erőtlen azoknak az egyszerű, egyenes embereknek az érvelésével
szemben, akik jártasabbak a Szentírásban, mint az iskolák bonyolult
tanításaiban.
A Biblia jóváhagyásának hiányában sokan - elfelejtve, hogy
így okoskodtak az emberek Krisztussal és apostolaival szemben is - lankadatlan
szívóssággal hangoztatták: "Miért nem értik nagyjaink a szombatproblémát?
Csak kevesen hiszik azt, amit ti. Nem lehet, hogy nektek van igazatok, és a
világ tudósai tévednek. "
Ilyen érvek megcáfolására csak a Szentírás tanításait
kellett idézni, és azt, hogy a különböző korokban az Úr miként bánt népével.
Isten azok által munkálkodik, akik hallgatják és követik szavát, akik - ha kell
- kemény igazságokat is hirdetnek; akik nem félnek megróni a gyakori bűnöket.
Isten azért nem bíz meg gyakrabban tudós és magas állású embereket
reformmozgalmak vezetésével, mert saját hitvallásukban, elméleteikben és
teológiai rendszerükben bíznak, és nem érzik, hogy Istentől kell tanulniuk.
Csak azok tudják megérteni és magyarázni a Szentírást, akiknek személyes
kapcsolatuk van a bölcsesség Forrásával. Isten néha iskolázatlan embereket bíz
meg az igazság hirdetésével, nem azért, mert tanulatlanok, hanem mert nem
tartják rangjukon alulinak, hogy Istentől tanuljanak. Krisztus iskolájába
járnak; alázatosságuk és engedelmességük pedig naggyá teszi őket. Isten rájuk bízza
igazságának hirdetését. E megbecsüléshez képest minden földi dicsőség és emberi
nagyság elveszti jelentőségét.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
37
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor felfedeztem a
37. zsoltárt elsőévesként a Mount Vernon Akadémián, egy ohiói bentlakásos
iskolában, nagyon mély benyomást tett rám. Megtanultam az első nyolc verset, és
máig el tudom mondani fejből.
Az üzenete
összefoglalható abban a dalban, ami a Gilbert Hurrikán 1988-as pusztítása után
szinte nem hivatalos himnusz lett Jamaicában. „Don’t Worry, Be Happy!” (Ne
aggódj, legyél boldog!)
A 37. zsoltár újra és
újra azt tanácsolja, „Ne aggódj!” „Ne bosszankodj, ha az alattomos embernek
szerencsés az útja! Tegyél le a haragról, hagyd a heveskedést, ne legyél
indulatos, mert az csak rosszra visz!” (7-8. vers)
Nem
ismertem gonosztevőket az akadémián, de volt bosszúságom, amin felül kellett
kerekednem. A szüleim nem voltak jómódúak. Minden héten hosszú órákat kellett
dolgoznom, hogy fedezni tudjam az iskola költségét. Kevés ruhám volt, és
többnyire egyszerű darabok. Nem irigykedtem azokra a diákokra, akiknek szebb
ruhái voltak. Nehéz volt, de azt mondtam magamnak, hogy ne bosszankodjam azon
kevesek miatt, akiknek nem kellett dolgozniuk, és máshogy néztek ki, mint mi, a
kevésbé jól öltözöttek. Igen, volt mit legyőznöm ezzel kapcsolatban.
Amellett, hogy tanácsot
ad arra, mit NE CSINÁLJ, még jelentősebb, hogy a zsoltár azt is javasolja, MIT
TEGYÉL. Az a mód, ami által a 37. zsoltár segített nekem, hogy ne
nyugtalankodjam, az a pozitív utasítása volt. „Legyél boldog!” „Hagyd az Úrra az utadat, bízzál benne, mert
Ő munkálkodik; világossá teszi az igazságodat, a jogodra fényt derít. Legyél
csendben, és várj az Úrra!” Ahogy a pozitív tanácson elmélkedtem, az
Úr megsegített, hogy elhagyjam a bosszankodást, és örömöm legyen.
Sokat segített az ígéret is, amely az Úr parancsának megtartóira
vonatkozik. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja nEked A szíved kérésÉt.”
Igényeltem ezt az ígéretet. A szívem egyik vágya az volt, hogy jó tanuló
legyek. Annak ellenére, hogy minden héten sokat kellett dolgoznom, az Úr
segített, hogy tanuljak, és jó jegyeket szerezzek. Ez folytatódott az egyetem
és a doktori iskola alatt is.
„Akik az Urat várják, öröklik
a Földet… és gyönyörködnek nagy békességben.” A 37. zsoltár tanácsa és ígérete, amit elsőévesként
felfedeztem, mindannyiunknak segíthetnek a nehézségben, és békével töltik be a
szívünket most és mindig.
Helen
E. Salus
240. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
26. fejezetéhez
(március 8-14.).
Válassz zászlót! Ez azt jelentette régen, hogy
sorakozz fel harcrakészen az alatt a zászló alatt, ami azt az oldalt jelképezi,
amit támogatsz a háborúban. Ha zászlót tartottál, ez azt jelentette, hogy
megválasztottad az oldalt, meghoztad a döntést, a többi szövetségessel
felbontottad a szövetséget, és teljesen az ügynek szentelted magadat. Az angol
szónak (standard) másik jelentésében a „zászló” olyasvalami, amit egy hatóság
jelöl ki mérceként súly vagy mennyiség vagy valamilyen érték mérésére.
A szó mindkét jelentése tartalmazza azt a
gondolatot, amely szerint egy saját magadnál magasabb tekintéllyel támogató
egyetértésben vagy. A harcban a „zászló” a hűség és engedelmesség próbáját
jelképezi. A piactéren a részt vevő felek számára a pontosság, tisztesség és
hitelesség próbáját jelképezi.
A lelki dolgok világában tehát „Míg szép számmal
vannak egymásnak ellentmondó tanítások és elméletek, Isten törvénye az a biztos
mérce, amellyel minden véleményt, tanítást és elméletet meg kell próbálni.” (A
nagy küzdelem, 452. o.) Némelyek a tudományt választották „zászlójukként”,
némelyek a hagyományt, míg mások saját magukat. Beálltál-e te magad Isten törvénye
mögé, a Jézus hite által, vagy valamilyen más zászló alatt masírozol?
Karen Lifshay
egyházi énekkar tagja
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏
VálaszTörlés