Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 29. fejezet 1720. nap
De volt valaki, aki visszaélt ezzel a szabadsággal. Benne -
akit Krisztus után Isten a legjobban kitüntetett, és aki a menny lakói közül a
leghatalmasabb és legdicsőségesebb volt - fogant meg a bűn. Bukása előtt
Lucifer volt az első oltalmazó kérub. Szent volt és makulátlan. "Így szól
az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel,
tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle
drágakövekkel." "Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak
téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen
valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem
találtaték benned" (Ez 28:12-15).
Lucifer örökké élvezhette volna Isten megbecsülését, az
angyalsereg szeretetét és tiszteletét; használhatta volna nemes képességeit
mások áldására és Alkotója dicsőségére. De - mondja a próféta "szíved
felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet
fényességedben" (Ez 28:17). Luciferben lassan-lassan kialakult az
önfelmagasztalás vágya. "Ollyá tevéd szíved, minő az Isten szíve. "
"Ezt mondád:... az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a
gyülekezet hegyén... Fölibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a
Magasságoshoz" (Ez 28:6; Ésa 14:13-14). Ahelyett, hogy igyekezett volna a
teremtmények Isten iránti szeretetét és hűségét a legmagasabb szintre növelni,
Lucifer megpróbálta szolgálatukat és hódolatukat a maga számára megnyerni. Ez
az angyalfejedelem arra a dicsőségre sóvárgott, amelyet a végtelen Atya egyedül
Fiának adott, és olyan hatalomra pályázott, amelynek a gyakorlása egyedül
Krisztus kiváltsága volt.
Az egész menny örömmel dicsőítette a Teremtőt, és boldogan
sugározta vissza dicsőségét. Amíg Istent ilyen tisztelet övezte, az egész
mennyben béke és boldogság honolt. Egy disszonáns hang azonban megzavarta a
menny harmóniáját. Az "én" szolgálata és magasztalása, amely Isten
tervével ellenkezett, balsejtelmeket ébresztett azok lelkében, akiknek Isten
dicsősége volt a legfontosabb. A mennyei tanácskozó testületek kérlelték
Lucifert. Isten Fia elétárta a Teremtő nagyságát, jóságát és igazságosságát,
valamint törvényének szentségét és változatlanságát. A menny rendjét Isten
állapította meg; és ha Lucifer eltér attól, meggyalázza Alkotóját, magát pedig
romlásba dönti. De a végtelen szeretettel és irgalommal adott figyelmeztetés
csak ellenállást keltett. Lucifer hagyta, hogy a Krisztussal szembeni féltékenység
eluralkodjék rajta, és még elszántabb lett.
A maga dicsőségétől eltelve elsőbbség után vágyott. Lucifer
a neki adományozott magas méltóságot nem tartotta Isten ajándékának, és nem
volt hálás érte Teremtőjének. Büszkélkedett fényességével és magasztos
helyével. Istennel egyenlő akart lenni. A mennyei sereg szerette és tisztelte
Lucifert. Az angyalok boldogan hajtották végre parancsait, Ő volt a legbölcsebb
és legdicsőségesebb közöttük. De a menny elismert Királya Isten Fia volt,
akinek hatalma és tekintélye felért az Atyáéval. Isten mindig Krisztussal
tanácskozott, Lucifer előtt pedig nem tárult fel Isten minden szándéka.
"Miért legyen Krisztus az első? - kérdezte ez a hatalmas angyal. - Miért
megbecsültebb Ő, mint Lucifer?"
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
57
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az 57. zsoltár a címe
alapján „Bizalom Istenben”; időrendben is illik az 56. után, ahol kegyelemért
könyörög Istenhez a szerző. Sámuel első könyve 22. fejezetének 1. ezt mondja. „Elment
azért onnan Dávid, és az Adullám-barlangba menekült.” És itt, „Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett
ember, ő pedig a vezérükké lett.” Azonban a szívében egyedül volt a félelmével, a
kétségével és zavarodottságával, vajon Isten elhívása, hogy király legyen, be
fog-e valamikor is teljesülni. Minden jel arra mutatott, hogy Saul kezében van
a sorsa; Saul a trónon ül, ő pedig üldözöttként egy barlangban bujkál.
Amíg a barlangban megírta ezt a zsoltárt,
visszanyerte a bátorságát a bizalom és dicsőítés lenyűgöző hangjaival.
Kijelenti, „Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a
veszedelem.” És amíg arra vár, hogy az ő javára forduljon a
dolgok alakulása, így szól. „A felséges
Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.” A New King James-fordítás ezt
mondja, „…aki mindent megtesz értem”.
Ő az az Isten, aki cselekszik, tesz, és véghez visz. „Segítséget küld nekem a Mennyből, csúffá teszi az üldözőimet… Isten
elküldi a szeretetét és hűségét.” A szeretetet és hűséget nem valami elvont
dologként küldi el az Úr; amit ez jelent, az az, hogy Isten saját magát jelenti
ki szeretetben és hűségben.
Így Dávid félelem nélkül lehet úgyszólván „az oroszlánok
között”. Biztos abban, hogy a gonoszság, amit ellene terveznek, visszafordul
rájuk. „Hálót vetettek a lábaim elé,
megalázták a lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek abba.” A
legcsüggesztőbb körülmények között is dicsőíti az Urat. Kétszer is elismétli a
refrént. „Magasztaljanak téged a Mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész Földön!” Isten minden felett áll, és hatalmasabb, mint bármilyen
ellenséges hatalom. Hosszú idővel az előtt, hogy bármi jelét látta volna annak,
miszerint az ő javára fordulnának a dolgok, Dávid már megbékélt Isten céljával.
„Mert a szereteted az égig ér, hűséged a
magas fellegekig.” A barlang a magasztalás hangjától visszhangos. Felemeli
a hangját, és énekel. „Ébredj, lelkem,
ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!” Nem a Nap ébreszti őt,
hanem ő a Napot az énekével és dicsőítésével!
Ahogy Ellen White mondja, „Ha
többször magasztalnánk az Urat, és kevesebb lenne az elkedvetlenítő gyászos
beszéd, sokkal többször születne győzelem.” (Evangélizálás, 499. oldal) Ne
hagyd, hogy a barlangod a sírod legyen; töltsd be Isten jelenlétnek fényével,
azáltal, hogy dicsőíted Őt!
Garth Bainbridge
243. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
29. fejezetéhez
(március 29 –április 4.).
Még mielőtt szülővé váltam, valaki azt mondta
nekem: „Bár ésszerűnek kell lenned, kerüld el az érvelést a gyermekeddel
szemben. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd tőle, miért tett valamit, kérdezd azt,
hogy megtette-e vagy nem.” Azt tartották fent, hogy ha egy gyermektől azt
kérdezzük, miért tett valamit, azzal csak arra ösztönözzük őt, hogy azt
gondolja, ha elég jó magyarázattal tud előállni, akkor bármilyen viselkedés
ésszerűnek hangozhat és ezáltal megbocsátható. Úgy gondolták, ezzel arra
ösztönözzük a gyermekeket, hogy saját maguk felmentésében próbáljanak
szakértővé válni, ahelyett, hogy felelősséget vállalnának a tetteikért.
Azt nem tudom, hogy ez jó nevelési tanács volt-e
vagy nem, de azt tudom, hogy az emberek már a bűnbeesés óta próbálkoznak
mentségek keresésével a bűneikre. Sajnos azonban a kifogások sosem vezetnek jó
megoldásra. „A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami
megindokolná létezését.” (A nagy küzdelem, 438. o.) Sátán hosszú évek óta
próbálja a felelősséget Istenre kenni, azzal, hogy ilyen vagy olyan
magyarázatot kínál. Isten Igéje azonban így szól: „Aki elfedezi az ő vétkeit,
nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”
(Példabeszédek 28:13) Krisztus kegyelmére támaszkodni az egyetlen megoldás a bűn
problémájára. Mondd el Neki ma: „Nincs mentségem a bűneimre, de bánom őket, és
teljességgel az áldozatodra és a kegyelmedre támaszkodom.”
Karen D. Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen !
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés