Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 26. fejezet 1699. nap
A próféta ezt mondja a félredobott törvényről: "Az
emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények
megújítójának, hogy itt lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és
nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az
Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén,
foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: akkor gyönyörűséged lesz
az Úrban" (Ésa 58:12-14). Ez a prófécia a mi korunknak is szól. A rést
Isten törvényén akkor ütötték, amikor a római hatalom megváltoztatta a
szombatot. Elérkezett azonban e mennyei rendelkezés visszaállításának az ideje.
A törést ki kell javítani, és az emberöltők alapzatait fel kell állítani.
A Teremtő megáldotta, megszentelte a szombatot, és
megpihent ezen a napon. A bűntelen Ádám, az Éden szent lakója is megünnepelte a
szombatot, még a bűneset után is, amikor száműzték boldog lakhelyéről. Minden
pátriárka megtartotta ezt a napot, Ábeltől az igaz Noéig, Ábrahámtól Jákóbig.
De az Egyiptomban raboskodó választott nép közül sokan elfelejtették Isten
törvényét az elharapódzott bálványimádás közepette. Az Úr, amikor
megszabadította Izraelt, félelmes fényességben kihirdette törvényét az
összegyűlt sokaságnak, hogy tudják meg, mi az akarata; hogy örökre féljék Őt,
és engedelmeskedjenek neki.
Ettől a naptól kezdve mindig voltak olyan emberek, akik
ismerték Isten törvényét, és megtartották a negyedik parancsolatot, a szombat
parancsát. "A bűn emberé"-nek sikerült ugyan Isten szent napját a
sárba taposni, de még parancsuralmának idején is voltak hűséges emberek, akik
rejtekhelyükön tiszteletben tartották a szombatot. A reformáció óta minden
nemzedékben éltek olyanok, akik megünnepelték ezt a napot. Jóllehet sokszor
gyalázat és üldözés közepette, de állandóan hangzott a bizonyságtevés Isten
törvényének örökérvényűségéről, és a teremtés szombatjához fűződő szent
kötelességről.
Ezekről az igazságokról - amelyeket a Jelenések 14.
fejezetében található "örökkévaló evangélium" rejt - lehet felismerni
Krisztus egyházát az advent idején. A hármas üzenet gyümölcse ez: "Itt van
a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és
a Jézus hitét!" Ez az üzenet az utolsó. Az Úr eljövetele előtt nem lesz
több. Meghirdetése után látja a próféta az Emberfiát, aki eljön dicsőségben,
hogy betakarítsa a föld termését.
Azok, akik elfogadták a szentélyről és az Isten törvényének
változtathatatlanságáról szóló tanítást, kimondhatatlanul örültek, és csodálták
az előttük feltárulkozó igazság szépségét és harmóniáját. Vágytak arra, hogy az
a világosság, amely oly értékes, eljusson minden keresztényhez. Meg voltak
győződve arról, hogy ők is örömmel fogják fogadni. De Krisztus állítólagos
követői közül sokan nem szívesen fogadták azokat az igazságokat, amelyek
szembeállították őket a világgal. A negyedik parancsolat megtartása áldozatot
követelt, és ettől a többség visszariadt.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
36
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a zsoltárban
Dávid szembeállítja az emberi gonoszságot Isten szerető jóságával. Az első négy
vers az emberi gonoszság általános leírása. A gonosz ember megtagadja Istent,
és „nincs őelőtte Isten-félelem.” A „félelem” szó megfelelője itt a héber pachad szó, ami azt jelenti, hogy rettegés. A gonosz ember annyira
züllött, hogy nem fél Istentől, aki meg tudja büntetni a gonosz
cselekedeteit. Azzal áltatja magát, hogy
azok nem fognak kiderülni. A beszéde gonosz, hazugsággal teli, és a
cselekedetei nem bölcsek, nem jók. Gonosz tervet agyal ki az ágyában fekve.
Semmi sem jó, amit tesz, mert soha nem utasítja el a gonosz dolgokat.
Az 5-től a 9. versig
terjedő szakaszban, feltűnő ellentétben az emberi gonoszsággal, Isten
jelleméről olvashatunk. Az irgalma az égig ér, és a hűsége a felhőkig terjed.
Míg a becsületessége hegyként magasodik, az igazságossága olyan, mint az óceán
mélysége. Nagyszerű, nyájas szeretete által az emberek fiai „az Ő szárnyainak
árnyékába” menekülnek. Ez a kifejezés
gyakori a zsoltárokban, és az anyamadárra emlékeztet, aki a kiterjesztett
szárnyaival védi a fiókáit. Az emberek bővelkednek az Isten által biztosított
táplálékban, és a jósága folyójának vizéből isznak. Isten az élet forrása (akár
elhiszik ezt az ateisták, akár nem), és tőle jön az a világosság, amelynek
fényében láthatnak az emberek. Más szóval, Istentől elszakadva az értelmünk
teljesen sötét.
Végezetül a zsoltáríró
azért imádkozik, hogy Isten jóindulata az Őt ismerők iránt tartson örökké, és
hogy őt ne taposhassák el a gőgös bűnösök, és ne mozdíthassa ki senki a
helyről, ahová Isten helyezte őt. Az utolsó vers a megbánást nem mutató bűnösök
végét tárja elénk; elesnek, Isten elveti őket, és nem tudnak már többé
fölállni.
Atyánk, kérünk, kelts minket életre, újíts meg bennünket,
hogy visszatükrözhessük a te gyönyörű jellemedet. Jézus nevében. Ámen
Onaolapo
Ajibade
240. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
26. fejezetéhez
(március 8-14.).
Válassz zászlót! Ez azt jelentette régen, hogy
sorakozz fel harcrakészen az alatt a zászló alatt, ami azt az oldalt jelképezi,
amit támogatsz a háborúban. Ha zászlót tartottál, ez azt jelentette, hogy
megválasztottad az oldalt, meghoztad a döntést, a többi szövetségessel
felbontottad a szövetséget, és teljesen az ügynek szentelted magadat. Az angol
szónak (standard) másik jelentésében a „zászló” olyasvalami, amit egy hatóság
jelöl ki mérceként súly vagy mennyiség vagy valamilyen érték mérésére.
A szó mindkét jelentése tartalmazza azt a
gondolatot, amely szerint egy saját magadnál magasabb tekintéllyel támogató
egyetértésben vagy. A harcban a „zászló” a hűség és engedelmesség próbáját
jelképezi. A piactéren a részt vevő felek számára a pontosság, tisztesség és
hitelesség próbáját jelképezi.
A lelki dolgok világában tehát „Míg szép számmal
vannak egymásnak ellentmondó tanítások és elméletek, Isten törvénye az a biztos
mérce, amellyel minden véleményt, tanítást és elméletet meg kell próbálni.” (A
nagy küzdelem, 452. o.) Némelyek a tudományt választották „zászlójukként”,
némelyek a hagyományt, míg mások saját magukat. Beálltál-e te magad Isten
törvénye mögé, a Jézus hite által, vagy valamilyen más zászló alatt masírozol?
Karen Lifshay
egyházi énekkar tagja
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen ✝️🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés