Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1697. nap
Katolikus írók egyházuk tekintélyének jeleként azt a
rendelkezést idézik, amellyel az egyház "a szombatot vasárnapra
változtatta. Ezt a rendelkezést a protestánsok is elfogadták..., mert a
vasárnap megtartásával elismerik, hogy az egyháznak van hatalma ünnepeket
elrendelni, és büntetés terhe mellett érvényesíteni. " Mi tehát a szombat
megváltoztatása, ha nem a római egyház tekintélyének a jele vagy bélyege -
"a fenevad bélyege"?
A római egyház nem mondott le főhatalmi igényéről. Amikor a
világ és a protestáns egyházak elfogadják az általa elrendelt szombatot, és a
bibliai szombatot elvetik, tulajdonképpen helyt adnak ennek a jogtalan
követelésnek. Ha a protestánsok a hagyomány és az egyházatyák tekintélyével meg
is indokolják ezt a változtatást, pontosan azt az elvet veszik semmibe, amely
Rómától elkülöníti őket, azaz hogy "a Biblia, és csakis a Biblia, a
protestánsok vallása". A pápai egyház látja, hogy a protestánsok becsapják
magukat, és szándékosan bezárják szemüket a tények előtt. Örül, amikor a
vasárnap elrendelésére tett intézkedéseit tetszéssel fogadják, mert ebből
látja, hogy a vasárnappal végül az egész protestáns világot Róma zászlaja alá
fogja vonni.
Róma azt hangoztatja, hogy a "protestánsok a vasárnap
megtartásával akaratlanul is meghódolnak a (katolikus) egyház tekintélye
előtt"." Amikor a protestáns egyházak erőltetik a vasárnap
megtartását, tulajdonképpen a pápaság - a fenevad - imádását erőltetik. Akik
tudják, mit kíván Isten a negyedik parancsolatban, és mégis úgy döntenek, hogy
az igazi szombat helyett a hamis szombatot ünneplik, azok e döntésükkel annak a
hatalomnak hódolnak, amely e rendelkezés egyedüli megparancsolója. De maguk az
egyházak formálják meg a fenevad képét azzal, hogy világi hatalom által
kényszerítenek ki egy vallási kötelességet. Amikor tehát az Egyesült Államokban
kötelező lesz a vasárnap megtartása, tulajdonképpen a fenevadnak és képének az
imádása lesz kötelező.
Voltak azonban a letűnt nemzedékek idején olyan
vasárnapünneplő keresztények, akik azt hitték, hogy a bibliai szombatot
tartják; és ma is vannak minden egyházban igaz keresztények - beleértve a római
katolikus egyházat is -, akik őszintén hiszik, hogy a vasárnap Isten szombatja.
Isten elfogadja becsületességüket és szándékuk őszinteségét. De eljön az az
idő, amikor a vasárnap megtartását törvény teszi kötelezővé, és a világ tisztán
fogja látni, hogy melyik az igazi szombat. Ha valaki akkor szegi meg Isten
törvényét, hogy olyan parancsnak engedelmeskedjen, amely csak Róma
tekintélyének bélyegét viseli magán, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi.
Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által
elrendelt ünnepnek. A fenevadat és annak képét imádja. Amikor az ember elveti
azt az ünnepet, amelyet Isten a maga hatalma jelének nevez, és helyette a Róma
által választott hatalmi jelvényt tartja tiszteletben - ezáltal elfogadja a
Róma iránti hódolat jelét: "a fenevad bélyegét". Ez azonban csak
akkor lesz aktuális, amikor a kérdés világosan feltárul az emberek előtt, és
választaniuk kell Isten törvénye és az emberi rendelések között. Aki ekkor is a
törvényszegés mellett dönt, azt felveszi "a fenevad bélyegét".
A legfélelmetesebb fenyegetést, amely valaha is halandókhoz
szólt, a harmadik angyal üzenete tartalmazza. Szörnyű bűn lehet az, amely
Istent olyan haragra indítja, amelybe nem vegyül kegyelem. Mindenki tisztán
láthat e fontos dologban. Isten, mielőtt ítélkezne, óva inti e bűntől a világot,
hogy mindenki megtudja, miért fog ítélete lesújtani, és hogy mindenkinek
alkalma legyen megmenekülni a büntetéstől. A prófécia kinyilatkoztatja, hogy az
első angyal "minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek"
hirdetni fogja ezt az üzenetet. A harmadik angyal figyelmeztetése, amely
szintén a hármas üzenethez tartozik, sem fog szűkebb körben hangzani. A
prófécia azt mondja róla, hogy egy angyal, aki az ég közepén repül, nagy szóval
hirdeti, és ez az üzenet magába fogja vonni a világ figyelmét.
Ebben a küzdelemben az egész keresztény világ két nagy
csoportra oszlik - azokra, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus
hitét, és azokra, akik a fenevadat és képét imádják, és bélyegét magukra
veszik. Habár az egyház és az állam egyesíti erejét, hogy "mindenkivel,
kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és
szolgákkal" (Jel 13:16) kényszerrel elfogadtassa "a fenevad
képét", de Isten népe e bélyeget nem veszi magára. A pátmoszi próféta
látja "azokat, akik diadalmaskodtak a fenevadon és az ő képén, és bélyegén
és az ő nevének számán... állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának
az Istennek hárfái", és éneklik a Mózes és a Bárány énekét (Jel 15:2-3).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
34
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ennek a Dávid által írt
zsoltárnak az első tíz versszakában az ember személyes hálája egyesül az
általános hálaadással. Egy irodalmi stílus, a héber szinonim párhuzam ismerhető
fel itt, amelyben egy gondolatot kétszer ismételnek meg egy versszakon belül.
Például az első vers első fele így szól: „Áldom az Urat minden időben...” A
második fele megismétli ugyanezt, de más szavakkal, „dicsérete mindig az
ajkamon van”. És ha tudni szeretnénk, hogyan kell az Urat dicsőíteni, a 3. vers
második fele megmutatja, hogyan magasztaljuk az Ő nevét.
Felsorolja az okot,
amiért Dávid dicséri az Urat. Dávid látta Őt, és az Úr meghallgatta; bízott
benne, és nem csalódott. Isten kimentette őt a bajából, mert Ő parancsolt az
angyalainak, hogy figyeljenek az őt megfélemlítőkre. Nagy ereje ellenére,
élelem híján az oroszlán is megéhezik, de azok, akik Isten oldalán állnak,
semmi jóban nem szűkölködnek.
Ez nagyszerű indok az
Úr dicséretére, szolgálatára és tiszteletére. Ám mindaddig, amíg személyesen
meg nem tapasztaljuk ezt, csupán elméleti. Ezért Dávid arra hívja fel a
figyelmünket, hogy érezzük át az ő tapasztalatát. „Érezzétek, és lássátok meg,
hogy jó az Úr!” (9. vers)
A 11–14. vers nagyon
hasznos útmutatást ad ahhoz, hogy miképpen éljünk hosszú, boldog életet;
tartóztassuk meg a nyelvünket a gonosz szavaktól, kerüljük a rosszat, és
cselekedjünk jót. Más szóval, keressük a békességet, és ragaszkodjunk
ahhoz. A keresztények számára a békesség
nem feltétlenül a gond hiányát jelenti, hanem Isten jelenlétét, a mellettünk
állását a gondunkban. Tény, hogy az igazakat számtalanszor érheti
megpróbáltatás, de az Úr valamennyiszer kimenti őket.
Mi a helyzet azokkal a
keresztényekkel, akik betegségben halnak meg idő előtt, holott az Úrnak van
hatalma meggyógyítani őket? Nem kaphatunk választ mindig a kételyünkre, de a
következő idézet E. G. White-tól bepillantást nyújthat. „Mindaz, ami összezavarhat bennünket Isten
gondviselésével kapcsolatban, az új Földön világossá válik majd. Akkor a
nehezen érhető dolgokra is lesz magyarázat. A kegyelem rejtélye feltárul
előttünk. Ahol a mi véges értelmünk csak zűrzavart és megszegett ígéretet
fedezett fel, tökéletes és gyönyörű harmóniát fogunk látni. Tudnunk kell, hogy
a végtelenül szerető Isten rendelte el a legmegpróbálóbbnak tűnő tapasztalatot
is. Amint felismerjük az Ő gyengéd gondoskodását, aki mindent a mi javunkra
munkál, kimondhatatlan örömmel és dicsőséggel fogunk örvendezni.”
(Bizonyságtételek, 9. kötet, 286. oldal az angolban)
Menyei Atyánk, kérünk, segíts nekünk, hogy teljesen átadjuk
neked az életünket, hogy a te jóságod tanúiként élhessünk. Jézus nevében. Ámen.
Onaolapo
Ajibade
239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
25. fejezetéhez
(március 1-7.).
Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a teremtés
emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az
istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való
kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat,
mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre
a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a
szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez
egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele
tölthetünk. Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt
az áldást élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a
figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról győz
meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára adatott,
másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények rendszerét, míg
sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem vonatkozik ránk. Ennek
következményeként sokan nélkülözik annak a helyreállításnak a lehetőségét, amit
az Istennel minden egyes héten töltött idő adhat.
A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a
vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az
embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már
most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk
istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen ✝️🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés