Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1712. nap
28.
A vizsgálati ítélet
"Nézém - mondja Dániel próféta -, míg királyi székek
tétetének, és az öreg korú leüle; ruhája hófehér, és fejének haja, mint a
tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; tűzfolyam foly és jő
vala ki az Ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának neki, és tízezerszer
tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg"
(Dán 7:9-10).
Így tárul a próféta szeme elé az a kiemelkedő, ünnepélyes
nap, amelyen az egész föld Bírája megvizsgálja az emberek életét és jellemét,
mindenkinek "cselekedetei szerint fizet". Az Öregkorú: Isten, az
Atya. A zsoltáríró ezt mondja: "Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ
formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten" (Zsolt 90:2). Isten
az ítélet Bírája, aki minden élet és minden törvény forrása. A szent angyalok
pedig - "tízezerszer tízezer és ezerszer ezer" - szolgaként és
tanúként vesznek részt ebben a nagy fontosságú törvénykezésben.
"És ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jöve;
és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék Őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget
és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az Ő hatalma
örökkévaló hatalom, amely el nem múlik" (Dán 7:13-14). Ebben a leírásban
nem Krisztus második adventjéről van szó, hanem arról, hogy Jézus a mennyben az
Öregkorúhoz megy, hogy átvegye a hatalmat, a dicsőséget és az országot, amelyet
- közbenjárói munkája befejeztével - neki az Isten. A prófécia szerint ez az
esemény lesz a 2300 nap végén, azaz 1844-ben, és nem a második advent. Nagy
Főpapunk a mennyei angyalok kíséretében belép a szentek szentjébe, és ott
megjelenik Isten színe előtt, hogy elkezdje az emberért végzett szolgálatának
utolsó szakaszát - a vizsgálati ítéletét és az engesztelést mindazokért,
akikről bebizonyosodik, hogy részesülhetnek áldásaiban.
A jelképes szolgálat idején csak azokért folyt az
engesztelés, akik előzőleg bűneiket megbánva és megvallva Isten elé léptek, és
bűneik a bűnért hozott áldozat vére útján átkerültek a szenthelyre. Azon a
súlyos napon, a végső engesztelés és vizsgálati ítélet napján Jézus csak
azoknak az ügyével foglalkozik, akik magukat Isten gyermekeinek vallották. A
gonoszok megítélése, ami egészen más és külön munka, később történik. "Az
ítélet az Istennek házán" kezdődik. "Ha pedig először mi rajtunk kezdődik,
mi lesz azoknak végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?"
(1Pt 4:17).
Az ítélkezők az emberek nevét és cselekedeteit nyilvántartó
mennyei könyvek alapján döntenek. Dániel próféta ezt mondja: "Ítélők
ülének le, és könyvek nyittatának meg". Amikor János leírja ezt a
jelenetet, hozzáteszi: "Majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek
könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az
ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:12).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
49
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a zsoltár úgy
hangzik, mintha A prédikátor könyvéhez
vagy A példabeszédek könyvéhez
tartozna. Tény, hogy az 5. vers ezt mondja. „Példázatra figyel a fülem,
hárfakísérettel adom elő a talányomat.” Az élet valóban rejtvény, és ez
megköveteli a bölcsességet, hogy megértsük, mi történik. Ha süketek vagyunk a
bölcsesség befogadására, akkor elragad a reklám és a felületes propaganda, mint
például, „A szépség egy üvegben van, a boldogság a te kezedben található, a
pénzügyed biztonságban van.” Ez a világ isteneinek evangéliuma, az arany, a vas
és fa isteneié. A társadalmi értékrend vezérel minket, hogy anyagi szempontból
sikeresek lehessünk.
Minket figyelmeztetnek
ebben a zsoltárban, hogy a gazdagság elvész. A gazdagságon nem lehet venni
szívességet vagy szállást az örök élethez. „Ne törődj azzal, ha valaki
meggazdagszik, ha nagy kincs lesz is a házában. Úgysem vihet magával semmit, ha
meghal, nem követi a kincse.” A régi időben az emberekkel együtt temették el a
földi javaikat, hogy a túlvilágon kényelmesebb életük legyen, de az egyedüliek,
akik hasznot húztak ebből, azok a sírrablók voltak.
Tekintettel az életre,
a 8-10. vers ezt mondja. „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat
magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp
le kell tennie arról, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.”
Váltságdíjat gyakran követelnek az emberrablók, hogy elengedjék az áldozatukat.
Mennyit ajánlunk fel egy ember életéért, különösen olyan valakiért, akit
szeretünk? Több millió dollár túl sok, vagy túl kevés? A vers kijelenti, „olyan
drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tenni arról”. És amikor eljön az
örök élet, hogyan is adhatnánk mi Istennek megfelelő fizetséget a
megváltásunkért? Csak Isten cselekedete képes az ember életét kiváltani. „Senki
sem válthatja meg magát... De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához
fog venni.” (16. vers)
Mikor fogjuk fel végre,
mennyibe került Istennek, hogy megváltson minket a sírból? „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 6:23) Mi volt az ajándék
árcéduláján? Mit is kért Isten Fia azért cserébe, hogy emberré lett, hogy
örökre kapcsolatba került az emberekkel, és hogy a végén alávetette magát a
megalázó visszaélésnek és a szörnyű halálnak? Vajon átjutunk-e valamikor is a
sötét felhőkkel borított Kálvárián, és megértjük-e annak az órának a
mérhetetlenségét? Mindenekelőtt, hogyan tudta Isten elviselni azt, amikor
végtelen fájdalommal nézte a Fiát, ahogy Ő a mi vétkeink és a lázadásunk végső
következményét elviselte?
Isten maga fizetett a
mi megváltásunkért. Bármit ajánlunk is fel neki fizetségül, a legkevésbé sem
tudunk hozzájárulni a megváltásunkhoz. Az, hogy „úgy szerette Isten a világot”,
teljesen új dimenziót nyit meg. A sír elvesztette a jelentőségét azon ígéret által,
hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Garth Bainbridge
242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
28. fejezetéhez
(március 22 -28.).
Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már
valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe?
Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam
túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették
gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a
tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az
iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem
tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi
csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai
éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.
Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi
aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten
szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes
egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem
örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei
könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel
igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható:
bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez!
Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal
való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.
És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett
az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?
Karen Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés