2020. március 22., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 22 - VASÁRNAP - Zsoltárok 49


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1712. nap

28. A vizsgálati ítélet

"Nézém - mondja Dániel próféta -, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle; ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; tűzfolyam foly és jő vala ki az Ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának neki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg" (Dán 7:9-10).

Így tárul a próféta szeme elé az a kiemelkedő, ünnepélyes nap, amelyen az egész föld Bírája megvizsgálja az emberek életét és jellemét, mindenkinek "cselekedetei szerint fizet". Az Öregkorú: Isten, az Atya. A zsoltáríró ezt mondja: "Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten" (Zsolt 90:2). Isten az ítélet Bírája, aki minden élet és minden törvény forrása. A szent angyalok pedig - "tízezerszer tízezer és ezerszer ezer" - szolgaként és tanúként vesznek részt ebben a nagy fontosságú törvénykezésben.

"És ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jöve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék Őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az Ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik" (Dán 7:13-14). Ebben a leírásban nem Krisztus második adventjéről van szó, hanem arról, hogy Jézus a mennyben az Öregkorúhoz megy, hogy átvegye a hatalmat, a dicsőséget és az országot, amelyet - közbenjárói munkája befejeztével - neki az Isten. A prófécia szerint ez az esemény lesz a 2300 nap végén, azaz 1844-ben, és nem a második advent. Nagy Főpapunk a mennyei angyalok kíséretében belép a szentek szentjébe, és ott megjelenik Isten színe előtt, hogy elkezdje az emberért végzett szolgálatának utolsó szakaszát - a vizsgálati ítéletét és az engesztelést mindazokért, akikről bebizonyosodik, hogy részesülhetnek áldásaiban.

A jelképes szolgálat idején csak azokért folyt az engesztelés, akik előzőleg bűneiket megbánva és megvallva Isten elé léptek, és bűneik a bűnért hozott áldozat vére útján átkerültek a szenthelyre. Azon a súlyos napon, a végső engesztelés és vizsgálati ítélet napján Jézus csak azoknak az ügyével foglalkozik, akik magukat Isten gyermekeinek vallották. A gonoszok megítélése, ami egészen más és külön munka, később történik. "Az ítélet az Istennek házán" kezdődik. "Ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (1Pt 4:17).

Az ítélkezők az emberek nevét és cselekedeteit nyilvántartó mennyei könyvek alapján döntenek. Dániel próféta ezt mondja: "Ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg". Amikor János leírja ezt a jelenetet, hozzáteszi: "Majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:12).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 49

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez a zsoltár úgy hangzik, mintha A prédikátor könyvéhez vagy A példabeszédek könyvéhez tartozna. Tény, hogy az 5. vers ezt mondja. „Példázatra figyel a fülem, hárfakísérettel adom elő a talányomat.” Az élet valóban rejtvény, és ez megköveteli a bölcsességet, hogy megértsük, mi történik. Ha süketek vagyunk a bölcsesség befogadására, akkor elragad a reklám és a felületes propaganda, mint például, „A szépség egy üvegben van, a boldogság a te kezedben található, a pénzügyed biztonságban van.” Ez a világ isteneinek evangéliuma, az arany, a vas és fa isteneié. A társadalmi értékrend vezérel minket, hogy anyagi szempontból sikeresek lehessünk.

Minket figyelmeztetnek ebben a zsoltárban, hogy a gazdagság elvész. A gazdagságon nem lehet venni szívességet vagy szállást az örök élethez. „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha nagy kincs lesz is a házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi a kincse.” A régi időben az emberekkel együtt temették el a földi javaikat, hogy a túlvilágon kényelmesebb életük legyen, de az egyedüliek, akik hasznot húztak ebből, azok a sírrablók voltak.

Tekintettel az életre, a 8-10. vers ezt mondja. „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie arról, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.” Váltságdíjat gyakran követelnek az emberrablók, hogy elengedjék az áldozatukat. Mennyit ajánlunk fel egy ember életéért, különösen olyan valakiért, akit szeretünk? Több millió dollár túl sok, vagy túl kevés? A vers kijelenti, „olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tenni arról”. És amikor eljön az örök élet, hogyan is adhatnánk mi Istennek megfelelő fizetséget a megváltásunkért? Csak Isten cselekedete képes az ember életét kiváltani. „Senki sem válthatja meg magát... De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni.” (16. vers)

Mikor fogjuk fel végre, mennyibe került Istennek, hogy megváltson minket a sírból? „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 6:23) Mi volt az ajándék árcéduláján? Mit is kért Isten Fia azért cserébe, hogy emberré lett, hogy örökre kapcsolatba került az emberekkel, és hogy a végén alávetette magát a megalázó visszaélésnek és a szörnyű halálnak? Vajon átjutunk-e valamikor is a sötét felhőkkel borított Kálvárián, és megértjük-e annak az órának a mérhetetlenségét? Mindenekelőtt, hogyan tudta Isten elviselni azt, amikor végtelen fájdalommal nézte a Fiát, ahogy Ő a mi vétkeink és a lázadásunk végső következményét elviselte?

Isten maga fizetett a mi megváltásunkért. Bármit ajánlunk is fel neki fizetségül, a legkevésbé sem tudunk hozzájárulni a megváltásunkhoz. Az, hogy „úgy szerette Isten a világot”, teljesen új dimenziót nyit meg. A sír elvesztette a jelentőségét azon ígéret által, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Garth Bainbridge

242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  28. fejezetéhez (március 22 -28.).

Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe? Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.

Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez! Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.

És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?

Karen Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: