Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 27. fejezet 1706. nap
Minden megtért léleknek az élet nagy kérdése az Istenhez és
az örök dolgokhoz való viszony lesz. De ma melyik nagy egyházban található meg
az Istennek szentelt lelkület? A hívek büszkék és a világot szeretik. Most sem
tagadják meg énüket jobban, most sem akarják inkább felvenni a keresztet és
követni a szelíd, alázatos Jézust, mint megtérésük előtt. A vallás a hitetlenek
és a kétkedők gúnytárgya lett, mert oly sok vallásoskodó ember nincs tisztában
a vallás elveivel. A kegyesség erejét sok egyház már alig ismeri. A
szórakozások, a gyülekezeti színházi előadások, a bazárok, az elegáns házak, a
hivalkodások száműzik a szent gondolatokat. Az anyagi javak és a világi foglalatosságok
kötik le a tagok gondolatvilágát, és még futólag sem igen figyelnek örök
érdekeikre.
A hit és a kegyesség súlyos hanyatlása ellenére is vannak
Krisztusnak hűséges követői ezekben az egyházakban. Mielőtt Isten utoljára
látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz,
amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére.
Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete
kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan - lelkészek és
egyháztagok - boldogan elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket
Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második
eljövetelére. A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e
megmozdulás ideje elérkezik, megkísérli kibontakozását megakadályozni
hamisítvány létrehozásával. Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő
befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása
árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés látszatát kelti. Tömegek ujjongnak majd
azon, hogy Isten csodálatos munkát végez értük; pedig ez a munka más lélektől
származik. Sátán a vallás leple alatt próbálja meg befolyását a keresztény
világra kiterjeszteni.
Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb
mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban
fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek
nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie.
Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét. Ahol az
emberek figyelmen kívül hagyják a Biblia bizonyságtételét, és elfordulnak
azoktól a világos, lélekpróbáló igazságoktól, amelyek önmegtagadást és a világ
megtagadását igénylik, oda Isten nem küldi áldását. Ebben biztosak lehetünk. És
az a mérték, amelyet Krisztus maga adott: "Gyümölcseikről ismeritek meg
őket" (Mt 7:16) - megmutatja, hogy ezek a mozgalmak nem Isten Lelkétől
vannak.
Isten az Ige igazságai által nyilatkoztatta ki önmagát az
embernek; és mindazokat, akik elfogadják ezeket az igazságokat, megvédi Sátán
csalásaitól. Az igazság semmibevevése kaput tár olyan gonoszságok előtt,
amelyek most nagymértékben terjednek a vallásos világban. Isten törvényének
jellegét és fontosságát sokan szem elől tévesztették. E törvény jellegének,
örökérvényűségének és kötelező voltának meg nem értése téves fogalmakat keltett
a megtérésről és a megszentelődésről, és a kegyesség normájának leszállításához
vezetett az egyházban. Itt keresendő a titka annak, hogy korunk ébredéseiből
miért hiányzik Isten Lelke és ereje.
A különböző egyházakban vannak mélyen hivő emberek, akik
ismerik ezt a tényt, és sajnálkoznak miatta. Edwards A. Park professzor korunk
vallási veszélyeiről találóan ezt mondja: "A veszély egyik forrása az,
hogy a szószék nem szerez érvényt Isten törvényének. Régebben a szószék a
lelkiismeret szavának visszhangja volt... Legjelesebb prédikátoraink a Mester
példájának követésével, a törvénynek, a törvény rendelkezéseinek és a büntetés
kilátásának hangsúlyozásával csodálatos méltóságot adtak előadásaiknak.
Elismételték azt a két nagy elvet, hogy a törvény az isteni tökéletesség
tükörképe, és az az ember, aki nem szereti a törvényt, az nem szereti az
evangéliumot sem, mivel a törvény, miként az evangélium, Isten jellemét híven
tükrözi. Ez a veszély más veszélyhez - a bűn súlyának, terjedésének és
meggyalázó voltának alábecsüléséhez - vezet. Amilyen jogos helye van a
törvénynek, éppolyan jogtalan dolog a vele szembeni engedetlenség...
A már megnevezett veszélyekhez járul Isten igazságosságának
alábecsülése is. Korunk lelkészei hajlamosak arra, hogy az isteni jóakaratból
leválasszák az isteni igazságosságot, és ezt a jóakaratot inkább szentimentalizmussá
süllyesszék, mintsem elvi rangra emeljék. Az új teológiai prizma szétválasztja
azt, amit Isten egyesített. Isten törvénye jó vagy rossz? Jó! Akkor az igazság
is jó, mert jellegénél fogva végrehajtja a törvényt. Ha az ember Isten
törvényét és igazságosságát, valamint az engedetlenség súlyos és meggyalázó
voltát alábecsüli, könnyen eljut oda, hogy alábecsüli a kegyelmet is, amely
engesztelést szerez a bűnre. " Az emberek tehát elfelejtik az evangélium
értékét és fontosságát, és nem sok kell ahhoz, hogy magát a Bibliát is
félretegyék.
Sok vallástanító azt állítja, hogy Krisztus eltörölte
halálával a törvényt, és az embernek azóta nem kell megtartania. Egyesek súlyos
igának tartják, és a törvény szolgaságával szembeállítják az evangélium
szabadságát.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
43
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A zsoltáríró
szabadításért könyörög, hogy örömmel jöhessen Isten oltárához.
A 42. és 43. zsoltár
két különálló fejezet a Bibliában, mégis, refrénként többször is visszatérő
vers köti össze a két fejezetet, amely valójában egyetlen, a kétségbeesését és
reménységet megéneklő zsoltárt alkot. „Miért csüggedsz el, lelkem, miért
nyugtalankodsz bennem?” –kérdezi a zsoltáros a 42. zsoltár 6., 12. és a 43.
zsoltár 5. versében. „Bízzál Istenben!” – kiált fel. Ne add fel a reményt csak
azért, mert olyan érzés vesz rajtad erőt, mintha messze földre hurcoltak volna
el.
Ha megingunk, szem elől
tévesztjük Istent, és úgy érezzük, hogy távol van tőlünk. Bátorságot
meríthetünk az Istent ismerő emberek tapasztalatából, akik maguk is gyakran
távol érezték magukat Isten jelenlétéről. Miután Ábrahám Istenbe vetett hite
meggyengült Gérárban, visszatért Beérsebába, és ott újra odaszentelte magát és
a családját Istennek. A Sikemben történt bukása után Jákób, a családjával
együtt visszatért Bételbe, és megújította az Istenhez való hűségének
fogadalmát. Isten szavának fényénél mi is megtalálhatjuk a szent helyhez
visszavezető utat. Figyeljük azonban meg, hogy mit mondott Jézus a samáriai
asszonynak a Jákób kútjánál! „Isten Lélek; és akik Őt imádják,
szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.” (Ján 4:24) Láthatjuk, hogy
egyetlen, a fizikai értelemben vett Isten-tiszteleti hely sem jobb a másiknál.
Éppúgy, ahogyan a fogságba hurcolt zsidók tudták Istent imádni idegen földön,
úgy mi is, akkor is, amikor gonoszság vesz körül bennünket, Isten jelenlétében
élhetünk, és áldást nyerhetünk. Bárhol is vagyunk, szerethetjük és
dicsőíthetjük Őt, és felajánlhatjuk az engedelmes szolgálatunkat, Istennek kedves
áldozatul.
Ima. Jó Atyám! Kérlek, állítsd helyre a lelki
egészségemet! Csillapítsd le a felzaklatott érzésemet, amely csak arra vezetne,
hogy kételkedjem a jelenlétedben. Segíts megismernem a megbocsátás és megújulás
gyönyörűségét, hadd teljen meg a szám a téged dicsőítő énekkel. Ámen.
Helen Pyke
241. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
27. fejezetéhez
(március 15 -21.).
A felszínes szónak több jelentése van:
jelentheti azt, hogy valamilyen a felszínen, sekélyes vagy művi. Nagyon is
jónak nézhet ki – amíg közelebbről meg nem nézed. Közeli megvizsgálás esetén
már nem állja meg a helyét. Emlékszem azokra az időkre, amikor vérig sértést,
vagy talán azonnali elfordulást jelentett valakit felszínesnek nevezni.
Meglehet, ezért van, hogy ma is sokan elfordulnak az egyháztól, amikor
közelebbről megvizsgálják. Hiszem, hogy sokan a mély, valódi kapcsolatot
keresik, azonban amikor azt látják, hogy a tagok megelégednek a felszínes
kapcsolattal, azon kezdenek tűnődni, hogy vajon nem minden más is hamis-e.
Bizalmatlanok lesznek azzal a Jézussal szemben, aki a követőiben nem vált ki
tartós változást, és keserű szájízzel fordulnak el a vallástól. Olyan egyházat
látnak, ahol sok olyan ember van, aki „a megváltás reménységét szívének
gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal
van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha
nem forrtak össze Krisztussal” (A nagy küzdelem, 468. o.)
Felszínes kapcsolatod van Krisztussal, vagy
valódi hited? Jézus azt mondta: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne
jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.”
(Márk 4:22)
Karen Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése