Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1718. nap
Most van a nagy engesztelési nap. Az Úr azt kívánta, hogy
míg a jelképes szolgálat főpapja Izraelért engesztelést végez, az egész Izrael,
bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy ki ne
"irtassék ... az ő népe közül". Annak pedig, aki azt akarja, hogy
neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell
bűnbánó szívvel és őszinte megtéréssel megsanyargatnia lelkét Isten előtt.
Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot! A léhaságból és
felszínességből, amit oly sok állítólagos keresztény megenged magának, ki kell
gyógyulni. Súlyos harc vár mindazokra, akik uralomra törő bűnös természetüket
igába akarják hajtani. A felkészülés munkája személyes munka. Nem csoportosan
fogunk üdvözülni. Az egyik ember tisztasága és odaszentelődése nem ellensúlyozza
e tulajdonságok hiányát a másikba. Minden nemzetnek meg kell jelennie Isten
ítélőszéke előtt, de Isten minden egyes ember ügyét olyan alaposan vizsgálja
meg, mintha rajta kívül nem volna senki más a földön. Mindenkinek a mérce alá
kell állnia. Senkin sem maradhat egyetlen folt, vagy sömörgőzén, vagy valami
afféle.
Ünnepélyesek azok a jelenetek, amelyek az engesztelés záró
szakaszához kapcsolódnak. Súlyos érdekek fűződnek e munkához. A mennyei
templomban most folyik az ítélet. Már hosszú évek óta tart. Hamar - senki sem
tudja, hogy milyen hamar - az élők nevéhez érnek. Isten félelmes jelenlétében
kerül mérlegre az életünk. Most fogadjuk meg - jobban, mint valaha - a Megváltó
figyelmeztetését:
"Vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor
jő el az az idő" (Mk 13:33). "Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek
hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád" (Jel 3:3).
A vizsgálati ítélet lezárulásakor mindenkinek eldől a sorsa
- életre vagy halálra. A kegyelemidő röviddel az előtt ér véget, hogy az Úr
megjelenik az ég felhőiben. Krisztus - miként a Jelenések könyve ismerteti -
előre látva korunkat, kijelentette: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan
ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen
igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar
eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő
cselekedete lesz" (Jel 22:1112).
Az igazak és a gonoszok ekkor még élik halandó életüket a
földön. Az emberek ültetnek és építenek, esznek és isznak, mit sem tudva arról,
hogy a mennyei templomban elhangzott a végső, megmásíthatatlan döntés. Az
özönvíz előtt, amikor Noé belépett a bárkába, Isten bezárta a bárka ajtaját, a
gonoszok pedig kívül maradtak. Az utóbbiak, nem tudva, hogy végzetük
megpecsételődött, még hét napig élték nemtörődöm, élvezetszerető életüket, és
kinevették a közelgő ítéletre figyelmeztető intéseket. "Akképpen lesz -
mondja a Megváltó - az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:39). Csendben,
észrevétlenül, mint éjfélkor a tolvaj, jön el a döntő óra, amelyben minden
ember sorsa megpecsételődik; és Isten végleg visszavonja kegyelmét a bűnöstől.
"Vigyázzatok azért... hogy ha hirtelen megérkezik, ne
találjon titeket aludva" (Mk 13:35-36). Veszélyben vannak azok, akik
belefáradtak az őrködésbe, a világ varázsai felé fordulnak. Miközben az
üzletember belemerül a nyereséghajhászásba, a szórakozni vágyó élvezetet keres,
a divat rabja ékességeit rendezgeti - lehet, hogy pont abban az órában mondja
ki az egész föld Bírája az ítéletet: "Megmérettél a mérlegen, és híjával
találtattál" (Dán 5:27).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
55
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A legelső szavaktól
elkeseredett sürgetés jellemzi az 55. zsoltárt. „Istenem, hallgasd meg az
imádságomat, és ne rejtőzz el a könyörgésem elől!” Dávid az érzelmi
zűrzavaráról beszél. „Kesergek a baj
miatt, és megzavarodtam.” „Szívem reszket a bensőmben, és halálfélelem tört
rám. Félelem és rettegés fogott el, és borongás járt át engem.” (5-6. vers)
Itt a különösen nagy
aggodalom feszültségével szembesülünk. Dávid félelmének oka nem pontosan az
ismerős ellenség szokásos fenyegetése. Sokkal rosszabb. „Mert nem ellenség szidalmazott engem, hiszen azt elszenvedem; nem a
gyűlölőm emelkedett föl ellenem, hiszen elrejtőztem volna előle. Hanem te,
hozzám hasonló halandó, bizalmasom és jó barátom, akivel édes bizalomban éltünk
együtt, és akivel Isten házába jártunk a sokasággal együtt.” (14-15. vers)
Ismerősen hangzik ez? Az aggodalom szintje, amit érezhetünk, attól függ, hogy
menyire érezzük fenyegetőnek a helyzetet, mennyire fontos a kapcsolatunk az
illetővel, továbbá az emlékünktől, tapasztalatunktól, hogy miképpen kezeltük a
hasonló helyzetet és gondot a múltban.
Az egyik reakció –
gyakran az első –, hogy szeretnénk elfutni és elrejtőzni. Dávid is így érzett.
Bárcsak el tudna repülni, mint egy gerle a pusztaság szélére, ahol menedéket
találna mindettől! Egyesek szokásszerűen
elhárítanak mindenféle konfliktust. Megbénítja őket, és remélik, hogy majd
magától elmúlik. Ám általában nem ez történik, csak egy másik napon
szembesülnünk kell azzal.
Dávid, ahelyett, hogy
elfutott volna az elől, inkább átadta a gondját Istennek. „Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. Este, reggel és
délben sóhajtozom és jajgatok, és Ő meghallja a hangomat. Megszabadítja a
lelkemet a rám támadóktól.” (17-19. vers) Dávid tapasztalatát kifejezve, a dicsőítő gyülekezet a következő
éneklésére bátorodott. „Vesd az Úrra a
terhedet, és ő gondot visel rád. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (25.
vers) Ez felhívás és ígéret, amihez
továbbra is ragaszkodhatunk. Amikor eljön az aggodalom napja, nem kell egyedül
viselnünk a gondunkat. Ahogy Péter apostol később írta, „Mindenféle gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt
5:7)
Garth
Bainbridge
242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
28. fejezetéhez
(március 22 -28.).
Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már
valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe?
Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam
túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették
gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a
tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az
iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem
tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi
csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai
éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.
Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi
aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten
szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes
egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem
örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei
könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel
igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható:
bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez!
Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal
való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.
És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett
az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?
Karen Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés