Higgyetek az Ő prófétáinak - március 15 - VASÁRNAP - Zsoltárok 42

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 27. fejezet 1705. nap

27. Újkori ébredések

Az Ige lelkiismeretes prédikálása mindig olyan eredménnyel járt, ami a Szentírás isteni eredetéről tanúskodik. Isten szolgáinak tanítását a Szentlélek kísérte, és szavukban erő volt. Számos bűnös lelkiismerete felébredt. A "világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert", bevilágított lelkük titkos kamráiba, és feltárta a sötétségben elrejtett dolgokat. Az emberek értelmében és szívében mélységes meggyőződés ébredt. Meglátták, mi a bűn, és mi az igazság. Meggyőződtek arról, hogy lesz ítélet. Valami fogalmat kaptak Jahve igaz voltáról, és rémülten gondoltak arra, hogy bűnösen és tisztátalanul kell megjelenniük az emberi szív Vizsgálója előtt. Aggódva kiáltottak: "Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből?" Amikor felismerték, hogy a Golgota keresztjén, az ember bűnei miatt kellett ily végtelen áldozatot hozni, megértették, hogy csakis Krisztus érdemei engesztelhetik ki Istent bűneikért, és békíthetik meg az embert Istennel. Hittel és alázattal meghajoltak Isten Báránya előtt, aki elveszi a világ bűneit, és Jézus vére által bocsánatot kaptak "az előbb elkövetett bűnök"-re.

Ezek a lelkek megtéréshez illő gyümölcsöt teremtek. Hittek és megkeresztelkedtek, majd Krisztus Jézusban új teremtményekként indultak el az új életben - nem azért, hogy a korábbi kívánságaikhoz szabják magukat, hanem hogy az Isten Fiába vetett hittel Krisztus nyomába lépjenek; hogy visszatükrözzék jellemét és megtisztuljanak, amiképpen Ő is tiszta. Amit egykor gyűlöltek, most szerették, és amit egykor szerettek, most gyűlölték. A büszke és akaratos szelíd és alázatos lett. A hiú és fölényes pedig megfontolt és szerény. Az átkozódó kegyes, az iszákos józan lett, az erkölcstelen pedig erkölcsös. Felhagytak a világ hiú szokásaival. Ékességük nem külsőségekből, "hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből" állt; "a szívnek elrejtett emberei" voltak, "a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságá"-ra törekedtek, "ami igen becses az Isten előtt" (1Pt 3:34).

Az ébredéseket mélységes önvizsgálat és alázatosság kísérte, a bűnösökhöz szóló ünnepélyes, komoly felhívások jellemezték, és mélységes szánalom azok iránt, akikért Krisztus vére hullt. Férfiak és nők tusakodva imádkoztak Istenhez mások üdvösségéért. E lelki ébredések gyümölcseit azokon az embereken lehetett meglátni, akik nem riadtak vissza az önmegtagadástól és áldozattól, hanem örültek, hogy méltók a Krisztusért való gyalázat és megpróbáltatás elszenvedésére. Az emberek látták, hogy azok, akik megvallották Jézus nevét, megváltoztak. Környezetüknek áldást jelentett a befolyásuk. Krisztussal gyűjtöttek, és a Léleknek vetettek, hogy örök életet arassanak.

El lehetett mondani róluk: "megtérésre szomorodtatok meg". "Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett tibennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dolgokban" (2Kor 7:9-11).

Ilyen eredménnyel jár Isten Lelkének munkája. A megtérés csak akkor valódi, ha megújulás követi. Ha a bűnös visszaadja a zálogot, ha megtéríti, amit ellopott, ha megvallja bűneit, ha szereti Istent és embertársait, akkor biztosan békére lelt Istenben. A vallási ébredések korábban ilyen eredményekkel jártak. Gyümölcseik tanúsága szerint, Isten áldása - az emberek megtérése és az emberiség felemelkedése - kísérte ezeket a mozgalmakat.

Sok újkori ébredés kísérő jelenségei azonban élesen különböznek azoktól a megnyilatkozásoktól, amelyek régebben kísérték Isten szolgáinak fáradozásait. Igaz, hogy sok helyen fellángol az érdeklődés, a gyülekezetek sok taggal szaporodnak, és sokan mondják, hogy megtértek, de az eredmények nem olyanok, hogy a lelki élet hasonló mértékű elmélyülését is bizonyítanák. A világosság, amely egy időre fellángol, csakhamar kialszik, az előbbinél sűrűbb sötétséget hagyva maga után.

A látványos ébredések nagyon sokszor a képzelet megmozgatásával, az érzelmek felkeltésével, az új és meglepő utáni vágy kielégítésével lángolnak fel. Az így szerzett hívek nemigen akarnak a Biblia igazságára hallgatni; nem nagyon érdekli őket a próféták és az apostolok bizonyságtevése. Csak az az istentisztelet érdekes nekik, amiben szenzáció van. A higgadt gondolkodást kiváltó üzenet nem talál bennük visszhangra. Isten Igéjének világos intéseire, amelyek örök érdekeiket közvetlenül érintik, ügyet sem vetnek.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 42

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+42&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+42&version=NT-HU

A karmesternek, elmélkedés

Egy zsidó számára Isten keresése annyit jelentett, mint elmenni Jeruzsálembe, a templomba, a nagy ünnepekre, és Isten közelébe kerülni bűnvallomásra és áldozat bemutatására. Istent szemlélni és Istennel találkozni annyit jelent, mint elzarándokolni Sionba, és Isten jelenlétében tartózkodni. A 42. zsoltár szónoka fogságban van, vágyik Isten jelenlétére, de úgy érzi, hogy ez csak úgy valósulhat meg, ha eljut Sionba. Visszaemlékszik a lelki utazásának kiemelkedő eseményeire, amikor felment a szent hegyre.  

Csüggedés fogja el őt, amikor a jelen körülményre gondol, távol az otthonától és távol a templomtól. Hullámokban tör a lelkére a reménytelenség érzése, majd elkezd reménykedni. Rájön arra, hogy Isten igazságának világossága elvezeti őt Isten jelenlétébe, még pogány földön is. A fogoly bátorítást kap Isten ígéretében, hogy Jeruzsálem újjáépül, és Isten népe újra ott fogja imádni Őt.

A csüggedés idején gyakran érezzük azt, hogy az ellenség erőszakkal távol vitt bennünket a lelki otthonunktól és Istentől. Talán nosztalgiával tekintünk vissza a múltbeli győzelmünkre, olyan időszakra és helyszínre, ahol nagyon közel éreztük magunkat Istenhez. A Babilonban levő zsidó foglyokhoz hasonlóan, mi is a legszívesebben felakasztanánk a hárfánkat egy fára, és teljesen beszüntetnénk az éneklést. Azonban ezt a zsoltárt olvasva, azt látjuk, hogy még az ismétlődő csüggedésben is a hit és az Isten ígéretébe vetett bizalom erősödik. A lelki hullámzás (egyszer fent, máskor lent) elfogadott az emberi körülményünkben, Isten azonban felajánlja a szabadulást a hit és csüggedés állandó körforgásából. Nem kell, hogy örökké rabok maradjunk, akik csak emlékeznek a hazára.

Ima. Köszönöm, Atyám, hogy hívhatlak téged, bárhol legyek is, soha meg nem kérdőjelezve azt, hogy meghallgatsz. Mivel Te mindenütt velem vagy, mindig „otthon” lehetek. Ámen

Helen Pyke

241. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  27. fejezetéhez (március 15 -21.).

A felszínes szónak több jelentése van: jelentheti azt, hogy valamilyen a felszínen, sekélyes vagy művi. Nagyon is jónak nézhet ki – amíg közelebbről meg nem nézed. Közeli megvizsgálás esetén már nem állja meg a helyét. Emlékszem azokra az időkre, amikor vérig sértést, vagy talán azonnali elfordulást jelentett valakit felszínesnek nevezni. Meglehet, ezért van, hogy ma is sokan elfordulnak az egyháztól, amikor közelebbről megvizsgálják. Hiszem, hogy sokan a mély, valódi kapcsolatot keresik, azonban amikor azt látják, hogy a tagok megelégednek a felszínes kapcsolattal, azon kezdenek tűnődni, hogy vajon nem minden más is hamis-e. Bizalmatlanok lesznek azzal a Jézussal szemben, aki a követőiben nem vált ki tartós változást, és keserű szájízzel fordulnak el a vallástól. Olyan egyházat látnak, ahol sok olyan ember van, aki „a megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal” (A nagy küzdelem, 468. o.)

Felszínes kapcsolatod van Krisztussal, vagy valódi hited? Jézus azt mondta: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.” (Márk 4:22)

Karen Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba