Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 26. fejezet 1698. nap
26.
Egy reformációs munka
Ésaiás próféta megjövendölte az utolsó idők
szombatreformját. "Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot
- mondta -, mert közel van szabadításom, hogy eljöjjön, és igazságom, hogy
megjelenjék: boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz
ragaszkodik, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi
kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. " "Az idegeneket, akik az Úrhoz
adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Őnéki
szolgái legyenek; mindenkit, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse
azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: szent hegyemre viszem föl ezeket, és
megvidámítom őket imádságom házában" (Ésa 56:1-2; 6-7).
Ezek a szavak - ahogy a szövegösszefüggésből kitűnik a
keresztény korszakra vonatkoznak. "Így szól az Úr Isten, aki összegyűjti
Izrael elszéledt fiait: még gyűjtök őhozzá, az ő egybegyűjtötteihez!" (Ésa
56:8). A próféta áldást mond azokra, akik tisztelik a szombatot, és előre
jelzi, hogy az evangélium a pogányok között is gyümölcsöt terem. Tehát a
negyedik parancsolat érvényes Krisztus kereszthalála, feltámadása és
mennybemenetele után is, amikor szolgáinak minden nemzethez el kell vinniük az
örömüzenetet.
Az Úr ugyancsak Ésaiás próféta által ezt a parancsot adja:
"Kösd be a bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
" (Ésa 8:16). Isten törvényének pecsétje a negyedik parancsolatban
található. A tíz közül csak ez tünteti fel a Törvényadó nevét és rangját. E
parancsolat hirdeti, hogy Isten az ég és a föld Teremtője, és ezért mindenkinél
nagyobb tisztelet és imádat illeti meg. A Tízparancsolatnak csak ez az egy
rendelkezése utal arra, hogy a törvényt milyen hatalmas lény alkotta. A pápai
hatalom a szombat megváltoztatásával, a törvényt megfosztotta a pecséttől.
Jézus tanítványainak az a feladatuk, hogy a negyedik parancsolat - a szombat -
megszentelésével jogos helyére állítsák vissza a teremtés emlékünnepét.
"A tanításra és a bizonyságtételre." Míg szép
számmal vannak egymásnak ellentmondó tanítások és elméletek, Isten törvénye az
a biztos mérce, amellyel minden véleményt, tanítást és elméletet meg kell
próbálni. A próféta ezt mondja: "nem ekként szólnak azok, akiknek nincs
hajnaluk" (Ésa 8:20).
Isten ezt is megparancsolja: "Kiálts teljes torokkal,
ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket és
Jákób házának vétkeit. " Azaz nem a gonosz világot kell megdorgálni bűnei
miatt, hanem azokat, akiket az Úr "népemnek" nevez. Isten ezt is
mondja: "Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kívánják utaimat,
mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta.
" (Ésa 58:1-2). Ésaiás itt egy olyan csoportról beszél, amely igaznak véli
magát, és úgy tesz, mintha érdeklődne Isten szolgálata iránt. De az emberi szív
Vizsgálójának szigorú és súlyos dorgálásából kiderül, hogy parancsait lábbal
tiporja.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
35
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez is Dávid zsoltára.
Az ő kiáltása a csüggedésében, amikor olyan emberek üldözik őt, akik korábban a
barátai voltak, de most gyűlölettel fizetnek a szeretetéért. A zsoltár három fő
részből áll.
Az 1-től a 10. versig Dávid
Istenhez imádkozik: „harcolj az ellenem harcolókkal!”Azt szeretné, ha
legyőzhetné őket, és megszégyenülnének. Azt akarja, hogy váratlanul törjön az
ellenfeleire a romlás, és ugyanabba a csapdába essenek, mint amit neki
állítottak.
A második rész a 11-től
a 18. versig terjed, ahol Dávid az ellenfeleit jellemzi. Hamis tanúk, akik
olyasmivel vádolják őt, amit nem követett el. Rosszal fizetnek neki a jóért,
amit értük tett. Böjtölt és imádkozott értük, amikor betegek voltak, azt
gondolva, hogy igaz barátai. Dávid cserbenhagyottnak érzi magát, amikor a
nyomorúságában ezek a „barátai” örvendeznek, és a háta mögött összefognak
ellene.
Az utolsó rész a 18-tól
a 28. versig tartó szakasz. Dávid az ő érdekében történő közbelépésért
folyamodik Istenhez. Azért imádkozik, Isten ne engedje meg az ellenfeleinek,
hogy az ő kárára örüljenek. Arra hivatkozik, hogy Isten igazolni fogja őt, és
akik igazán szeretik őt, azok örömmel fognak kiáltani, és dicsőíteni Istent.
Ez átkozódó zsoltár.
Ezek a zsoltárok „leleplezik Isten és az Ő népének ellenségeit, és átkot kívánnak a
fejükre. Az ilyen zsoltárok hangneme ellentétben látszik állni azzal a
lelkülettel, amelynek Krisztus kijelentése szerint vezetnie kell bennünket az
ellenséghez való viszonyulásban (Mt 5:44).” (Hetednapi Adventista
Biblia-kommentár, 3. kötet, 624. oldal) Honnan ez az ellentmondás, ha a zsoltárok ihletettek? Az egyik
magyarázat a fenti kommentárból ugyanazon az oldalon a következő.
A bűnös vádolását
mindig az adott kor hátterén kell figyelembe venni, amiben az idézett szakasz
íródott. Abban az időben az emberek kemény szavakkal fejezték ki magukat, és
erőteljes szóképekben. A Biblia írói emberi nyelven fejtették ki a
gondolatukat, a többieknek is ismerős stílusban. „A Bibliát ihletett emberek
írták, de ez nem Isten gondolkodás- és kifejezésmódja. Az emberiségé. Isten,
mint író, nincsen feltüntetve. Az emberek gyakran mondják, hogy az ilyen
kifejezésmód nem hasonlít Istenére. De Isten a Bibliában nem elsősorban a
szavak, a logika és a retorika által nyilatkoztatja ki magát.” (E. G. White:
MS, 24. 1886)
Atyánk, nem természetes, hogy szeressük az ellenfeleinket.
De te megígérted, hogy mindent meg tudunk tenni Krisztus által, aki megerősít
bennünket. Kérünk, add nekünk azt a kegyelmet, miszerint mindig azt válasszuk,
hogy szeretjük az ellenfeleinket, és jót teszünk velük. Tudjuk, te meg tudod
adni az erőt ahhoz, hogy így cselekedjünk. Jézus nevében. Ámen.
Onaolapo
Ajibade
240. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
26. fejezetéhez
(március 8-14.).
Válassz zászlót! Ez azt jelentette régen, hogy
sorakozz fel harcrakészen az alatt a zászló alatt, ami azt az oldalt jelképezi,
amit támogatsz a háborúban. Ha zászlót tartottál, ez azt jelentette, hogy
megválasztottad az oldalt, meghoztad a döntést, a többi szövetségessel
felbontottad a szövetséget, és teljesen az ügynek szentelted magadat. Az angol
szónak (standard) másik jelentésében a „zászló” olyasvalami, amit egy hatóság
jelöl ki mérceként súly vagy mennyiség vagy valamilyen érték mérésére.
A szó mindkét jelentése tartalmazza azt a
gondolatot, amely szerint egy saját magadnál magasabb tekintéllyel támogató
egyetértésben vagy. A harcban a „zászló” a hűség és engedelmesség próbáját
jelképezi. A piactéren a részt vevő felek számára a pontosság, tisztesség és
hitelesség próbáját jelképezi.
A lelki dolgok világában tehát „Míg szép számmal
vannak egymásnak ellentmondó tanítások és elméletek, Isten törvénye az a biztos
mérce, amellyel minden véleményt, tanítást és elméletet meg kell próbálni.” (A
nagy küzdelem, 452. o.) Némelyek a tudományt választották „zászlójukként”,
némelyek a hagyományt, míg mások saját magukat. Beálltál-e te magad Isten
törvénye mögé, a Jézus hite által, vagy valamilyen más zászló alatt masírozol?
Karen Lifshay
egyházi énekkar tagja
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏
VálaszTörlés