Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 27. fejezet 1709. nap
Amikor Jób a forgószélből hallotta az Úr hangját, így
kiáltott: "Hibáztatom magam, és bánkódom a porban és hamuban!" (Jób
42:6). Amikor Ésaiás látta az Úr dicsőségét, és hallotta a kérubokat kiáltani:
"Szent, szent, szent a seregek Ura", így kiáltott: "Jaj nékem,
elvesztem! " (Ésa 6:3.5). Pál, miután a Lélek elragadta a harmadik égig,
és hallott olyan dolgokat, amelyet ember nem mondhat el, "minden szentek
között a legkisebbnek" nevezte magát (2Kor 12:2-4; Ef 3:8). A szeretett
tanítvány, János, aki Jézus keblén pihent, és látta dicsőségét, halottként
esett az angyal lábához (Jel 1:17).
Azok akik a Kálvária keresztjének árnyékában járnak, nem
dicsőítik önmagukat, és nem állítják kérkedve, hogy nem bűnösek. Érzik, hogy
bűneik okozták azt a szenvedést, amely megtörte Isten Fiának szívét. Ez a
gondolat alázattal tölti el őket. Akik legközelebb vannak Jézushoz, azok látják
legtisztábban, hogy milyen esendő és bűnös az ember, és reménységüket egyedül a
megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe vetik.
A vallásos világban kezd előtérbe kerülni az az
"életszentség", amely magában hordja az öndicsőítés szellemét, és
semmibe veszi Isten törvényét. Ezt a megszentelődést a Biblia vallása nem
ismeri. E megszentelődés helyeslői hirdetik, hogy a megszentelődés egy pillanat
munkája. Az embernek csak hinnie kell és akkor eljut a tökéletes szentségre. "Csak
higgyetek - mondják -, és az áldás a tiétek! Mást nem is kell tenni! E tanítók
tagadják Isten törvényének tekintélyét, és azt hangoztatják, hogy a
parancsolatokat nem kell megtartani. De vajon lehet-e szent valaki, azaz
összhangban lehet-e Isten akaratával és jellemével, miközben szemben áll
azokkal az elvekkel, amelyek kifejezik Isten lényét és akaratát, megmutatva mi
az, amivel tetszését elnyerhetjük?
A könnyű vallás utáni vágy, amely nem igényel erőfeszítést,
önmegtagadást, a világ bolondságaitól való elkülönülést, népszerű tanná tette a
hit tantételét, és csakis a hitét. De mit tanít Isten Igéje? Jakab apostol ezt
mondja: "Mi haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van,
cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?... Akarod-é pedig
tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy
Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot,
az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő
cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit?... Látjátok tehát,
hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből" (Jak
2:1424).
Isten Igéje bizonyságot tesz e csábító tanítás: a
cselekedetek nélküli hit tantétele ellen. Nem hit az, amely, miközben igényli a
Menny kegyét, nem teljesíti a megkegyelmezés feltételeit. Ez önámítás. A valódi
hit alapja: a Szentírás ígéretei és tanácsai.
Ne csapja be senki magát azzal az elképzeléssel, hogy akkor
is szent lehet, ha szántszándékkal áthágja Isten valamelyik kívánalmát. A
tudatos vétkezés elnémítja Isten Lelkének bizonyságtevő hangját, és elszakítja
az embert Istentől. "A bűn pedig a törvénytelenség." És "aki
bűnbe esik (áthágja a törvényt), egy sem látta őt, sem meg nem ismerte Őt"
(1Jn 3:6). Jóllehet János nagyon sokat beszél levelében a szeretetről, de
határozottan megnevezi, milyen az az ember, aki magát szentnek tartja, miközben
Isten törvényét sorozatosan áthágja. "Aki ezt mondja: Ismerem Őt, és az Ő
parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki
pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten
szeretete" (1Jn 2:4-5). Ez méri meg az ember hitvallását.
Senkinek sem tulajdoníthatunk szentséget anélkül, hogy
Isten mércéje alá ne állítanánk, amely a szentség egyetlen normája mennyen és
földön. Ha az ember nem érzi az erkölcsi törvény súlyát, ha Isten
rendelkezéseit lebecsüli és félvállról veszi, ha csak a legkisebb parancsolatok
egyikét is áthágja, és az embereket is erre biztatja, a menny előtt nincs
becsülete, és tulajdonképpen nem is ismeri Istent.
Ha valaki azt állítja, hogy bűntelen, maga az állítás
bizonyítja, hogy aki ezt mondja magáról, messze van a szentségtől. Mivel
fogalma sincs Isten végtelen tisztaságáról és szentségéről, sem pedig arról,
hogy miként élhet összhangban Istennel; mivel fogalma sincs Jézus jellemének
tisztaságáról, nemes voltáról és szépségéről, sem pedig a bűn veszélyességéről
és gonoszságáról, azért tarthatja magát szentnek. Az ember minél távolabb van
Krisztustól, minél hiányosabbak a fogalmai Isten jelleméről és kívánalmairól,
annál igazabbnak látja magát.
A Bibliában bemutatott szentség az ember egész lényét -
értelmét, lelkét és testét - érinti. Pál így imádkozott a thesszalonikaiakért:
"egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg
a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére" (lThessz 5:23). Ezt is írja a
hivőknek: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy
szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul"
(Róm 12:1). Az ősi Izrael korában minden állatot, amelyet áldozatként Isten elé
hoztak, a pap gondosan megvizsgált, és ha bármilyen hibát talált benne, nem
fogadta el, mert Isten megparancsolta, hogy az áldozat hibátlan legyen. A
keresztényeknek testüket kell odaszánniuk "élő, szent és Istennek kedves
áldozatul". Hogy ezt megtehessék, minden képességüket a lehető legjobb
állapotban kell tartaniuk. Minden szokás, amely csökkenti a fizikai és a szellemi
erőt, alkalmatlanná teszi az embert arra, hogy a Teremtőnek szolgáljon. És
vajon megelégszik-e Isten olyan dologgal, aminél jobbat is tudnánk nyújtani?
Krisztus azt mondta: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből". Azok, akik Istent teljes szívükből szeretik, a legjobb
szolgálatot szeretnék neki nyújtani, és állandóan arra törekszenek, hogy minden
képességüket összhangba hozzák azokkal a törvényekkel, amelyek segítik az
embert, hogy talentumait Isten szolgálatába állítsa. Nem akarják vágyaik és
szenvedélyeik kielégítésével gyengíteni vagy beszennyezni a mennyei Atyjuknak
felkínált áldozatot.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
46
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A zsoltáríró Izráelnek az Istenbe vetett bizalmáról énekel.
Ez az ének halamotra, egy húros hangszerre íródott.
A történelem során
világszerte nagyvárosok települtek a nagy folyók partjára. Az embereknek bőséges vízellátásra van
szükségük a növekedéshez. Bár Jeruzsálemnek csak egy forrás biztosította a
vizet, Ezékiel hatalmas folyót látott Isten templomából kifolyni (Ez 47:1-12).
„Van egy folyam” – énekli a zsoltáros. Ahogy Jézus a szent sátorban az ünnepségen
kijelentette, Ő maga az a folyó, amely képes minden szomjazót kielégíteni (Jn
7:37-38).
Körülöttünk az emberek
retteghetnek a hurrikántól, szélvihartól, árvíztől, földrengéstől és
szökőártól. Isten velünk van a természeti katasztrófában is. A nemzetközi
híradások megfélemlítő, politikai felfordulásról, háborús fenyegetésről szóló
hírekkel vannak tele világszerte. Isten azonban még mindig a zűrzavar felett
áll, és a kezében tartja az eseményeket. Kijelenti a hatalmát az aggódó népek
felett. „Csendesedjetek – mondja
nekünk –, és ismerjétek el, hogy én
vagyok az Isten!” Nincsen más menedék, de Ő elegendő.
Atyám, kérlek, adj nekem békességet a zűrzavar és
bizonytalanság közepette! A világban, amit természeti katasztrófa, háború és
járvány sújt, vagy terroristák forgatnak fel, a lelkem biztonságot találhat
benned. Engedd, hogy halljam Jézus szavainak visszhangját, ahogy Galileában a
viharhoz szólt! „Békesség. Csendesedjél.” Ámen.
Helen Pyke
241. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
27. fejezetéhez
(március 15 -21.).
A felszínes szónak több jelentése van:
jelentheti azt, hogy valamilyen a felszínen, sekélyes vagy művi. Nagyon is
jónak nézhet ki – amíg közelebbről meg nem nézed. Közeli megvizsgálás esetén
már nem állja meg a helyét. Emlékszem azokra az időkre, amikor vérig sértést,
vagy talán azonnali elfordulást jelentett valakit felszínesnek nevezni.
Meglehet, ezért van, hogy ma is sokan elfordulnak az egyháztól, amikor
közelebbről megvizsgálják. Hiszem, hogy sokan a mély, valódi kapcsolatot
keresik, azonban amikor azt látják, hogy a tagok megelégednek a felszínes
kapcsolattal, azon kezdenek tűnődni, hogy vajon nem minden más is hamis-e.
Bizalmatlanok lesznek azzal a Jézussal szemben, aki a követőiben nem vált ki
tartós változást, és keserű szájízzel fordulnak el a vallástól. Olyan egyházat
látnak, ahol sok olyan ember van, aki „a megváltás reménységét szívének
gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal
van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha
nem forrtak össze Krisztussal” (A nagy küzdelem, 468. o.)
Felszínes kapcsolatod van Krisztussal, vagy
valódi hited? Jézus azt mondta: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne
jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.”
(Márk 4:22)
Karen Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés