Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1714. nap
A védő maga Jézus Krisztus. Ő képviseli ügyüket Isten
előtt. "Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus
Krisztus" (1Jn 2:1). "Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak
csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe
előtt megjelenjék érettünk. " "Ennekokáért Ő mindenképpen üdvözítheti
is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék
érettük" (Zsid 9:24; 7:25).
A könyvek megnyílnak az ítéletkor, és Isten megvizsgálja
azoknak az életét, akik hittek, illetve hisznek Jézusban. Védőügyvédünk a föld
első lakóitól kezdve minden nemzedékben élők ügyét felhozza; és a sort az
élőkkel zárja. Minden név szóba kerül; minden ügyet alaposan megvizsgálnak.
Isten számos nevet elfogad, másokat elutasít. Azoknak a nevét, akiknek meg nem
bánt és el nem rendezett bűneit őrzi a mennyei nyilvántartás, Isten kitörli az
élet könyvéből, és az emlékezés könyve jótetteiket sem tartja tovább számon. Az
Úr kijelentette Mózesnek: "Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én
könyvemből" (2Móz 32:33). Ezékiel próféta pedig ezt mondja: "Ha az
igaz elhajol az ő igazságától és gonoszságot cselekszik... semmi igazságairól,
amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen" (Ez 18:24).
Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket,
és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez
olvasható: bocsánatot kapott. Mivel Krisztus igazságának részesei lettek, és
jellemük összhangba került a menny törvényével, Isten eltörli bűneiket, őket
pedig méltónak ítéli az örök életre. Az Úr kijelenti Ésaiás próféta által.
"Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat énmagamért, és bűneidről nem
emlékezem meg! " (Ésa 43:25). Jézus ezt mondta. "Aki győz, az fehér
ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást
teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az Ő angyalai előtt". "Valaki
azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én
mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is
megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt" (Jel 3:5; Mt 10:32-33).
A földi törvényszékek döntései iránt tanúsított legnagyobb
érdeklődésünk is csak halvány árnyéka annak az érdeklődésnek, amit a mennyei
törvényszék tanúsít, amikor az élet könyvébe bejegyzett neveket az egész föld
Bírája megvizsgálja. Mindazok bűneire, akik a Krisztus vérébe vetett hit által
győztek, a mennyei Közbenjáró bocsánatot igényel, hogy visszajuthassanak édeni
otthonukba, és megkoronázott társaikkal ők is "az előbbi hatalom"
(Mik 4:8) örökösei lehessenek. Sátán azt gondolta, hogy az ember elámításával
és megkísértésével meghiúsíthatja azt a tervet, amelyet Isten az ember
teremtésével meg akart valósítani. Krisztus pedig most azt kéri, hogy ez a terv
úgy váljon valóra, mintha az ember soha nem bukott volna el. Népe számára
nemcsak bocsánatot és megigazítást kér, hanem részt is dicsőségéből és helyet a
trónján.
Miközben Jézus védelmébe veszi a kegyelem országának
alattvalóit, Sátán törvényszegéssel vádolja őket Isten előtt. A nagy csaló
kétkedést próbált kelteni bennük, hogy elveszítsék Istenbe vetett bizalmukat;
hogy elszakadjanak szeretetétől; és áthágják törvényét. Most pedig ő mutat rá
életükre, jellemük fogyatékosságaira, Krisztustól idegen lényükre, amellyel
szégyent hoztak Megváltójukra; rámutat minden bűnükre, amelyeket ő sugallt, és
mindezek miatt alattvalóinak igényli őket.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
51
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Nem
úgy, mint az előző tízet, az 51-63. zsoltárt Dávidnak tulajdonítják. Ezek a
zsoltárok erősen személyesek is, mivel Dávid életének egyes eseményéhez
kapcsolódnak. Az 51. zsoltár bűnbánó ima, amelyet Dávid a Betsabéval elkövetett
bűntette miatt mond el. A kesergése időtlen és egyetemes, olyan, mint a mi
emberi helyzetünk; minden szavunk híven tükrözi a kutatásunkat a helyes ösvény
felé, amely a megtörtségből a tisztaságba vezet.
Az ótestamentumi áldozati rendszer megoldást kínált minden vétekre, kivéve kettőre, az erőszakra vagy vérfertőzésre, valamint a gyilkosságra. Mindkét bűntett elrabolja egy másik személy életét így vagy úgy. A Betsabé és férje elleni bűntettekor Dávid az Istennel kötött szövetségen kívül helyezte magát, azon szövetségen kívül, amin keresztül Isten megbocsáthatna és megújíthatna. Tehát Dávid teljesen Isten kegyelmére, jóindulatára és jóságára bízza magát, hogy megbocsátást nyerjen arra a bűntettre, amire az áldozati rendszer nem kínál megoldást. Nincs nyoma az önigazolásnak az imájában; csak megjelenni tud Isten kegyelme előtt. „Könyörülj rajtam, én Istenem, a te kegyelmességed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el az én bűntettemet!” Nem kisebbíti a vétkét, de magasztalja a Megmentőjét.
Isten
végtelen szeretete, kegyelme, a szövetségben megkötött szeretetkapcsolat az a
szeretet, ami sosem hagy el, ami sohasem veszik el, amivel sohasem leszel
magányos. A „kegyelem” szava az Ő anyai szeretete. Tény és való, hogy a héber
„méh” szóból származik; és ahogy Ézsaiás feljegyezte Isten szavát, „Hát
elfeledkezhet-e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön a méhe fián? És ha
elfeledkeznének is ők, én rólad nem feledkezem el.” (Ésa 49:15)
A
fontos szavak jelzik a bűnbánat és a gyógyulás folyamatát; a folyamat
megmentési szakaszában ezek a szavak szerepelnek, „töröld el... moss ki...
tisztíts meg”; míg a megújulás folyamatánál a „teremts... újíts... add
vissza... támogass...” szót használja Dávid; aki mind a megbocsátásért, mint a
megújulásért imádkozik, hogy újra egyenesbe jöjjön Istennel és saját magával.
Nincs
semmije, amit Isten elé hozhatna, csak a megtört szíve, amiről tudja, hogy
Isten nem fogja megvetni. Az Úr nem szeretné, hogy mi azt gondoljuk, csak úgy
megvásárolhatjuk a szeretetét néhány kisebb áldozattal. Ő csak azt szeretné, ha
az összetört életünket vinnénk elé gyógyulásra és megújulásra. Utána pedig már
mi is tudunk másokat Isten elé vinni, és dicsőíteni fogjuk a mi kegyelmes
Istenünket.
Garth Bainbridge
242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
28. fejezetéhez
(március 22 -28.).
Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már
valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe? Emlékszem,
amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam túlságosan
lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették gyakran,
pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a tesztek
alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az iskola,
valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem tudtam
megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi csodálatos
dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai éveimet, és nem
voltak különösen jó jegyeim.
Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi
aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten
szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes
egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem
örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei
könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel
igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható:
bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez!
Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal
való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.
És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett
az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?
Karen Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés