Higgyetek az Ő prófétáinak - március 17 - KEDD - Zsoltárok 44

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 27. fejezet 1707. nap

A próféták és az apostolok azonban másképp látják Isten szent törvényét. Dávid ezt mondta: "Tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem" (Zsolt 119:45). Jakab apostol, Krisztus halála után azt írta, hogy a Tízparancsolat "királyi törvény", "a szabadság tökéletes törvénye" (Jk 2:8; 1:25). A Jelenések könyvének írója pedig fél évszázaddal a keresztre feszítés után áldást hirdet mindazokra, "akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba" (Jel 22:14).

Semmi alapja nincs annak az állításnak, hogy Krisztus eltörölte halálával Atyja törvényét. Ha a törvény megváltoztatható vagy félre tehető lett volna, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia, hogy megváltsa halálával az embert a bűn következményétől. Krisztus halála a törvény változhatatlanságát bizonyítja, és távolról sem az eltörlését. Isten Fia azért jött, hogy "a törvényt naggyá" tegye "és dicsőségessé" (Ésa 42:21). Ezt mondta: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek... eltörlésére", "míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik" (Mt 5:17.18). Jézus önmagáról így nyilatkozik: "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9).

Isten törvénye - jellegénél fogva - változhatatlan; Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten szeretet, és törvénye is szeretet. A törvény két nagy elve: az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet. "A törvénynek betöltése a szeretet" (Róm 13:10). Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. A zsoltáríró így nyilatkozik: "A Te törvényed igaz"; "minden parancsolatod igaz" (Zsolt 119:142.172). Pál apostol pedig kijelenti: "A törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó" (Róm 7:12). Isten törvénye, amely Isten gondolatának és akaratának kifejezése, olyan maradandó, mint a Szerzője.

Amikor az ember megtér és megszentelődik, megbékül Istennel, mert összhangba kerül Isten törvényének elveivel. A bűnös ezáltal megbékül Istennel. Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel. "A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). De "úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta", hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás: az újjászületés, amely nélkül - mondja Jézus - az ember "nem láthatja az Isten országát".

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. "A bűn pedig a törvénytelenség. " "A bűn ismerete a törvény által vagyon" (1Jn 3:4; Róm 3:20). Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat.

A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze: halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot "az előbb elkövetett bűnök"-re, és isteni természet részesévé lesz. Ő Isten gyermeke; a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: "Abba, Atyám!".

Vajon az ember most már szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: "A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük. " "Akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?" János pedig kijelenti: "Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek" (Róm 3:31; 6:2; 1Jn 5:3). Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, az Istentől elidegenedett élet; megkezdődött az új, a megbékélt élet, a hit és szeretet élete. "A törvénynek igazsága" pedig "beteljesül... bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint" (Róm 8:4). S az ember szívből kiáltja: "Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!" (Zsolt 119:97).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 44

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+44&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+44&version=NT-HU

A zsoltáríró elbeszéli Isten régi nagy tetteit, és panaszkodik a jelen balsorsára; de töretlen hittel imádkozik szabadításért.

A kórus hangos kiáltással adta elő ezt a dalt az egész nép nevében. „Hallgass meg minket, ó, Isten! Fülünkkel hallottuk, amit atyáink beszéltek el nekünk. Mózes megparancsolta a szüleinknek, hogy mondják el nekünk az összes szertartás jelentését. Hallottuk a történeteket, a rendelkezéseket, a törvényt és a végzést” (lásd: 5Móz 6:20).

Valóban, Mózes ismét átvette a néppel mindezeket a rendelkezéseket, mielőtt meghalt. Józsué elismételte a történeteket, és megbizonyosodott, az emberek megértették, hogy mindenért Istennek tartoznak hálával. Miután a fogságból visszatértek, Nehémiás is elismételte a történeteket (Neh 9:24). Ám pontosan, ahogy itt a zsoltáríró kiált fel elkeseredésében, kérdezve, hogy hol van Isten a jelen nyomorúságában, Isten más emberei is így aggodalmaskodtak. „Hol vagy? Miért nem hallgatsz meg bennünket?”

A 60. zsoltár 12. versében Dávid keresi a választ a kérdésre. „Miért vetettél el minket, és miért szórtál szerte?”  A krónika második könyve 20. fejezetének 14-15. versében Jósafát emlékezteti Istent az addigi tetteire. Aztán az Úr Lelke rászállt a lévita Jahaziélre, aki így szólt: „Ne féljetek, … mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten.” Jósafát megújult hittel küldi a kórust a hadsereg előtt. „Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” (2Krón 20:20) Amikor Szanhérib követei gúnyolták, Ezékiás is ezt kérdezte: „Hol vagy? Most miért nem vagy itt?” Ézsaiás magát Krisztust látta. „Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek.” (Ésa 53:7)

Figyel Isten? Meghallgat bennünket? Gondoskodik rólunk?

Ő figyel, és megvált bennünket!

Urunk, kérünk, javítsd az emlékezetünket, hogy látva, mi mindent tettél a népedért a múltban, emlékeztess bennünket, miszerint értünk is, a mi egyéni életünkben is mennyi csodálatos dolgot tettél, és hogy számíthatunk rád, mert újra meg újra megóvsz minket a viszontagságban! Ámen.

Helen Pyke

241. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  27. fejezetéhez (március 15 -21.).

A felszínes szónak több jelentése van: jelentheti azt, hogy valamilyen a felszínen, sekélyes vagy művi. Nagyon is jónak nézhet ki – amíg közelebbről meg nem nézed. Közeli megvizsgálás esetén már nem állja meg a helyét. Emlékszem azokra az időkre, amikor vérig sértést, vagy talán azonnali elfordulást jelentett valakit felszínesnek nevezni. Meglehet, ezért van, hogy ma is sokan elfordulnak az egyháztól, amikor közelebbről megvizsgálják. Hiszem, hogy sokan a mély, valódi kapcsolatot keresik, azonban amikor azt látják, hogy a tagok megelégednek a felszínes kapcsolattal, azon kezdenek tűnődni, hogy vajon nem minden más is hamis-e. Bizalmatlanok lesznek azzal a Jézussal szemben, aki a követőiben nem vált ki tartós változást, és keserű szájízzel fordulnak el a vallástól. Olyan egyházat látnak, ahol sok olyan ember van, aki „a megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal” (A nagy küzdelem, 468. o.)

Felszínes kapcsolatod van Krisztussal, vagy valódi hited? Jézus azt mondta: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.” (Márk 4:22)

Karen Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba