2021. február 11., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 11 - CSÜTÖRTÖK - Dániel 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 35. fejezet 2037. nap

A LÉNYEGES ISMERET 

"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."

35. fejezet (5. rész) – Az igazi istenismeret

Krisztus kinyilatkoztatta Isten személyiségét

Isten személyes lényként nyilatkoztatta ki önmagát Fia által. Jézus - az Atya "dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása" - személyes Megváltóként jött a földre. Személyes Megváltóként emelkedett a mennybe. Mint személyes Megváltó közbenjár a mennyei csarnokokban. A mi érdekünkben szolgál Isten trónja előtt Ő, aki hasonló az ember Fiához (Zsid 1:3; Jel 1:13).

Krisztus, a világ Világossága, istenségének vakító ragyogását elfátyolozva jött el, és emberként élt az emberek között, hogy a föld lakói megsemmisülésük veszélye nélkül megismerjék Teremtőjüket. Mióta a bűn válaszfalat emelt az ember és Alkotója közé, ember soha nem látta Istent, kivéve Krisztus által kinyilatkoztatva.

"Én és az Atya egy vagyunk" - mondta Krisztus (Jn 10:30). "Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni" (Mt 11:27).

Krisztus eljött, hogy megtanítsa az embereket arra, amit Isten akarata szerint tudniuk kell. Az égen fent, a földön, az óceán hatalmas víztömegében Isten keze munkáját láthatjuk. Minden teremtett dolog az Ő hatalmáról, bölcsességéről, szeretetéről tesz bizonyságot. A csillagokból, az óceánból és a zuhatagból mégsem ismerhetjük meg Isten személyiségét úgy, ahogy az Krisztusban kitárulkozott.

Isten látta, hogy a természetnél világosabb kinyilatkoztatásnak kell mind személyiségét, mind jellemét megmutatnia. Elküldte Fiát a világra, hogy - amennyire az ember szeme el tudja viselni - kinyilatkoztassa a láthatatlan Isten jellemét és tulajdonságait.

Krisztus kinyilatkoztatta Istent a tanítványoknak

Tanulmányozzuk azokat a szavakat, amelyeket Krisztus a megfeszítése előtti estén a felházban mondott! Közeledett próbatételének órája, és vigasztalni akarta tanítványait, akikre olyan súlyos kísértés és próba várt.

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek - mondta -, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek..."

"Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt."

"Uram, mutasd meg nékünk az Atyát - mondta Filep -, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed- é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat" (Jn 14:1-10).

A tanítványok még mindig nem értették azt, amit Istenhez való viszonyáról mondott Krisztus. Tanításai közül sok még mindig homályos volt előttük. Krisztus azt akarta, hogy világosabb és határozottabb ismeretük legyen Istenről.

"Ezeket példázatokban mondottam néktek - szólt Jézus -; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyíltan beszélek néktek az Atyáról" (Jn 16:25).

Amikor pünkösd napján a Szentlélek kiáradt a tanítványokra, jobban megértették azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus példázatokban mondott. Sok titokzatosnak tűnő tanítását fogták fel ekkor. De még mindig nem valósult meg teljesen, amit Krisztus nekik ígért. Megtudták Istenről mindazt, amit el tudtak hordozni, de Krisztus ígérete - hogy világosan megmutatja nekik az Atyát - még nem teljesedett. Sőt még ma sem. Istenismeretünk csak részleges és fogyatékos. Amikor a küzdelem véget ér, és az ember Krisztus Jézus az Atya előtt vállalja hűséges munkásait, akik egy bűnös világban bizonyságot tettek róla, akkor világosan látják azt, ami most még titok volt nekik.

Krisztus megdicsőült emberi mivoltát vitte fel magával a mennybe. Azoknak, akik befogadják Őt, hatalmat ad arra, hogy Isten fiaivá legyenek, és végül Isten is befogadhassa őket mint gyermekeit, hogy vele lakhassanak az egész örökkévalóságban. Ha ebben az életben hűségesek Istenhez, végül meglátják "az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4). Mi más lehetne a mennyei boldogság, mint az, hogy Istent láthatjuk? Mi lehetne nagyobb öröm a Krisztus kegyelme által megmentett bűnösnek, mint az, hogy Isten arcát nézheti, és Atyaként ismerheti meg Őt?

Mai Bibliai szakasz: Dániel 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%203&version=NT-HU

Dániel jó néhányszor kellett, hogy fordítson Nabukodonozornak arám nyelvről babilonira. Visszaemlékezett arra a csodára, amit barátaival átélt, miután a királynak egy furcsa álma volt egy szoborról és az egymást követő birodalmakról. Arámul írta, hogy minden részletét pontosan lejegyezhesse annak, ami megtörtént. Ez fontos volt, mert jogi esetekben a királynak a zsidókhoz való jó viszonyulása okát később megtalálhatták az archívumban Nabukodonozor utódai. 

A 3. fejezet azt az elvet erősíti, hogy „merj különbözni”, így Isten meg fog tartani és meg fog segíteni még akkor is, ha ehhez csoda szükséges. Egy lényeges dolog ebben a fejezetben, amely talán nem annyira fontos az átlagos olvasónak, de az adventisták részéről jogos kérdés: Vajon a görög pontos fordítása-e a héber szövegnek, és az ének, amit feltételezések szerint a három fiatal a tüzes kemencében énekelt, megbízható-e?

Dániel legrégebbi fordításai úgymint a Septuaginta és a Theodotion féle fordítás tartalmazzák a beszámolót Dániel három barátjának énekéről az égő tüzes kemencében. A Jeromos féle katolikus Bibliában is megtalálható a következő alcím alatt: A három szent gyermek éneke. A katolikus bibliából idézve így kezdődik: „És ők járkáltak a lángok között dicsőítve Istent és áldva az Urat” (24. vers), és folytatódik több versen keresztül. Úgy tűnik, hogy az ének nem létezett Kr.e. 100 előtt, aztán megjelent az apokrif iratokban. Az eredeti héberben nem található.    

Dániel úgy nyitja a fejezetet, hogy jelzi, Nabukodonozor eldöntötte, hogy hosszú ideig fog uralkodni, és készített egy szobrot tiszta aranyból, hogy őt jelképezze. Aztán felállította Dura mezején a babiloni tartományban, ahol Dániel barátai dolgoztak. Minden elöljárónak el kellett jönnie a szobrot imádni. Amikor meghallják a zenét, amit a zenekar játszott, térdre kellett esniük és imádniuk a szobrot (4-5. vers). Nabukodonozor elrendelte, hogy bárki, aki nem borul le a szobor előtt, a tüzes kemencébe vettessék (6. vers). Pontosabban „azonnal” bedobják az égő kemencébe. Ez azt jelzi, hogy Nabukodonozor gyanakodott egyes tisztviselőire, hogy lázadást szerveznek ellene. A diktátorok folyamatos gyanakvási szindrómában szenvedtek. Álmatlan éjszakáik voltak és azt híresztelték róluk, hogy minden éjjel máshol aludtak, hogy elkerüljék az orgyilkosságot.  

A hamis istentisztelet együtt jár a mindenféle hangszerek hangos felvonultatásával. Az örömteli zaj jelzi az ilyenféle istentisztelet kezdetét, és közben is segíti annak lebonyolítását. A zenének fel kellett korbácsolni az érzelmeket, és olyan hangosnak kellett lennie, hogy az ember ne tudjon gondolkozni, csak azt tegye, amit mások neki mondanak. Minden kedvenc hangszert felvonultattak (5, 15. vers). 

A három barát eldöntötte, hogy nem vesznek részt ebben a tömeg őrületben és nem fognak leborulni. Az ellenőrök észrevették őket: „előálltak, és bevádolták a zsidókat” (8. vers). Vádjukban azt mondták, hogy Sidrák, Misák és Abednegó nem imádják Nabukodonozor isteneit és az arany szobrot sem (12. vers).

Ma a diktátorok média propagandát szerveznek, hogy valamiféle nagyszerű képet mutassanak magukról, hogy az emberekben imádat és rajongás alakuljon ki irántuk, és ezzel olyan területre lépnek, amely egyedül csak Istent illeti meg. Minden alárendelt felsorakozik az egységes cselekvésre, és ha valaki nem tart lépést velük, brutálisan üldözni fogják. 

Nabukodonozor dühös volt (13. vers) és a három fiatalt közelebb hozatta magához, hogy kikérdezze őket, és egy újabb esélyt adott nekik (15. vers). De ők kitartottak amellett, hogy Isten meg fogja szabadítani őket, és ha nem is tenné, ők akkor sem imádnák az állóképet (16-18. vers). Nabukodonozor tajtékzott haragjában, és elrendelte, hogy a kemencét hétszerte jobban fűtsék be (19. vers). Még a katonák is megégtek, akik bedobták a tűzbe a zsidó fiatalokat (22. vers). Valahol magasan a nézőtéren helyezkedett el Nabukodonozor trónja. A kemence nyitva volt és a magasból, egy bizonyos szögből be lehetett látni a kemencébe (23. vers). Hirtelen döbbenetében felugrott trónjáról (24. vers). Krisztust látta negyedikként méltóságteljesen járva a kemencében a többiekkel együtt („olyannak látszik, mint valami isten”). Mindnyájukról leégtek a kötelek, de nekik maguknak semmi bajuk nem esett. Nabukodonozor egy biztonságos távolságig megközelítette a kemence nyílását és odakiáltotta nekik, hogy jöjjenek ki. „… a felséges Istennek szolgái, jertek ki!” (26. vers). A hivatalnokok sokasága gyűlt a kemence köré, hogy saját szemükkel lássák, ami történt (27. vers). Aztán Nabukodonozor dicsőítette Istent azért, hogy elküldte egy angyalát, hogy kiszabadítsa őket (28. vers).   

Lenyűgözve attól, hogy a három héber ifjú szembe mert szállni vele, de ennek ellenére megszabadult, Nabukodonozor elrendelte, hogy bárkit, aki szembeszáll a héberek Istenével, vágják darabokra, a házát pedig égessék fel (29. vers). A fejezet a három fiatal előléptetésével fejeződik be (30. vers). A csoda feljegyzése arám nyelven történt, és része lett a palota hivatalos dokumentumainak.

Drága Istenünk!

Naponta szembesülünk a hamis vallásosság támadásaival, amikor a hangos zene arra késztet, hogy haladjunk együtt az árral, és engedjünk az esemény érzelmi késztetéseinek. Add, hogy a zene ne nyomja el a Szentlélek finom hangját, amely a bibliai szakaszokon át irányít bennünket az igazság teljes megértésében, és segít szilárdan megállnunk melletted. Ámen!

Koot van Wyk 

288. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  35. fejezetéhez (február 7-13.).

Azért, hogy mélyen megérthessük Isten jellemét, Ő kész és elérhető erőforrásokkal ajándékozott meg minket: a természettel és Jézus ismeretével. Biztosíts lehetőséget a családodnak, hogy mindkettőt megtapasztalja! Manapság a világban is nagy nyomás van, hogy a gyerekek naponta több órát szabad levegőn töltsenek, mivel láthatóak ennek a jellem- és egészségépítő hatásai. A keresztény családoknak még jobban hasznára válik a természetben töltött idő, hiszen a keresztény növekedésünket segítendő, a természettől tanulható leckékre összpontosíthatunk. Jézus példázatai közül sokat a természetből vett, ezzel egyértelműen mutatva, hogy a fiatalsága során hosszú órákat töltött nemcsak játékkal, hanem megfigyeléssel és az életbe való átültetéssel. A nyugalomban eltöltött idő, miközben a természetben meglévő leckéket szemléljük, sokkal jobban kifizetődik mint a ráfordított idő. A szülők segíthetik a gyermekeiket, hogy megtanulják a leckéken keresztül az Isten által teremtett világ törvényeit, a szorgalmas munkálkodást, hogy az élőlények hogyan vannak egymás áldására, stb. Olyan alkalmakkor, amikor az időjárásnak vagy a korlátozásoknak köszönhetően nem lehet kimenni, a természetet továbbra is lehet tanulmányozni olyan tevékenységeken keresztül, mint a szobanövények gondozása, vagy madarak megfigyelése ablakon keresztül. Ha a körülöttünk lévő teremtett világgal lépünk kapcsolatba, a gondolataink Istenre terelődnek és ez úgy fejleszti a jellemet, ami más módon nem lehetséges.

Stephanie Gladden Livergood

Fordította Gősi Csaba

 

1 megjegyzés: