2021. február 12., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 12 - PÉNTEK - Dániel 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 35. fejezet 2037. nap

A LÉNYEGES ISMERET 

"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."

35. fejezet (6. rész) – Az igazi istenismeret

A Szentírás világosan jelzi, milyen kapcsolat van Isten és Krisztus között, és éppen ilyen világosan mutatja be személyiségüket és egyéniségüket.

"Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időben szólott nékünk Fia által..., aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül:

"Én Fiam vagy te,

Én ma szültelek téged?

És ismét:

Én leszek néki Atyja,

És ő lesz nékem Fiam?" (Zsid 1:1-5).

János evangéliumának 17. fejezete - Krisztus tanítványaiért mondott imája - bemutatja az Atya és a Fiú személyiségét, valamint a köztük levő egységet.

"Nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17:20-21).

A Krisztus és tanítványai közötti egység egyiküket sem fosztja meg egyéniségétől. Egyek szándékukban, érzületben, jellemben, de nem személyükben. Krisztus ugyanígy egy az Atyával.

Isten jelleme megnyilatkozott Krisztusban

Krisztus az emberi természetet magára öltve jött el, hogy eggyé legyen az emberi családdal, és ugyanakkor kinyilatkoztassa mennyei Atyánkat a bűnös embernek. Csak Ő, a láthatatlan Isten valóságának képmása, aki kezdettől fogva az Atyánál volt, tudta kinyilatkoztatni az Istenséget az emberiségnek. Ő mindenben hasonlóvá lett testvéreihez. Testté lett, mint ahogy mi is test vagyunk. Megéhezett, megszomjazott és elfáradt. Ha evett, megerősödött, és alvással pihente ki magát. Osztozott az ember sorsában; mégis Isten feddhetetlen Fia volt. Idegen és jövevény volt a földön - a világban, de nem volt a világból való. Kísértések és próbák között élt, miként az ember ma is, de Ő nem vétkezett. Tapintatos, könyörületes, megértő és figyelmes volt. Isten jellemét ábrázolta, és szakadatlanul szolgált Istennek és embernek.

"Fölkent engem az Úr - mondta,

Hogy a szegényeknek örömöt mondjak;

Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket,

Hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást,"

"A vakok szemeinek megnyílását,"

"Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét...

Megvigasztaljak minden gyászolót" (Ésa 61:1; Lk 4:18; Ésa 61:2).

"Szeressétek ellenségeiteket - parancsolja Jézus -, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket; hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai", "mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal." "Felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." "Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas" (Mt 5:44-45; Lk 6:35; Mt 5:45; Lk 6:36).

"A mi Istenünk nagy irgalmasságáért...

Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek;

Hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára" (Lk 1:78-79).

Mai Bibliai szakasz: Dániel 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%204&version=NT-HU

Ebben a fejezetben Dániel előhúz a babiloni archívumból egy írott beszámolót, amely Nabukodonozor bizonyságtevését tartalmazza. Ez egy lesújtó, fájdalmas bűnvallomás, és mégis egy örömteli tapasztalat arról, ahogyan Dániel Istene őt meggyógyította. Lefordította arám nyelvre és elhelyezte az archívumban, hogy a következő nemzedék uralkodói is tudomást szerezzenek a történtekről.  

Nabukodonozor egy bűnben élő ember volt, és nagyon durván viselkedett a leigázott alattvalókkal (24. vers). Amikor Dániel a királyi udvarban volt, Isten egy álmot adott Nabukodonozornak, amely átvezette őt a halál árnyékának völgyén, míg meg nem látta saját gonoszságát, és magasabbra jutott, amikor onnan kijött, mint ahol korábban volt. Olyan hivatalos megfogalmazásban kezdi beszámolóját, ahogyan a hasonló ősi feljegyzésekben szokásos volt (Dán 3:31-től 33-ig - egyes bibliamagyarázók úgy vélik, hogy a 4. fejezet története a 3. fejezet 31. versénél kezdődik - fordító megjegyzése). Amikor a megpróbáltatás véget ér, Dániel Istenét dicsőíti védelméért és gondoskodásáért.

Amikor minden rendben volt az életében, egy különös álmot látott (1-2. vers). Nabukodonozor egy fa volt, amelynek a csúcsa az eget érte, és minden állat és madár örült a védelmének és gyümölcsének. Az álmot senki sem tudta értelmezni (4. vers). Végül behívják Dánielt, aminek a babiloni neve Baltazár volt (Bél egy babiloni Isten volt, ami azt jelentette, hogy „Úr”, a Belet pedig a női változata, ami „Úrnőt” jelentett).

A fa magas (7. vers), gyönyörű, gyümölcsöző volt, és nagyszerű árnyékot és oltalmat biztosított (9. vers), Nabukodonozort és birodalmát jelképezve. Babilon az akkori világ „kenyereskosara” volt. Álmában Nabukodonozor egy „szent angyalt” látott leszállni a mennyből (10. vers), aki azt parancsolta, hogy a fát vágják ki (11. vers). A töve azonban gyökerestül a földben maradt, a madarak és állatok elmenekültek, ami azt jelentette, hogy a különböző országok képviselői kivonultak az országból.   

Nabukodonozor, mint a fa töve kint a természetben élt a vadállatok között (12. vers). Az angyal kihirdette Isten üzenetét, hogy Nabukodonozor értelme elváltozik emberiből állativá. Sokkal alacsonyabb lett az értelmi szintje (IQ-ja), talán olyan, mint egy majomnak (13. vers).

Az isteni üzenet egy idői elemet is tartalmazott: „hét idő múljék el felette”. A babiloniak a hatos számrendszert használták, a tízessel felváltva, de honnan származott a „hetes”? A modern tudósok számára ez az egyik legnehezebb kérdés, hogy miért nyűgözte le annyira a mezopotámiaiakat a hetes szám? Isten számára nem szokatlan a hetes szám használata egy időszak megállapításában. A teremtés hét nap alatt történt és a szombat a hetedik nap. Az említett „hét idő” nem volt idegen Nabukodonozornak és Dánielnek. A hemerologiák olyan szövegek voltak, amelyeket a babiloni palota jövendőmondói használtak azért, hogy elmondják a királynak, hogy mit üzennek az istenek, hogy mit tegyen és mit ne tegyen egy napon (hemera). A jövendőmondóknak „egy idő” egy 360 napból álló évet jelentett.

Nabukodonozor is tudta, hogy amikor az „idő” szót használták, az egy teljes évet jelentett. Ezért Dániel nem kellett, hogy elmagyarázza a kifejezést Nabukodonozornak.

A gond nem az volt, hogy Nabukodonozor nem tudta, hogy mennyi ideig fog tartani ez az időszak, hanem az, hogy a tudósok és magyarázók évszázadokon át nem tudták, hogy mit kezdjenek a „hét idővel”. Egyesek úgy gondolták, hogy hét évszakot jelöl. A kálvinista kommentár szerzője azt mondja, hogy Kálvin szerint ez egy meghatározatlan számot jelentett. Tehát miért jelentene a „hét idő” hét évet?  

Nabukodonozor tudta, hogy Dánielben a „szent isteneknek lelke van” (15. vers). Csak annyi volt a probléma, hogy ő fel akarta ölelni az összes istent. A 16. verstől Dániel a tőle telhető legdiplomatikusabb és legelővigyázatosabb módon értelmezi az Istentől kapott álmot (21. vers). A végén pedig Dániel néhány tanácsot is ad (24. vers) azt javasolva, hogy Nabukodonozor bánja meg bűneit, egyébként ez a katasztrófa biztosan bekövetkezik azért, megtudja, hogy a lehelete és az élete honnan származik (22. vers).   

Amikor Dániel otthagyta az udvart, pontosan „egy idő” azaz „tizenkét hónap” telt el, és semmi sem történt (26. vers). Nabukodonozor elfelejtkezett Isten szaváról és a hitből gondatlanságba és önfelmagasztalásba váltott át, pontosan úgy, ahogyan Lucifer is a mennyei lázadásban (27. vers). Egy napon, amikor Nabukodonozor a palotája tetején sétált, nem egy mennyei angyal, hanem maga Isten szólította meg őt, és elmondta neki, hogy az uralom elvétetett tőle (28. vers). A változás azonnal beállt, és Nabukodonozor elhagyta a palotát, hogy az állatok között éljen a természetben (30. vers). Ahogyan láthatjuk, az önfelmagasztalás valójában önpusztítás. 

Hét év után Nabukodonozor felemelte a tekintetét az égre (31. vers) és dicsőítette, magasztalta, áldotta és elismerte Isten fenséges lényét. Az értelme azonnal visszatért, a trónját is visszakapta és még hatalmasabb lett, mint előtte (33. vers). Nem kérdéses, hogy Isten „azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja” (34. vers). 

Drága Istenünk!

Nekünk is gondunk van azzal, hogy magunknak tulajdonítjuk jó cselekedeteinket és beszennyezzük azokat gondolataink hatalmi játékával. Segíts, hogy tekintetünket Jézusra szegezhessük, aki megszabadíthat bennünket önmagunktól. Ámen!

Koot van Wyk 

288. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  35. fejezetéhez (február 7-13.).

Azért, hogy mélyen megérthessük Isten jellemét, Ő kész és elérhető erőforrásokkal ajándékozott meg minket: a természettel és Jézus ismeretével. Biztosíts lehetőséget a családodnak, hogy mindkettőt megtapasztalja! Manapság a világban is nagy nyomás van, hogy a gyerekek naponta több órát szabad levegőn töltsenek, mivel láthatóak ennek a jellem- és egészségépítő hatásai. A keresztény családoknak még jobban hasznára válik a természetben töltött idő, hiszen a keresztény növekedésünket segítendő, a természettől tanulható leckékre összpontosíthatunk. Jézus példázatai közül sokat a természetből vett, ezzel egyértelműen mutatva, hogy a fiatalsága során hosszú órákat töltött nemcsak játékkal, hanem megfigyeléssel és az életbe való átültetéssel. A nyugalomban eltöltött idő, miközben a természetben meglévő leckéket szemléljük, sokkal jobban kifizetődik mint a ráfordított idő. A szülők segíthetik a gyermekeiket, hogy megtanulják a leckéken keresztül az Isten által teremtett világ törvényeit, a szorgalmas munkálkodást, hogy az élőlények hogyan vannak egymás áldására, stb. Olyan alkalmakkor, amikor az időjárásnak vagy a korlátozásoknak köszönhetően nem lehet kimenni, a természetet továbbra is lehet tanulmányozni olyan tevékenységeken keresztül, mint a szobanövények gondozása, vagy madarak megfigyelése ablakon keresztül. Ha a körülöttünk lévő teremtett világgal lépünk kapcsolatba, a gondolataink Istenre terelődnek és ez úgy fejleszti a jellemet, ami más módon nem lehetséges.

Stephanie Gladden Livergood

Fordította Gősi Csaba

 

2 megjegyzés: