2021. február 2., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 2 - KEDD - Ezékiel 42

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 34. fejezet 2027. nap

AZ OTTHON 

Az élet gyakorlóiskola, amelyből szülőknek és gyermekeknek úgy kell vizsgázniuk, hogy beléphessenek a felsőbb – a mennyei iskolába

34. fejezet (3. rész) – Az igazi nevelés misszionáriussá képez

Szilárd alap

Minden tudomány közül a legfontosabb a lélekmentés tudománya. A legszebb munka, amelyre ember vágyakozhat: a bűnből kiemelni és szentségre vezetni embereket. E munka végzéséhez szilárd alapot kell létrehozni. Mindenre kiterjedő nevelésre van szükség. Ez a nevelés szülőktől és tanítóktól egyaránt olyan figyelmet és erőfeszítést igényel, amire a csupán tudományokra való oktatásnál nincs szükség. Valami több kell, mint az értelem művelése. A nevelés csak akkor teljes értékű, ha a test, az értelem és a szív egyformán nevelést kap. A jellemet megfelelő módon kell fegyelmezni, hogy teljesen kibontakozhassék. Az értelem és a test minden adottságát fejleszteni és helyesen gyakoroltatni kell.

Az igazi nevelés az ember egész lényére kiterjed. Megtanít a helyes életmódra; arra, hogy miként használjuk a lehető legjobban agyunkat, csontrendszerünket, izmainkat, testünket, értelmünket és szívünket. A magasabb rendű - az értelmi - képességek hivatottak a test birodalmának irányítására. A természetes vágyakat és indulatokat a lelkiismeret és a lelki tulajdonságok ellenőrzése alá kell helyezni. Krisztus áll az emberiség élén, és szolgálatával a szentség és tisztaság magaslataira akar vezetni bennünket. Kegyelmének csodálatos munkája által eljuthatunk a benne való tökéletességre.

Jézus iskolája az otthona volt. Anyja volt első emberi tanítója. Tőle és a próféták tekercseiből mennyei dolgokat tanult. Paraszti otthonban élt, és odaadóan, jókedvvel vette ki részét a család terheinek hordozásából. Ő, aki a menny parancsnoka volt, önként vállalta a szolgaságot. Kedves, engedelmes gyermek volt. Szakmát tanult, és Józseffel fizikai munkát végzett az ácsműhelyben. A városka utcáin, munkába menet és onnan jövet, egyszerű munkásruhát viselt.

Annak a kornak népénél a dolgok értékét a külső látszat határozta meg. Amikor a vallás ereje hanyatlott, nőtt külső pompája. A kor pedagógusai hivalkodással és kérkedéssel igyekeztek tiszteletet ébreszteni maguk iránt. Jézus élete mindezeknek szöges ellentéte volt. Élete tanúsította, milyen értéktelenek azok a dolgok, amelyeket az emberek az élet nélkülözhetetlen kellékeinek tartanak. Nem kereste fel korának iskoláit, amelyek a jelentéktelen dolgokat nagyra értékelték, az élet nagy jelentőségű dolgait pedig lebecsülték. Műveltségét a menny által kijelölt forrásokból, hasznos munkából, az Írások tanulmányozásából, a természetből és az élettapasztalatokból merítette - Isten tankönyveiből, amelyek tele vannak tanulsággal mindazok számára, akik tettrekészséggel, látó szemmel és értelmes szívvel tanulmányozzák őket.

"A kisgyermek... növekedék és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala őrajta" (Lk 2:40).

Jézus ilyen felkészültséggel indult el missziós útjára; és miközben az emberek között járt, a világ által addig soha nem tapasztalt áldás és átformáló erő áradt folytonosan belőle. Az otthon a gyermek első iskolája; itt kell a szolgáló élet alapjait lerakni. Alapelveit nemcsak elméletben kell tanítani. Formálniuk kell az ember egész életét.

Már egész kicsi korban tanítani kell a gyermeket segítőkészségre. Mihelyt testileg és lelkileg elég fejlett, meg kell bízni az otthoni feladatokkal. Próbáljon meg apjának és anyjának segíteni, tanulja meg az önmegtagadás és önuralom leckéit; mások boldogságát és kényelmét tartsa fontosabbnak, mint a sajátját; figyelje az alkalmakat, amikor örömet szerezhet és segíthet testvéreinek és játszótársainak; és legyen kedves az öregekkel, a betegekkel, a szerencsétlenekkel! Minél jobban áthatja az otthont az igazi szolgálat szelleme, annál jobban kifejlődik a gyermekekben is ez a lelkület. Megtanulnak örömet találni a mások javáért való szolgálatban és áldozatban.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 42

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2042&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2042&version=NT-HU

Ebben a fejezetben folytatódik a Templomnak, a Templomhoz tartozó épületeknek és szolgálatoknak a részletes leírása. A 42. fejezet kifejezetten két témával foglalkozik: 1) A papok kamrái (1-14. vers) és 2) a külső falak méretei (15-20. vers). A papoknak lényeges szerepük volt a templomi szolgálatban. Mózes 4. könyvében szigorú utasításokat kaptak arról, miként végezzék feladataikat, és hogyan őrizzék meg a szentséget. A szentség a közönséges dolgoktól való elkülönülést jelentette úgy a magaviseletben, mint az öltözködésben.

Ezékielnél újra megjelenik a papok szentségre való felszólítása. Érdekes, hogy Ezékiel legfőbb aggodalma a papok öltözékével kapcsolatos. Mielőtt elhagyták volna a szent helyet és közönséges helyre léptek volna, papi ruhájukat le kellet vetniük és mindennapi ruhájukba kellett öltözniük. Miközben manapság nem követelünk meg minden részletet a papok viselkedésének követésével kapcsolatosan, megtanulhatjuk a tiszteletet, a tiszteletadást és szent dolgokhoz való komoly viszonyulást. Isten egy igazán különleges lény, aki arra vágyik, hogy mindennel, amit teszünk, még az öltözködésünkkel is Őt dicsőítsük meg. Minden Krisztusban hívő ember pap, ezért szentnek is kell lenni (1Pt 2:5, 9)

A külső falak méretei – 500 könyök minden oldala – a nagyságról, szimmetriáról, és egyensúlyról beszélnek. A Templom hatalmas épületkomplexumával látványában és művészi kivitelezésében lenyűgöző, és illik egy hatalmas Istenhez, a világmindenség Istenéhez, aki nemsokára megjelenik ott.

Ez betekintést ad nekünk abba, hogy Isten a rend Istene, aki odafigyel a részletekre. Amit Isten tesz, azt tökéletesen teszi. Micsoda példa számunkra!


Jon Dybdahl
 

287. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  34. fejezetéhez (január 31 – február 6.).

A fiatalság energiája és lelkesedése – te jó ég! Négy kislányunk van, és úgy tűnik, sosem fáradnak el. Irigykedtél már valaha a körbe-körbe futkosó gyerekekre, akik azok körül rohangásznak, akik már az élet következő szakaszában vannak? A gyerekek mindig buzgón ügyködnek, megosztanak valamit, tapasztalatokat gyűjtenek stb. És mindezt az energiát mások szolgálatába lehet állítani! Annyi kis módja van annak, hogy a gyerekek mások számára áldássá váljanak már az otthonokban. Kezdve egészen a totyogókortól, már korán megtanulhatják mi csal mosolyt a családtagok arcára, és ahogy idősödnek, mindez áldássá alakulhat át a körülöttük lévők számára. Megtanulják félretenni a saját vágyaikat, kihasználni az idejüket és erőforrásaikat olyan tevékenységekre, amelyek nem annyira szórakoztatják őket néha. Mindez segít nekik, hogy mások áldására lehessenek és felkészíti őket a jövőbeni szolgálatra.

A szülőknek sok területen szükségük van a gyerekük oktatásában a gyakorlatiasabb megközelítésre a koronavírus miatt. Ez tökéletes alkalmat jelent, hogy lehetőségeket biztosítsunk a szolgálatra! Még ha olyan idők is járnak, amikor korlátozott a másokkal való kapcsolattartás, felhívhatjuk lakáshoz kötött ismerőseinket, kézzel készíthetünk képeslapot, amivel tudathatjuk valakivel, hogy gondolunk rá, vagy barátságosan integethetünk az ablakon keresztül – mindezek mosoly csalhatnak valakinek az arcára. Még ha saját kreatív tárad korlátozott is (mint az enyém), az interneten rengeteg ötletet találsz. És azt is észrevehetjük, hogy ha rászánjuk az időt, hogy imádkozzunk azért, hogy hogyan is legyünk mások áldására, Isten olyan alkalmakat teremt számunkra, amire soha nem is gondoltunk korábban. Ha másokra is gondolunk, eltereljük a figyelmünket magunkról, az valóban sokkal több boldogságot okoz. Határozottan sok önfegyelem és tervezés szükségeltetik hozzá a szülők részéről, de a jutalom felbecsülhetetlen.

Stephanie Gladden Livergood

Fordította Gősi Csaba

 

2 megjegyzés: